BERNSTEIN ÖRÖK- JUHÁSZ GÁBOR EGYÜTTESE LÉPETT FEL A LAMANTIN JAZZ FESZTIVÁL ÖTÖDIK NAPJÁN

Bernstein örök - Juhász Gábor együttese lépett fel a Lamantin Jazz Fesztivál ötödik napján
Szöveg: Gróf István, fotók: Büki László 'Harlequin'

A szerdai százwattok után visszacsendesedett a Krúdy- klub kicsiny színpadáról sugárzott zene. Visszaléptünk majd 70 évet: 1957-ben mutatták be a világ musicalirodalmának egyik legsikeresebb darabját, Leonard Bernstein West Side Storyját.

A szerdai este aztán valóban a fiatalság lépett dobogóra előzenekarként. Borbás Anna- ének, Horváth Szabolcs Péter- zongora, Zumbok Benedek- basszusgitár és Lőrincz Gergő dob a névsor, és a dalokat - ahogy ezt igazán kell csinálni a hallgatóknak - igazi jazz-sztenderdekből válogatták. A Tea for Two-ban az énekesnő a verze után igazán élvezetesen improvizált, altját hallva kész profi. Ennél már csak a zongorista volt profibb: a világtalan muzsikus mindent tud, amit a jazz-zongorázásról tudni kell. Latin bossa-nova, Joe Henderson Recorda Me című evergreen-je hasonló teljesítményekre sugallta az énekesnőt és a zongoristát, és a basszeros is lenyomott utánuk egy szólót. Érdekes, hogy mára teljesen elfogadottá vált az öthúros basszus használata: a plusz H húrral még mélyebbre tudnak menni a kíséretben. A gyors sodrású Cherokee c. sztenderd (1938) szvingje megint a maximumot hozta ki mind Borbásból, aki most is rögtönzött egy időben korlátolt terjedelműt, majd Horváthtal sem lehetett bírni a billentyűk mögött, számtalanszor „végigboronálta" a klaviatúrát.

Utánuk következett a nap főelőadója, a Juhász Gábor Trió feat. Holló Aurél. Juhász Gábor 2006-ban alapította meg saját együttesét, azelőtt az Off Course és az Új Rákfogó tagja is volt, és olyan nagyágyukkal játszhatott együtt, mint Erik Truffaz vagy Randy Brecker. Mostani, 11 éve „bejáratott" triójában a rutinos Jeszenszky György dobol és a fiatalabb Kovács Zoltán nagybőgőzik. A meglepetésember az a Holló Aurél, aki a Kossuth-díjat kiérdemelt Amadinda ütőegyüttes tagja volt, és a komolyzene, a hazai kortárszene kísérletezője mellett a pop-rock műfajában is" szerencsét próbált". A hab a tortán - sokoldalúságát kifejezve - újabb „kalandja" a jazz világában. Gábornak nem kellett sokat győzködni két évvel ezelőtt, hogy beálljon mellé. Hangszerarzenáljával a színpad bal oldalán telepedett le, középen hátul a bőgős, jobbra a dobos, a dobogó közepén pedig a zenekarvezető- gitáros állt.
Juhász Gábor Gramofon, és Artisjus- díjas, 1990 óta a Konzin tanító, a hazai jazzvilág egyik vezető zenésze együttesével három komplett műsort állított össze az utóbbi években, melyeket lemezre is rögzítettek, és melyeket a koncerteken elő lehet húzni a kalapból. Koncepciózus műsorok ezek, megvan a témájuk, melyre felépítve megírták, megszerkesztették a darabokat. Ezek egyike az idén összeállított Stories from the West Side c. album, melyet triója kibővítésével, Holló Aurél vibrafonossal vettek lemezre.
Műsoruk gerincét a híres musical adta: hat darabot játszottak le. A Maria-val kezdtek, Juhász bejátszotta a dallamot, Holló is, majd a gitáros rögtönzése kitartott hangokkal, triolákkal díszített futamokkal jött.

Holló rögtönzése légies, lágy volt, és Jeszenszky sem cserélte le seprűit dobverőkre. Az I Feel Pretty-ben a szerelmes lány lelkületét adta vissza sikeresen a kvartett. A zabolátlan boldogság kifejezéséhez Aurél is hozzájárult: a négy helyett most két ütőt használva teljesedhetett ki még jobban improvizációs készsége. Latinosra fordult a zene, a Gee, Officer Krupke c. műben nemcsak Gábor a lefelé moduláló dallamban csiholt ki szédületes variációkat gitárján, hanem a gyermeklélek örömét Holló is áttranszponálta nekünk a másik odaállított ütőshangszerén, a marimbán. No, nem az általam nemrégen megszeretett, Guatemalában használatos háromszemélyesen, hanem egy kamarahangszeren. A közismert Tonight c. szép balladát a gitár uralta, míg a musical legnépszerűbbjét, az America címűt a vibrafon. Őrjítő ritmusban, három-, és négynegyed váltakozása teszi izgalmassá, varázslatossá, és méltán közismertté a dalt. Nem csoda, hogy Presser Gábort is megihlette ennek feldolgozása az Amadindával együttesen. A Somewhere volt az utolsó darab a Bernstein-műből a koncerten. A dallam után Juhász bluesosra vette a rögtönzést, nagyot tekert, és most Kovács bőgőszólója is kerekebbre sikerült.

Két sajáttal zárták a bulit a zenészek, mindkettő a zenekarvezető 1978 című albumáról származott: a Tangó, Szentbékálla latin ritmusában a hangszereseket fantáziájuk elengedésére inspirálta. A gitáros főképp a nyolcadokban virgázott-tekert, a vibrafonos ismét visszaredukált a kétfilces ütőkre, miközben hangnem- és ritmusváltások dobták fel a zene élvezetét. A záródarab a Tavasz, Pécs, Dylan c. szerzemény volt. Hát persze, hogy felismertük a folk-rock trubadúr Blowin' in the Wind c. darabját, melyet a szerző „lopott témának" titulált, de mint tudjuk, ez csak téma beépítése a darabba. A gitár most a 6/8-os ritmusban lágyabban mozgott, és a vibrafon is variált, a pedál használatával hosszabb hangokat, a különböző keménységű (itt piros és fehér színűek voltak) ütőkkel más hangszínt hozott ki. Szóval alaposan rátettek a végére.
A Juhász Gábor Trió Holló Auréllal nagyot muzsikált az este. Várjuk a pénteki napot, mely megint merőben más zenéket hoz majd: a blues világába vezet bennünket.
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2025.07.04-én