ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ

Érettségi találkozó
Gróf István, Fotók: Luzsicza Lajos, Bugsch Gusztáv, Gróf István

Az 57-ik érettségi találkozónkra gyűltünk össze mi, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium 1967-ben végzett diákjai egy hűvösvölgyi kertvendéglőben. Néhány fotót megérdemel az esemény, köztük egy különleges montázst! Mit meg nem ér az ember?

Alul Luzsicza lajos, Gróf istván és Kemény Imre egy 1964-es oszálykiránduláson, felül ugyanők, ma.

Ilyen busszal mentünk a kirándulásra.

Vannak olyanok a 75 évesek közül, Eszenyi Imre és Bugsch Guszti, akiknek nem őszül a haja,...

...és vannak olyanok, (Kemény Imre, jómagam), akiknek nemcsak a haja, de a szakálla is őszül,

...és vannak olyanok is, akik már nincsenek közöttünk (Bessenyei Jóskával Balatonmáriafürdőn, 1966-ban)

KÉTOLDALI TÜDŐ-GYUSZI

KÉTOLDALI TÜDŐ-GYUSZI

Gróf István, fotó: Grófné dr. Kerekes Enikő

Hatnapi őrült köhögés után mentem el az ügyeletre. Hörgőgyulladás, antibiotikum. Harmadnapra rá már félrebeszéltem. Megint ügyelet, most már tüdőgyulladás a diagnosztika, mentő, oxigén-maszk. Arra azért emlékeztem, hogy nem szirénáztunk. Együttműködik, gügyög- írták. Vát magasságában aztán megháromszorozzák az oxigént. Beérkezünk Szombathelyre. Irány a sürgősségi.

Sz. V. doktor 11 napon keresztül nyomatta belém az antibiotikumot, a vérhígítót, a szteroidokat, és persze az oxigént. Harmadnap este mégis majdnem megint „elestem”. Izzadtam, ismét belázasodtam, és rosszul lettem. „Szaladtam” ki a nővérhez, mutatva az pulzoximéter állását. Hát, magának nem lehetne élnie! A sajátjával is megmérte. Ugyanaz. Egy óra múlva jött csak az ügyeletes orvos. Addig már a vizes pólót is felvettem. (No, nem azért, mint a csajok a Baywatch-on).

Egy hónapja még büszkén és magabiztosan nyilatkoztunk a mostani, március végére tervezett floridai, és főleg az adrenalin-szintet emelő guatemalai utazásunkról. Az Atya azonban közbeszólt. Senki sem sérthetetlen. Mi sem. Ezt tudomásul kell venni! Utunk feltételezhetően fél évet késik majd.

Kis piros MP3. Azért vettem 10 éve, hogy ha majd kórházba kerülök, legyen mit hallgatnom. 20 óra tömény blues- rock, a javából. Eddig sok hasznát vettem már, hiszen pesti vonatozásaim alkalmával mindig benn voltak a füldugók. Mondanom sem kell, a kórházban egy estét tudtam hallgatni, mert lemerült. Hol a töltő?

Szobatársak. A három Pista, 80, 75 és 74 évesek. Minden este valaki rosszul lesz. Az éjszakák szürreális álomvilágban telnek, fél-éberen. Húszpercenként valaki kimegy pisilni, máskülönben horkolunk. Az „öreg” hazamehet. Jön Lajos. Fiatalember. Szervátültetésre készül. Akarva akaratlanul mind barátok leszünk, segítünk egymásnak, kiadjuk lelkünk titkait. De kár, hogy elmész! Hát…?

Enikő és Bence. Feleségem és fiam. Most felszínre került a szeretet, a szerelem, az őszinte aggódás, a kedvemre tevés. És öcsém is telefonált mindennap.

Az egészségem után érdeklődő barátok, ismerősök száma. Tudom, hiúsági kérdés. Hát igen, de azért…

Ráhangolt, készülődős, fontosnak vélt programok halasztása. Fel kellett venni a telefont, és megmondani, lemondani őket, sorban. Felülíratattak!

Átértékeltem-e az életem? A túrót! Majdnem ugyanúgy pörgök, tervezek, naplózok, mint ezelőtt. Pedig itt volt az esély, lelassulhattam volna.Majd legközelebb...

A HAZA SZÉP- BESZÉLGETÉSEK A VASVÁRI JÁTÉKSZÍN EGYESÜLET SZERVEZÉSÉBEN

A HAZA SZÉP- BESZÉLGETÉSEK A VASVÁRI JÁTÉKSZÍN EGYESÜLET SZERVEZÉSÉBEN

2024. január 12-én, pénteken este hagyományos, a Millennium óta szervezett beszélgetésre hívta öt kiválasztottját Gergye Rezső, a Vasvári Játékszín Egyesület elnöke a kisváros nevezetes Béke-házába. A vasvári béke (1664) aláírásának helyszíne szépen felújított épületében, annak fagerendás Nagytermében került sor a diskurzusra.

A szépszámú hallgatóságot Gergye Rezső köszöntötte, majd kérte, hogy vendégei fejtsék ki nézeteiket, emlékezzek történetekkel, avagy fogalmazzák meg véleményüket a haza, szűkebb pátriájuk fogalmával kapcsolatosan. Elsőként Tanai Erzsébet vasi népdalénekes szólalt fel, és elmesélte, hogy a népművészettel előbb a népi hímzés kapcsán került kapcsoltba, később, már tinédzser lányként került énekesként a köztudatba. Vas megyét hazájaként szereti, Káldi születésű, de a sárvári hímző-szakkörök, a velemi kézműves táborok, a gencsapáti népi hagyományőrzők, és a szombathelyi Ungaresca együttes fontos állomásai életének.
Ezután jómagam következtem. Hét momentumot idéztem fel:
- Nagyszalonta, 1958 nyara. 9 éves vagyok. Gumikerekű lovas-kocsival megyünk, egy közeli tanyára, Marika nagynénémhez. Nagyszalontáról, ahol édesanyám nyolcadmagával, 100 évvel Arany János után született, hajdú családba. Meglátogatta testvéreit, és engem is magával vitt. Egy másik országban voltunk már, Romániában. Jött a fürge, egytengelyes határőr-lovaskocsi, és miután igazoltattak mindnyájunkat, persze románul, elhajtva, direkt belehajtottak a mi kocsink gumikerekébe. Dúrdefekt! Addig szólt a nóta a tizenvalahány utas, nagymamák, anyukák, gyerekek ajkáról, de ekkor hírtelen abbamaradt. Miért utálnak a románok minket, magyarokat, Édesanyám?
- István, a Király, 1984 nyara, Királydomb. Éppen hogy elcsíptük. Történelem volt. Csak a Kádár-ellenes áthallásokat szűrtük ki mindnyájan, esetlegesen mást nem! A magyar Himnuszt könnybe-lábadt szemmel akkor énekeltem el életemben először több-ezred magammal.
- Egy évet kellett csak várni! Sárvár, Nádasdy vár, III. Históriás napok.1985. május. Tóth Ferenc „Virsli” népművelő szervezte a nemcsak zenészeket, Dinnyés Jóskát, Dévényi Ádámot ide, hanem költőket is. Ratkó Józsefet, és Utassy Józsefet. Repedtek az évszázados falak a költők kemény előadási alatt. Nagyon nem fogták vissza magukat. Valami van a levegőben, konstatáltam, megállíthatatlanul közeleg a VÁLTOZÁS!
- 1988 nyara. A Magyar Nemzet lehozza a Lakitelki nyilatkozatot, Pozsgay szerint nem ellenforradalom volt 56, Lengyel Lászlóék a baloldalt újítgatják. Ősszel beléptem az MDF-be. Nemcsak hátulról, oldalról, hanem tevőlegesen, a közepébe. Lelkesen, bátran, naivan. Előbb Sárváron, majd a megyében is az első sorokban politizáltam. 94-98 között a megyei közgyűlésben, 98-tól négy évig Sárvár város alpolgármestereként.
- A Magyar Millennium ünnepségsorozata elégtétel lett számomra. 1997-ben a Feszty- körkép megnyitása a Parkkal együtt Ópusztaszeren, 1998-ban a múzeumi műtárgyból a Parlamentbe felkerülő szent ereklyénk, a Korona bemutatása, 1999-ben, a vértanuk halálának 150 éves évfordulóján Aradon tett látogatásunk a részeg románok felbérelt provokátorai által pattanásig feszült légkörben történő megemlékezésén, mind-mind előzetese volt a 2000-es ünnepségsorozatnak. Városom tisztségviselőjeként emlékszobrot- Lakatos József millenniumi Boldogasszonyát avattuk, és az Ezredvégi beszélgetés- sorozattal elkezdtem egy olyan nyilvános előadás sort szervezni, mely 17 éven, 2000-től 2016-ig ment Sárváron. A 75 beszélgetésen, melyet egy-egy művész, tudós, politikus, sportoló előadása vezetett be, a kérdéseimmel kezdődött beszélgetéssel folytatódott, hogy a végén a közönség is belefolyjon. Öt kötetben jelentek meg a lejegyzett előadások. (felmutatom) Célom volt, hogy egy évtizeddel a rendszerváltozás után a nemigen akaródzó egységes nemzettudat kialakítását elősegítsem Sárváron és a megyében. Azt hiszem, némileg ez sikerült, és hogy a Nádasdy vár dísztermében a telt házak nagyot lendítettek ezen.
- Nemzetsirató volt számomra a 2004. dec. 5-i népszavazás. A kettős magyar állampolgárság megalkotásáról szóló. Egy baloldali politikustársam fel akart jelenteni, miszerint írásomban szégyenletesnek tartottam nem szavazatukat.
- Vissza, 1997-re. Petőfi Csarnok. A nem eléggé elismert Illés Lajos zeneszerző- művész-kántor hazai szerzők költeményeit megzenésítő Magyar Ének c. ciklusát mutatták be. A hazaszeretet egyik legnagyszerűbb kinyilatkoztatása. Benne a feledhetetlenül megkapó ötnegyedes Szózat megzenésítéssel. Egy csoda! Ha rajtam múlna, felcserélném az Egressy-félével. Végül ebből idézek egy Horváth Sándor verset: „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható, mert a haza, lelked része, határait beléd véste, ezer éve, ezer éve a hit,…mert a haza te magad vagy”.

Ezután Tóth Hanga, a vasvári kötődésű, és a Szombathelyi Kötélugró Klub színeiben Európa szerte hírnévre szert tett sportoló következett. Ő inkább Vasvár városához kötötte a haza, az otthon fogalmát. A közeli andrásfai Bóbics Eleonóra következett, szép szőttes ruhájában. Elmondta, hogy közösségfejlesztő munkáját így, hogy nyugdíjba vonult, még erőteljesebben tudja ezután végezni falujában, ahol a hazája van, és ahol a helyi és a magyar kultúra terjesztése fő célkitűzése. Végül a betegeskedő Angelico atya helyett beugró Horváth Csaba zalai fazekasmester kapott szót. Kihangsúlyozta, hogy a hazai ihletettség mellett különösen fontos volt számára a határon túli magyarság kultúrájának beépítését (pl. Korond) munkásságába. Tanai Erzsébet egy gyönyörű csángó balladát énekelt el a hallgatóságnak, melyet sokan rögzítettek is készülékeiken, majd Rezső körkérdésére adtak választ a felkért vendégek: egy-két szóval mondjuk el, mit gondolunk erről: mi a haza? Majd kötetlen beszélgetéssel, pogácsázással, forralt borozással zárult a hideg januári beszélgetős este.
Lejegyezte: Gróf István
fotók: Vasvári Hírlap

VÖLCSEJ ÉS CSALÁDJAI TÖRTÉNELMI KÖRNYEZETBEN- CZUPY GYÖRGY KÖNYVÉNEK BEMUTATÓJA

Völcsej és családjai történelmi környezetben – Czupy György könyvének bemutatója

2022-12-19. Szöveg: Gróf István, fotók: Grófné dr. Kerekes Enikő, feltöltő: Sárvárikum

Még a gulyáskommunizmus fénynapjaiban, a kora nyolcvanas években, a magyar falu funkcionális kiürítésének legvehemensebb időszakában, amikor tíz-, és százezrek vándoroltak be a falvakból a kis- és nagyvárosokba, a sárvári „felhőkarcoló” IX. emeletén véletlenszerűen szomszédok, majd az ezt követő, a rendszerváltozást elhozó korban politikai harcostársak lettünk. A művészeteket értő és irántuk érdeklődő civillel, a véleményét soha sem elhallgató, a kereszténységét felvállaló és gyakorló, a magyarságért szavát felemelő nyugat-dunántúli polgárral, a szemet gyönyörködtető környezetét kialakító dísznövénykertésszel, a saját maga otthon mindent megfabrikáló ezermesterrel, az egyetemet nem végzett értelmiséggel aztán szép lassan barátok lettünk. Igen, ő Czupy Gyuri, aki most újabb, ezúttal írói szerepben mutatkozott be.

Zsúfolásig megtelt vasárnap délután háromra a völcseji kultúrház nagyterme. Ahogy mondják, egy gombostűt nem lehetett leejteni, sokan hátul még állni is kényszerültek. Pedig egy óra múltán kezdődött a foci-világbajnokság döntője, és kiszámítható volt, hogy legalábbis az első félidőt egyikünk sem fogja tudni megnézni. Az esemény a falu szülötte, a ma 71 éves amatőr helytörténész most megjelenő kötetének, a „Völcsej és családjai történelmi környezetben” bemutatója volt. Czupy fejben évtizedek alatt állította össze összefoglaló kötetét, amely falutörténet-monográfia, de a település történelemkönyve is és végül – ami a legtöbb időt használta fel a kutatások során – a győr-moson-soproni település családjainak, leszármazottjainak lexikonja is egyúttal.

Mire a hivatalos megnyitó elkezdődött, már sokan „bevásároltak” előtte a könyvekből, melyek, a Magyar Nyugat Könyvkiadó néhány egyéb kiadványával együtt az előadói asztalon tornyosultak.

Szőke Attila polgármester megnyitójában a Völcsejből elszármazó, a település ünnepnapjaira rendre hazatérő, kulturális szervezőmunkát végző társadalmi munkást köszöntötte, és megemlítette, hogy – ez volt a nagy meglepetés – az alig három és félszáz lakosú, főleg nemesek lakta településen Czupy helytörténeti kötete volt a harmadik a sorban a közelmúltban.

Ezután a szerző felkérésére jómagam, Gróf István zongorázott el a közös és önfeledt fiatalságunk korából egy Paul McCartney-balladát és egy Freddy King-boogie-t. A zenei blokk után a település művelődésének hosszú évtizedeken át irányítója, a népdalkör vezetője, Tóth Dezsőné Jutka emelte ki a szerző a falu kulturális életében való odaadó segítségét, külön kiemelendő Völcsej újkori címerének a sárvári képzőművész, Lakatos József segítségével való megalkotását.

Ezután a kötetet gondozó Magyar Nyugat Könyvkiadó alapító-vezetője, dr. Gyurácz Ferenc emelkedett szóra. Elmondta, hogy a kiadó 19 éves története során a közel 100 megjelentetett kötet közül – és erre ő maga sem számított – az egyik legjobban összeállított, megszerkesztett lett a „Völcsej és családjai”.

Mintha alábecsülték volna a nyomtatásra szánt mennyiséget is, ahogyan ott az érdeklődésből kikövetkeztette. Megemlítette, hogy bizony ritka a nemesi származású, de földművelésből élő, katolikus vallású település a környéken, de a Dunántúlon is. A kiadó után a szerző emelkedett szóra, és könyve – hosszú érlelési folyamatok után – megjelenhetésének adott örömteli hangot,

majd a kiadás anyagi fedezetét nagy részben álló Völcsej Önkormányzatának és a Petőfi Kulturális Ügynökségnek támogatását köszönte meg három magánszemélyé mellett. Tanácsot is adott a helyieknek: a családok története a múlt összegyűjtése, a jelen rögzítése, de a jövő is belefér: az üresen hagyott lapokra, mint egykor otthon a Bibliában, bele lehet írni a soron következő családi adatokat is.

Ismét zene következett: a szerző menye, a blockflötéken játszó és éneklő Csejtei Flóra és fia, Czupy Ádám gitárkíséretével előbb komolyzenei darabokat, majd karácsonyi énekeket adott elő, kirobbanó sikerrel. A profi előadók bizony megénekeltették a közönséget is. A könyvbemutató eseményeit ismét a polgármester zárta, aki megszervezte, hogy az eredeti árnál olcsóbban, valamennyi völcseji családhoz eljuthasson a hiánypótló könyvalkotás.
Elmenetelünkkor a Gyuri előtt dedikálásra várók hosszú sora azt jelezte, hogy Messi ide, Mbappé oda, a haza a legfontosabb!
Megjelent a sarvarikum.hu portálon 2022.12.19-én

CSAK ZENE, CSAK ARCOK- KERESZTY GÁBOR FOTÓKIÁLLÍTÁSA A SÁRVÁRI ZENEHÁZA AULÁJÁBAN

Csak zene, csak arcok címmel nyílt fotókiállítás 2021. 12. 04-én Sárváron, a helyi Zeneiskola által működtetett, nemrég átadott új Zeneházában. Dr. Kereszty Gábor helyi fotóművész, stílszerűen, ide hozta 40 portéját felvonultató kiállítását, melyek mindegyike zenészeket ábrázol. A kiállítás résztvevőit Szélesi Attila, a Zeneiskola igazgatója köszöntötte, a megnyitóra Gróf Istvánt kérte fel a kiállító művész. Közreműködött Nagy György- fúvóshangszerek, gitár, ének, valamint Vajda András- ütőhangszerek.
A megnyitó szövege:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fotókiállításra jöttünk ma is, ide, Sárvárra, a Zeneházába. És ez nem ritkaság manapság, sőt, mondhatni, elég nagy a gyakorisága. Napjainkban, mikor minden huszadik ember tehetséget érez magában arra, hogy művészi- fotózzon, sokan még meg is próbálják. Wannabek sokasága születik.

De Kereszty Gábor története a masinával máskor, máshol, és másként gyökerezik. Jóval korábban, - 40 éve, egészen másként- szakmai folyóiratokban, és teljesen máshol,- szülővárosában, Budapesten.
Gábor öt éves korában kapta első fényképezőgépét, és vonzalma a fotózáshoz évről évre nőtt. Az Állatorvosi Egyetem hallgatójaként szakmai folyóiratokban publikált fotókat szöveggel. Végzése után elsősorban családja, Lessenyei Márta és Kiss Sándor szobrászművészek munkáit fényképezte, majd az idő múlásával egyre inkább kiteljesedett a repertoár: tájképek, városképek, életképek, portrék. Igen, ekkor már sárvári volt, vasi. A megye, Sárvár és környéke adta meg e kibontakozás lehetőségét. Az első lövészárok: Székelyudvarhely, 2004 májusában, ahol a zsennyeiek által elkészített Szoborpark avatásán fotóriporterként kapott megbízást. Egyéni kiállításai: A Danubius hotel aulájában 2016-ban megrendezett Sárvári képeslapok volt az első, melyet 2017-ben már négy követett, így a Jelen állapot c. bemutató. 2018-ban a Mesél az erdő c. összeállítása stílszerűen Káldon debütált. Élénk visszhangja volt az Itáliai csavargások c. úti-fotókiállításnak 2019-ben, míg tavaly a Víziók c. bemutatójának Egyházashetyén. Jazz- portréit állította ki Kereszty Nagykanizsán, és a sárvári vár folyosó- galériáján. Idén, a nyár végén varázslatos természetfotóit, tájképeit csodálhattuk meg Sitkén.

Közös kiállításai közül kiemelendő a Sárvár, kristálytiszta élmény c. több éven át megrendezett sorozat ugyanúgy, mint a sárvári Fotóklub kiállításai a székhelyen és a környező településeken.Könyvek: A már pult alól sem kapható A Nagy Háború Vas megyei emlékhelyei, a Sárvár 50 év emlékkönyv, Lessenyei Márta és Kiss Sándor művészportré könyvek, Gróf István Fülig a zenében c. kötetének illusztrációi, és a nagy büszkeség: Dudás Lajos, Németországban élő jazz- klarinétos legutóbbi lemezének borítója. Média: Internetes portálok, így a szombathelyi vaskarika.hu., a sárvári lathatatlansarvar.hu, később sarvarikum.hu állandó, hetente publikáló munka- társa, és Sárvári Hírlapban is rendszeresen jelennek meg képei.

És most itt vagyunk a „Csak zene, csak arcok” c., a legjobb zenészportréit csokorba gyűjtő kiállítás megnyitóján. De honnan jött az ambíció? A kérdésre a kiállító művész saját maga felel a remek, Történet a „Másról” c. tárcája egy részletével, mely 1992-ben a Sárvári Apokrifban jelent meg: ”Tudod, ha ködös, hideg, bőr alá kúszó, csúszós hajnalon indulsz erre a tájra, valami kell a tarsolyodba. Ha gyomrod vagy tudatod tiltakozik a reggeli féldeci ellen, ki kell találnod a játékot. A játék lényege, hogy figyelmedet a nyúlós realitásról összpontosítsd a MÁSRA. Mert reggel, hatkor, a csúszós úton a lélek túlélésére is gondolni kell. Igen, ha e tájra jössz, jó, ha van valami a tarsolyodban. Valami MÁS”. Mezőgazdász lévén, Gábor munkatársaként személyesen részese lehettem a szellemdús ötletelések, ironikus verselések, vidám-pajzán heppeningek megszületésének, kivitelezésének, sok- sok zene hallgatásával fűszerezve.

Nemcsak nekem nagyon fontos ez a művészeti ág. Sokaknak az. Kereszty doktor ugyan nem tanult zenét, de pedigréjében bőven találunk kapcsolatot a muzsikával: dédapja zenekritikus volt a Pesti Hírlapnál, Jenő nagyapja pedig a Belvárosi Plébánia orgonistája- kántora volt, zenét is szerzett, de legbüszkébb az általa vezetett Egyetemi Kórus karnagyi posztjára volt. Édesapja is jól zongorázott, Gábor azonban- ez idáig- csak az egyhúros tradicionális magyar íj húrját rezgette! No, de térjünk a kiállítás egyik tárgyára, a zenére. Szerintem, de sokunk által sincsenek kiemelt műfajok a zenén belül: vannak jó zenék, és kevésbé azok. Akár komolyzene, akár pop-rock, akár jazz-, vagy folkzene, akár ezek elegye, a fusion, a cross-over muzsika, mint halljuk most két tapasztalt sárvári zenészünktől, Nagy Gyuritól és Vajda Andristól.

És a zenéléshez vannak a hangszerek, amelyeknek van testük, fejük, nyakuk, vannak vonóik, vannak fúvókáik, vannak mikrofonok az énekesek előtt, kezeik között. És harmadikként vannak zenészek, akik a hangszereken megszólaltatják a muzsikát. Nos, ezen tarka műfaj- kavalkád előadóinak portéiból láthatunk most 40-et kitéve a Zeneháza folyosójára. Idős, tapasztalt, és ereje teljében levő, határozott, vagy hamvas-arcú, pályáját kezdő művészek portréi. Mindegyik szubjektum: az arc, a frizura, a mimika, a grimasz a középpontban, és a hangszer, vagy ennek részlete, az azt megszólalásra bíró vonók, ütők, nádak, a kézmozdulatok, a gesztikulációk.(Harcsa Veronika, Vikidál Gyula) Akár megszokottak, rutinosak, akár egyediek, szokatlanok, szemet vonzóak, átéltek, pozőrök. És vannak a helyszínek: sok a Vár Dísztermében készült, jellegzetes stukkói, falképei a háttérben ezer közöl felismertek. De vannak helyi, szabadtéri rendezvényekről is fotók, míg néhányuk a szombathelyi Krúdy-klubban készült, vagy a környéken, Rumban, Káldon, vagy még távolabbra, a nagy nyári Balaton- felvidéki vigadalomban, a kapolcsi fesztiválon.

Kereszty Gábor képeit nézve néhány gondolat fogant meg bennem. Elsőként a pejoratív élű provincializmus kérdése. Frederico Fellini elhíresült mondata, miszerint ő egy provinciális művész és a nemrég látott Salvador Dali élettörténet is előhozta ezt: a provincializmus nem elmaradott, korszerűtlen a művészetek terén, hanem annak megágyazó környezeti hatások optimális együttléte. (Zolnai Fanni, Kanona Band, Szélesi Attila). A nemzeti és a liberális ellentétbe állítása ugyan úgy, mint 100 éve, napjainkban is divatos lózung. Kukorelli Endre szerint „a kultúra, a civil öntudat, a politikai részvétel, a szolidaritás evidencia!”. Teljesen más látszólag Csengey Dénes megállapítása, miszerint „szánalmas, amikor a maradék magyarnak a mellén nem lyuk tátong, hanem csak foszlik az ing”. Hogy miért mondom? Tudják! Müller Péter Sziámi, Joe Fonda és Tolcsvay Béla, Kátai Zoltán! Harmadszor: a profi és amatőr minőségileg osztályba sorolása szintén mára elavult. A szakmai tudás elsajátítása alapkövetelmény a fotózásban, az egyre fejlődő technikai tudás szintén. A koncertvilágításokhoz régente nem kellett alkalmazkodnia a fényképésznek: megvolt a jól bevált, rutinos recept. Ma a mesterségesen, mindenhol és mindenkor másképpen kevert színpadi fény feladja a leckét a mesternek, legyen az profi, vagy labdába természetesen szándékozni akaró amatőr. (Harcsa Veronika, Nagy György, Kanona Band). És végül a szerénység kontra nagyszájú magabiztosság köre. Kereszty Gábor hetente, de sok esetben hetente többször is „felteszi” fotóit, albumait városi, megyei portálokra, hol magában, hol a képgalériát szöveggel kiegészítve, nagyon sokszor még a monogramot sem feltüntetve.

Náluk egy- egy kirándulás, túra egyúttal művészi körút is, megvalósítandó témák manifesztálása. Ugyanakkor az a bizonyos, soha vissza nem térő, csak most szembejövő pillanat „elcsípése” az igazán művészi szerepvállalás. (Csík János, Ripoff Raskolnikov). Ebben vannak a művészet csodái. A vonóvonal, a szemüvegen, vagy fúvós- hangszeren visszatükröződő csillogás áttranszformálása azzá, hogy az kompozíció legyen, no ez az, amit jó-szemű fotósnak mondanak. Tessék tehát megtekinteni a kiállítást!
Gróf István
Elhangzott 2021.12.04-én Sárváron, a Zeneházában
Fotók: Büki László "Harlequin": 1,3,7 kép, Pajor András:4,5 kép, Kereszty Gábor: 2,6 kép

MEGNYITÓ KERESZTY GÁBOR PANNON HORIZONTOK című fotókiállítására

KERESZTY GÁBOR FOTÓKIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJA

szöveg (és zene): Gróf István, fotók: Pajor András

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves jelenlevők! Azt, hogy egy esemény rendhagyó, nem szokásos, azt majd az utókor Ítélete, a média visszajelzései döntik el. Nos, úgy tűnik, a mai, Kereszty Gábor fotóművész Pannon Horizontok kiállítás- megnyitója többszörösen is különleges. Először is itt vannak a szereplők: mint az esemény facebookos beharangozójából is kiderül, a kiállító művész, az esemény házigazdája, valamint jómagam is – „vazsi” megítélés szerint- „gyüttmentek” vagyunk, azaz nem Vas megyében születtünk. Mindhárman szellemileg legfogékonyabb korszakunkat, a gyermek- és serdülőkort, meg még egy kevéssel többet is Budapesten töltöttünk. Gábor és én az egyetem elvégzése után tanult szakmánkba, Feri a rendszerváltás alkonyán az idegen- forgalomba fektető vállalkozóként került Sárvárra és környékére. A ’70-es években, Pesten főleg, még Szörényi, Bródy Jancsi, az Illés volt a megkérdőjelezhetetlen csúcs. (Virágom, virágom- furulya)

Gáborral a ’80-as évek derekán ismerkedtem meg a Sárvári Állami Gazdaság állattenyésztő telepein, ahol ő állatorvos, jómagam ágazatvezető voltam. Mint fiatal gyakornok, nem hátrált meg a kihívások elől. Emlékszem, a járásban csak egy, 60-on felüli doki volt az egyetlen, aki császármetszést tudott sikerrel alkalmazni a teheneken. Gábornak ez 27 évesen is sikerült. A nemzet pszichiáterének, Csernus doktornak mondatait rá passzítva: „Hit nélkül durva élni. Úgy létezni, hogy a félelmek határoznak meg, az nem élet, csupán vegetálás. A hit, hogy én vagyok sorsom kovácsa, elfogadva azt, hogy én tervezek, Isten pedig nevet.” És most a fotográfus kiállítótól magától idézek a Történet a „Másról” c. tárcája egy részletével, mely 1992-ben a Sárvári Apokrifban jelent meg: ”Vállaltunk és hárítottunk minden felelősséget: dolgoztunk könnyekig rendes emberekkel és gazemberekkel, írástudókkal és analfabétákkal. …Tudod, ha ködös, hideg, bőr alá kúszó, csúszós hajnalon indulsz erre a tájra, valami kell a tarsolyodba. Ha gyomrod vagy tudatod tiltakozik a reggeli féldeci ellen, ki kell találnod a játékot. A játék lényege, hogy figyelmedet a nyúlós realitásról összpontosítsd a MÁSRA. Mert reggel, hatkor, a csúszós úton a lélek túlélésére is gondolni kell. Igen, ha e tájra jössz, jó, ha van valami a tarsolyodban. Valami MÁS”. (Another Man Done Gone- harmonika, ének)
Igen, erre a tájra, amelyet Hamvas Béla nyugatnak hív Az öt géniusz c. művében. Egyébként Hamvas „újrafelfedezése” ezzel a művével a vasi Életünk könyvkiadó gondozásában 1989-ben egy Gyuláról a kemenesaljai Egyházashetyére telepedett író, Ambrus Lajos nevéhez fűződik. „Úgy látszik, az ember világosabb és melegebb földre ér. A napfény fehérebb, majdnem olyan fehér, mint a Földközi tenger felett. Tehát az idézet: A színekről a köd eltűnik, és jobban világítanak. Somlótól délre a táj északnak háttal áll, arccal a tenger és Róma felé. E táj fővárosa nem Budapest, hanem Athén. A nyugati részeken az életrend teljesen individualista, demokratikus és liberális.

Keleten a család törzzsé ágazik szét, harcos és nyilvános. Erdélyben a család dinasztia. Nyugaton nem!”. Igen, megérkeztünk a kiállítás témájához: a Pannon táj dicséretéhez. És itt van megint a más! A fogadósnak a politika, avagy a politikusnak a szakácskönyv-írás, az állattenyésztő mérnöknek a politika, a zenei publicisztika, úgy az állatorvosnak az íjászat, vagy, jelen esetben a fényképészet.
Kereszty Gábor öt éves korában kapta első fényképezőgépét, és vonzalma a fotózáshoz évről évre nőtt. Hallgató korában szakmai folyóiratokban publikált fotókat szöveggel, végzése után művészeti, elsősorban családja, Lesenyei Márta és Kiss Sándor szobrászművészek munkáit fényképezte, majd az idő múlásával egyre inkább kiteljesedett a repertoár: tájképek- városképek, életképek, zenész portrék- ebben főleg a jazzmuzsikusok. (When The Saints Marhcin’ On- kazoo). De visszatérve: ott volt Székelyudvarhelyen 2004 májusában, a zsennyeiek által elkészített Szoborpark avatásán fotóriporterként. Egyéni kiállításai: A Danubius hotel aulájában 2016-ban megrendezett Sárvári képeslapok volt az első, melyet 2017-ben már négy követett: Sárvár, ahol a Jelen állapot c. bemutató mellett Ostffyasszonyfán, Ikerváron is szerepelt. 2018-ban a Mesél az erdő c. összeállítása stílszerűen Káldon debütált. Élénk visszhangja volt az Itáliai csavargások c. úti-fotókiállításnak 2019-ben, míg tavaly a Víziók c. kiállításának Etyházashetyén. Közös kiállításai közül kiemelendő a Sárvár, kristálytiszta élmény c. több éven át megrendezett sorozat ugyanúgy, mint a sárvári Fotóklub kiállításai a székhelyen és a környező településeken. Jazz- portréit állította ki Kereszty Nagykanizsán, és a sárvári vár folyosógalériáján.

Könyvek: A már pult alól sem kapható A Nagy Háború Vas megyei emlékhelyei, a Sárvár 50 év emlékkönyv, Lesenyei Márta és Kiss Sándor művészportré könyvek, Gróf István Fülig a zenében c. kötetének illusztrációi, és a nagy büszkeség: Dudás Lajos, Németországban élő jazz- klarinétos legutóbbi lemezének borítóját Gáborral készítette el. Média: Internetes portálok, így a szombathelyi vaskarika.hu., a sárvári lathatatlansarvar.hu, később sarvarikum.hu állandó, hetente publikáló munkatársa, és Sárvári Hírlapban is rendszeresen megjelennek fotói.
Egy érdekesség, mielőtt Kereszty itt kiállított képeiről szót ejtek: a világ II. legdrágább fotója egy német, Andreas Grusky alkotása, a Rajna II. Horizontális tájkép, az ára 967 millió Ft.
Újabb, harmadik meglepetéssel (a zenei szösszenetek mellett) szolgálnak azon túl, hogy egytől egyig a pannon tájat örökítik meg: valamennyi alkotás vízszintesen komponált kompozíció. (Széles a Balaton vize- furulya)
Ami a síkban elhelyezés módja mellett közös a képeken, hogy egy kivétellel vidéki tájat mutat meg, emberek nélkül, valamint az is, hogy mind a négy évszak egyformán megjelenítésre kerül. Sárvári fotó a legtöbb természetesen: a Rába-part nyáron, az Ártér ősszel, a Csótó nyáron- az érzelmekre hatóan, mégis megunhatatlanul- tükröződő vegetációval, ugyanez télen a kacsák közt villózó varjúval a központban, vagy a technikai bravúrt bemutató, a Rába felől fotózott, összesűrített városkép a Rákóczi úttal, a Nádasdy várral, a tízemeletesekkel.

A sótonyi Csecsér- legelő és a káldi Farkas- erdő közös nevezője a fák koronáinak pasztell ábrázolása. A két, Gércéhez fűzött alkotásban közös az őszi- téli kiszáradt fák hórihorgas, égbekiáltó alakja, az egyiken féltucatnyian, a másikon kis kőkeresztet közrefogva. Szintén közeli táj a Kissomlyón „elcsípett” alkotás: vihar előtt, a vihar kellős közepén, és a vihar után szivárvánnyal díszített. A Somlószőlősi lenyugvó nap a pannon népi építészet egyik remekművét világítja meg, a Barnagi a kőkeresztet. Már a Balaton- felvidéket, a Káli- medencét szemlélhetjük a Taljándörögdön készült fotón, a Szigligetin- idilli bárányfelhőkkel, vagy a Balatongyörökin, a letámasztott biciklikkel a fronton. Feltétlenül menjünk végig a szauna- szolárium folyósóin a legutolsó képig, mely a kiállítás nagy „dobása”: az Egervölgyön készült fotó, mint egy zöld- sárga- zöld trikolor zászló villantja elénk a természet utánozhatatlan szépségét. Kérem, tekintsék meg a kiállítást!
Elhangzott 2021. 08.15-én Sitkén, Kovács Ferenc Kastély fogadójának ebédlő- termében

KÖNYV ÉS VÁROSI KITÜNTETÉS GRÓF ISTVÁN, SÁRVÁR EGYKORI ALPOLGÁRMESTERE 70. SZÜLETÉSNAPJÁN

A Nádasdy- vár dísztermében került sor Gróf István Tulipános napjaim- Közéleti írások tőlem- rólam című könyvének a bemutatójára. Gróf István ezen az eseményen vehette át a Sárvár Város Önkormányzata Képviselő- testülete által adományozott Sylvester János érdemérem kitüntetést.

A könyvbemutató közönségének Zsoldos Báró Zoltán énekes, gitáros adott rövid, improvizatív műsort, jelezve a kötet írójának közéleti indíttatása mellett zenei elköztelezettségét is. Sárvár egykori alpolgármesterének kötetbemutatóján a vendégeket Kondora István polgármester köszöntötte, majd a könyvet Nagy Imre Győző mérnök mutatta be.

Kondora István a szerző 70. születésnapján tartott kötetbemutató alkalmát használta fel, hogy átadja a Sárvár Város Önkormányzata Képviselő- testülete által adományozott Sylvester János Érdemérem kitüntetést. Gróf István Sárvár érdekében közművelődési, kulturális területen végzett magas színvonalú szakmai munkája elismeréseként vehette át a város kitüntetését.
Gróf István a rendszerváltoztatás után a Magyar Demokrata Fórum helyi, később megyei elnökeként vett részt a város és a megye társadalmi életében. Közéleti tevékenységének legfontosabb szakaszát erre az időszakra teszi. Hozzátéve, hogy Sárváron az országos összefogásnál már korábban létrejött a polgári együttműködés, mely az alapját adta a ma is tartó városfejlődésnek.
A kötet közéleti vonala mellett fontos szerepet kapott a Gróf István által szervezett Ezredvégi beszélgetések előadás- sorozat is. A Magyar Millennium évében 2000-ben az első előadásra januárban került sor, majd havonta, azaz 12 alkalommal jöttek előadók, történészek, művészet-, irodalom-, hely- és vallástörténészek , hogy a kétezeréves kereszténység és az ezeréves magyarság történelmét felelevenítsék előadásaikban.

Közélet és zene az Évezrednyitó beszélgetésekkel a személyes hangú kötetben

A sorozat sikere ösztökélte arra, hogy 2001 januárjától újabb előadásokat szervezzen Évezrednyitó beszélgetések címmel. Ennek utolsó előadása 2016-ban volt. A rendezvénysorozat 17 éve, 13 évfolyama alatt 75 előadás, beszélgetés történt, melyeken művészek, tudósok, orvosok, kutatók, sportolók, politikusok, közéleti személyek beszéltek nemzeti elkötelezettségről, kereszténységről, hazájuk felemelkedéséről, erkölcsről, hitükről.
Ezeknek az előadásoknak a leiratai is szerepelnek a könyvben, bemutatva a nemzeti oldal sok meghatározó személyiségének gondolatait.
Gróf István Tulipános napjaim című kötetét olvasva egy 21. századi magyar értelmiségi világlátásával ismerkedhetünk meg.

PÁS, fotók: Dr. Kereszty Gábor, (felső, alsó), Pajor András (középső)
Megjelent a Vas Népe megyei napilap 2019. 04.26-i, és a Sárvári Hírlap 2019. 05.02-i számában

TULIPÁNOS NAPJAIM- GRÓF ISTVÁN KÖNYVBEMUTATÓJA A NÁDASDY VÁR DÍSZTERMÉBEN

Gróf István: Tulipános napjaim – Közélet írások tőlem–rólam – könyvbemutató

Szervező: Sárvár Város Önkormányzata

Időpont :2019. április 8. (hétfő) – 17:00
Helyszín: Nádasdy-vár, Díszterem

A vendégeket köszönti: Kondora István polgármester
A könyvet bemutatja: Nagy Imre Győző mérnök, projektmenedzser
Közreműködik: Zsoldos Báró Zoltán énekes / gitáros





Megjelent a www.sarvarikum.hu, és a sarvarvaros.hu portálokon 2019. 04.02-án


* * * * * * * * * *

Könyv címlapján látnunk Gróf István nevét, nem újdonság.

Az Ezredvégi beszélgetések, majd az Évezrednyitó beszélgetések után egy, a maga nemében különös kötettel áll elő. Közéleti írásait teszi most elénk egy olyan könyvben, mely valójában történelemrajz. A rendszerváltásnak nevezett időszaktól napjainkig saját szerepvállalását tárja fel, s ezen keresztül, mintegy élete metszetében, publicisztikájában élhetjük át újra az időszakot.
A nosztalgikus cím eleve meghatározó utalás az egykori rendszerváltó párt szimbólumára, ám a kötetet nem nyomja agyon a politika. Gróf István ennél sokoldalúbb. Ő az agráriumban, a turisztikában, a zenében és a publicisztikában ugyanúgy jelen van, mint a közéletben. Valóban sokoldalú ember. Riporter, moderátor, szakíró, hangszerforgató – s persze olvasó és hallgató is.
Nos ebből a létből kellett megszületnie a könyvének.
Nem citálom Kondor János bevezetőjét a budapesti gimnáziumból jött s itt XXI. századi humanistává vált szerzőről: olvassák el! Mint ahogyan a könyvet is!
A könyvbemutató egyben születésnapi ünnepség is volt: kerek születésnapját ünnepli a szerző.

Kondora István polgármester ez alkalomból adta át Gróf Istvánnak a Sylvester János emlékérmet.

A könyvet Nagy Imre Győző mutatta be a közönségnek, s közben-közben meg-meg szólalt a nagy szerelem: a blues. A régi barát, Zsoldos Báró Zoltán színezte hangjával s gitárjával az ünnepet.

Olvassák: akár felfalva egyszerre, akár néha belelapozva, megkívánva egy-egy témát.
Egy biztos: ha valaki belelapoz a könyvbe és csak három sort olvas el: fog keresni még hármat, aztán még három fejezetet, aztán az egészet.
Gróf István egyedi krónikája nagyon olvasható, helyi aktualitása pedig különlegesség a lokálpatriótáknak!

A kötetet Kondor János bevezetője, Sárvár város Önkormányzatának kiadása, a KajtArt Kft. nyomdai munkája és Benkő Gábor tipográfiája fémjelzik.

Kép és szöveg: Gábor Kereszty
Megjelent a sarvarikum.hu portálon 2019.04.09-én

SÁRVÁRIAK EZER ARCA címmel életrajz- és szöveggyűjtemény jelent meg Sárváron

SÁRVÁRIAK EZER ARCA címmel életrajz- és szöveggyűjtemény jelent meg Sárváronn

2018. szeptember 29-án délután a sárvári Nádasdy vár Dísztermében tartották azt az ünnepélyes könyvbemutatót, amely a II. Világháborút követő időszakban 122 helyi kötődésű "tollforgatót" mutat be, rövid életrajzukkal, és egy szövegközlésükkel, személyenként 2-3 oldalon.
A kötet főszerkesztője Nagyné Piroska Lilla könyvtáros, a szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Desits Imre nyugdíjas gyermekorvos, közíró, V. Molnár Zoltán nyugdíjas könyvtárigazgató, a Sárvári Hírlap volt főszerkesztője és Kondor János festőművész,a helyi Művelődési Központ igazgatóhelyettese. A borító Kondor Tamás munkája. A lexikont kiadta Sárvár Város Önkormányzata Sárvár várossá újraavatásának 50.évfordulójára. Az ajánlást Kondora István polgármester írta.

GRÓF ISTVÁN
(Budapest, 1949-)
agrármérnök, politikus

A fővárosban érettségizett. Keszthelyen az Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát, előbb agrármérnökit, majd agrárgazdaságit. Ezt követően különböző beosztásokban dolgozott. 1994 és 1998 között a Vas megyei Közgyűlés tagja lett. 1998-ban Sárvár Város Képviselő- testületének tagjává, alpolgármesterré választották. A következő két ciklusban az Oktatási, Művelődési és Sportbizottságelnöke és a sárvári Tourinform Iroda menedzsere volt. Nevéhez fűződik a millenniumi emlékév sárvári eseményeinek előkészítése.Ezt követően a nagyszabású, a mintegy másfél évtizedig tartó előadás- sorozat- az Ezredvégi, majd az Évezrednyitó beszélgetések szervezője, házigazdája volt. az elhangzott előadásokból öt kötetet szerkesztett. Az MDF-ben különféle tisztségeket töltött be, volt városi és megyei elnök, megírta a sárvári MDF történetét is. Különböző regionális rádiókban blues- és rocktörténeti adás sorozata van. Agrárgazdasági írásai a Vasi Szemlében és a Vas megye kézikönyve című kiadványban jelentek meg. Több egyesület, szervezet tagja, a sárvári református gyülekezet presbitere és kántora.

Részletek az Ezredvégi beszélgetések című könyv ajánlójából:

"Egyfajta történelemkönyvet tart kezében az olvasó, a magyarság történelemkönyvét. Az "Ezredvégi beszélgetések" 2000 januárjában kezdődött, - a szkíta- hun- avar mondai korszaktól- decemberig, mely napjaink történéséig szólt. 2500 év egy évben. Az ezredvég, mely ezúttal századvég is (Makovecz Imre szerint a "bestiális felejtés százada") visszatekintésre kötelez. Első előadónk, Pap Gábor szavai csengenek vissza: a képzeletbeli távolugró pálya dobbantójától ahhoz, hogy jó messzire el tudjunk ugrani, bizony alapos nekifutás szükséges. Nemzetünknek ahhoz, hogy méltó helyét el tudja foglalni a világ nemzeteinek sorában, bizony ismernie, tudnia, sőt büszkének kell lennie történelmére. Célom ez volt: Hunor- Magyartól Antall Józsefig végigbeszélni történelmünket.
A sumér- szkíta- hun- avar- magyar népkapcsolatok, eredetvilágunk ma is örök vitatéma, még ha egyre halványodni látszik a "szalonképesebbnek" hitt finnugor kapcsolatokra utaló magyarázat. Nemrégen, a millecentenáriumi ünnepségeinkre- nem eléggé- emlékezve tűnt érdekesnek magyarságunk kárpát- medencei megtelepedésének története, a kettős honfoglalásról szóló viták tükrében. és következik a Magyar Millennium ünnepség- sorozatának indítéka, az államalapítás 1000 éves évfordulója.
Hogyan tudjuk belesűríteni ezt és az Árpád-ház történetét egy előadásba, mikor államiságunk jelképéről, a Szent Koronáról előadónk két estét is tudott volna beszélni. Az Anjou- Hunyadi trónlások vasi, vasvári helytörténészi szemüvegen keresztül, a török hódoltság kora pannóniai, sárvári aspektusból szemlélve kerültek előadásra. Ebből az időszakból- a XVI- XVII. század eseményei között- nagyon sokak által érdekesnek tűnő egyháztörténeti korszakról, a reformáció, az ellenreformáció időszakáról hangzott el a következő előadás. Ismét nem történész által tartott beszélgetés hangzott el a XVIII. század magyarországi eseményeiről: irodalomtörténész ismertette azt előadásában. A reformkor, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc: témáját és előadóját tekintve is kihagyhatatlan volt számunkra ugyanúgy, mint a kiegyezést követő dualizmus korszaka. A XX. századi magyar történelem legtragikusabb, nemzeti létünkre máig ható történelmi korszak az I. világháború és az azt követő trianoni békeszerződés eseménysorozata éppúgy számíthatott érdeklődésre, mint a II. világháborút követő kommunista diktatúra, 1956 eseményeivel. A rendszerváltozástól napjainkig tartó korszakunkat természetesen az abban szerepet vállaló politikus tolmácsolta, a lehető legelfogulatlanabb interpretálásban.(...)
És hogy milyen felkészült, sokoldalú előadók voltak ők? A művészettörténész asztrológiáról tartott több mint négy órás érdekfeszítő előadást, a régész nyelvi bizonyítékokkal hozakodott elő álláspontja bizonyítására. Hasonló végzettségű kollégája történészként és művelődéstörténészként nyűgözte le hallgatóságát, a matematika tanár pedig vallástörténeti órát tartott nekünk. Örültünk annak is, hogy történész- politikus előadónk nagyköveti posztjának elfoglalása előtti utolsó napokban még vállalkozott egy kitűnő előadás megtartására. Történész- publicista vendégünk most szociológiával fűszerezte érdekfeszítő előadását. (...)
Es hogy ezeket olvashassuk, és közkinccsé tehessük, határoztuk el 2000 tavaszán, hogy könyv alakban is megjelentetjük az előadásokat.(...)
Az "Ezredvégi beszélgetések" című előadás- sorozat 2000-ben került megrendezésre. 2001 januárjától újabb beszélgetés- sorozat kezdődik "Évezrednyitó beszélgetések" címmel. A vendégek most nem a magyar történelmet követik előadásaikban, hanem ezúttal művészek, tudósok, sportolók vallanak hazáról, nemzetről, kereszténységről, erkölcsről és jövőbeli elképzeléseikről."

(Ezredvégi beszélgetések. Szerk. Gróf István. Sárvár, Sárvár város Önkormányzata, 2001. 7-12.p.)

A SARVARIKUM FÉNYKÉPEKET TÖLTÖTT FEL LUZSICZA ÁRPÁD TÁRSASÁGÁBAN

A Sarvarikum 36 új képet töltött fel Luzsicza Árpád Lajos társaságában.
A kiállítást Ambrus Lajos író nyitotta meg, a zenei keretet Gróf Istvántól hallottuk, zongorán és szájharmonikán.

A fotókat Dr. Kereszty Gábor készítette.
Megjelent a www.sarvarikum.hu portálon 2018.09.09-én

POSZTHIPPI SZINORGIA- LUZSICZA ÁRPÁD: TÁJAIM-TÁRGYAIM című kiállítása a Galéria Arcisban

Poszthippi színorgia - Luzsicza Árpád: Tájaim-tárgyaim című kiállítása a Galeria Arcisban

2018.09.09. Büki László 'Harlequin'

A negyvenéves múltra visszatekintő Galéria Arcisban nyílt meg szeptember 8-án Luzsicza Árpád Tájaim – Tárgyaim című kiállítása a sárvári Galeria Arcisban. A tárlatot Ambrus Lajos, József Attila-díjas író, szerkesztő nyitotta meg, zongorán közreműködött Gróf István.

Nemcsak azért volt különleges a szombati Luzsicza-tárlat, mert a képek nagy része még a liftbe sem fért be, hanem az időpontjában is: a Galéria Arcis tárlatai rendszeresen vasárnap 11-kor nyílnak. Talán a rendhagyó vizuális élmény miatt, Luzsicza Árpád - aki Lajos - tárlata szombat délután, egy esküvőktől nyüzsgő kellemes délutánon tárult a szépszámú érdeklődő elé. A Nádasdy-vár hídját és belső udvarát megpillantva meglepő, de jóleső érzés futott végig rajtunk az embertömeg láttán, ahogy leparkoltuk az autónkat, de közelebb érve az egy négyzetméterre jutó csokornyakkendők és menyasszonyok aránya már reálisba tolta a tárlatlátogatási intenzitás kérdését.

A galériába érve így is szemnek tetsző volt a részvétel és a kiállított anyag egyaránt. Leginkább a "művészien szertelen" jutott eszünkbe első benyomásként a képek láttán, a fiatalos színvilágú és dinamikus vonalvezetésű festmények szinte "harsogtak" a vásznakról, pedig Luzsicza mester nem mai "gyerek".

Egyhíjánhetven. Üdítő volt a későnyári fényaranyból beszédülni a fehér falú, színorgiával fejbe kólintó galériába, egy valóságos mesevilágba, vagy talán egy meseszerű valóságba?

Utóbbiba először a vernisszázst zongorajátékával előmelegítő Gróf István (aki portálunkon is míves nyomot hagy írásaival!!) zökkentett vissza, aki a Beatles örökbecsűjét, a közös ifjúkor emlékét, a Hey Jude-ot gondolta "tárlatfelütő zenének". A végén azt is megtudtuk, hogy István nemcsak nagyszerű zenei szakíró, hanem Sárvár legjobb kazoo-játékosa. Multiinstrumentális zenészkét bevetette még a pofagyalut és a cajont is élményfokozóként, ahogy az egy igazi bluesman-hez illik.

Luzsicza Árpád alkotásai az élményt adó humor, irónia fontosságáról beszélnek, munkáiból sugárzik a játékosság, a felszabadultság. "Az a világ, ami itt a szemünk elé tárul, egy életvidám, ironikus világ, amibe a nyitózenei is passzol, hiszen egy nemzedéket tartott össze" - összegezte a tárlatnyitó gondolatait Ambrus Lajos író.

"Egy kiállításban az a legfontosabb szempont, hogy a képek világában otthonosan és jól érezzük magunkat, értelmezzük saját belátásunk, fantáziánk szerint" - ajánlotta a látogatók figyelmébe a "háromtermes" tárlatot az író. Mi pedig belevetettük magunkat ebbe a játékos, szemkerekítő-szájgörbítő (felfele!) színorgiába, és ajánljuk melegen a hűvösebb és szürkébb napokra mindenkinek!

A Tatabányán született festő életét már ifjúkorában meghatározta a művészet, édesapja és nővére is festőművész, lánya pedig fotográfus. A prágai Képzőművészeti Akadémia elvégzése után több művészeti ágban, grafikában és szobrászatban is alkot. Aktivitását mutatja, hogy minden évben egyéni kiállítással is jelentkezik a csoportos tárlatokon felül.
megjelent a www.vaskarika.hu portálon 2018.09.09-én