EGY FŐ-FALUGAZDÁSZ MONOLÓGJA
Nem hogy nem volt rossz ez a tizenhat hónap, hanem életem egyik legszebb, legemlékezetesebb időszaka volt. Akinek nem volt ilyen tapasztalata- kinek volt?- az is beletanult a "szolgálatba". A Boross Péter miniszterelnök által a zöldkeresztes nővérekéhez hasonlított szolgáltatás teljesen új viszonyt alakított ki a gazda és a falugazdász között. Nem volt hivatalosdi, packázás, pökhendiség, hanem segítség, szolgálat volt. Hogy ez mindig és mindenkinek megérte, nem tudom, de azt hiszem, hogy nagyrészt igen. Az ötleteket, az APEH-es, TB-s ügyletekben való hasznos és ésszerű tanácsokat hamar továbbadtuk, miután mérlegeltünk és kalkuláltunk, de a gazdák ügyeit elintéztük anélkül, hogy mi jól jártunk volna. Úgy hiszem, hogy ezt akkor egyikünk sem bánta. Persze ehhez kellett egy fix háttér, esetünkben az FM Hivatal. és persze kellett ehhez egy stílus,melyet a Hivatal vezetése alakított ki. Ezúton köszönjük tehát a szombathelyi Hivatal munkatársainak az együttműködést. És külön köszönjük Joubert Attila hivatalvezetőnek azt, hogy működésünk négyötöde levezényelte, és hogy megmutatta nekünk saját példáján keresztül, hogy a becsület, a tisztesség, a kertelés nélküli igazmondás hosszútávon kifizetődő. És köszönöm nektek, falugazdászoknak, hogy egy szép kísérlet, próbálkozás részese lehettem, Veletek együtt. Ha apró tüskék, netán szálkák maradtak is bennetek egymás iránt, felejtsétek el ezeket. (egyesületünkbe) Hívunk mindenkit, függetlenül attól, hogy holnapután hová megy dolgozni, vagy netán sehova sem megy. Egészséget, kitartást, hitet, boldogságot mindenkinek!
Gróf István
leköszönő fő- falugazdász
elhangzott 1995. június 27-án, az utolsó falugazdász értekezleten
* * * * *
FALUGAZDÁSZ TÖRTÉNELEM 11 TÉTELBEN
1. FOGAMZÁS, SZÜLETÉS:- 1993 tavasza, Dr. Medgyasszay László államtitkár ötlete
- 1993 ősze- intézkedés a konkrét magvalósítás érdekében
- 1994 január: Dr. Szabó Iván pénzügyminiszter elkülönít 1 milliárd Ft-ot erre
- 1994 március 1: Dr. Boross Péter miniszterelnök útnak indít minket Gödöllőn
2. KIBONTAKOZÁS: - 1994 márciu- április: öröm, ismerkedés egymással és a feladatokkal
3. MEGSZEPPENÉS: - 1994 május 8-i választások után, de ez elült
4. LEGSZEBB FÉRFIKOR: - 1994 június- július- augusztus, és a jól sikerült aratás
5. HIDEG ZUHANY: - 1994 szeptember 8- Lakos László miniszer nyilatkozata, miszerint nincs szükség a hálózatra
6. TIZEDELÉSI PARANCS: - 1994 szeptember 30: 15 %-os leépítésre parancs!
7. BIZONYÍTÁSI KÉNYSZER - 1994 szeptember- október- november
8. LEBEGTETÉS: - 1994 december- 1995 január= 60 nap!
A falugazdászoknak nincs mire koccintani!- hivatkozás a Vas Népe cikkre
9. APÁTIA: - 1995 február- március- április. május- a sorsunkba való csendes belenyugvás, időnként
optimista felvillanásokkal: talán megtartanak bennünket!
10. SANDÁN NÉZZÜK EGYMÁST, MINT VETÉLYTÁRSAT: -1995. június: 13 körzet lesz a 24 helyett!
11. MÉLTÓSÁGTELJES (ez rajtunk múlott!)KIMÚLÁS: 1994 június 30
* * * * *
A FALUGAZDÁSZ HÁLÓZAT LÉTSZÁMADATAI:
1994. 03.01: 29 fő + 1 önkormányzati
1995. 01.01: 25 fő + 4 önkormányzati
1995. 03.01: 25 fő + 3 önkormányzati
1995. 04.01: 24 fő + 3 önkormányzati
1995. 06.30: 0 fő> 21 pályázat a 14 sikeres gazdajegyzői állásra
1995. június 27., kedd
1995. június 2., péntek
FELSZÓLALÁS A MEGYEI KÖZGYŰLÉS AGRÁRPROGRAMJÁNAK VITÁJÁBAN-1995. 06.02
Tisztelt Közgyűlés!
Hölgyeim és Uraim!
Úgy érzem, hogy a Vas megyei Közgyűlésben témám és mondanivalóm megértésre é visszhangra talál. Ahogy végignéztem a névsort, a közgyűlési tagok egyharmada valamilyen módon érintett az agráriumban.
Az előterjesztéssel kapcsolatosan kiegészítésem, véleményem van, sőt a javaslatokat is bővíteni szeretném.
Véleményem szerint az előterjesztés a beharangozott gazdasági rendszerváltozás helyett inkább a politikai rendszerváltozásra helyezte a fő hangsúlyt. Ez hiba. Azt tartanám természetesnek, ha az 1995-ös megyei helyzetértékelő elemzés a közelmúlt káros intézkedéseit, mint előzményeket venné számba. De a részletes feldolgozó részben, akárcsak az összegező részben, a bajokat csak az 1990-94 év közötti kormányintézkedésekre hárító vádakként ismerteti. Nagy Tamásnak, a minden oldalon tiszteletnek örvendő politikusnak a múlt héten elhangzott mondata jut eszembe-" ezt a testvérháborút be kellene fejezni, és a szövetkezeti ás magángazdálkodásnak össze kéne végre fogni, egy úton menni."
Az előterjesztést olvasó netán politikai oldalról ítélje meg, hogy a kárpótlás a magyar falu kárára történt? Jól prosperáló szövetkezetek földjéből oroztak el a döntéshozók, de az is politikai döntés, hogy a 35 éve "önként és dalolva" tsz-be behajtottak onnan kapták vissza a földet, ahová bevitték. Azon is túl kellene tenni magunkat, hogy a túlzó mértékű állatlétszám csökkenésen rágódjunk, netán az üres istállókról, erőltetett kapacitással működő vágóhidakról panaszkodjunk. Pedig az ezt kiváltó intézkedések előfutára az "aranykorszaknak" mondott '89-es évben történt. Emlékszünk a parlament előtti tejkiöntésre, amely a túltermelést ellentételező, felvásárlást korlátozó intézkedéseknek volt az előfutára. Vagy netán nem az agrárium súlyos betegségének általános példája volt az 1989. évi Péter-Pál napi aratósztrájk?
Kiegészítéseim a következőkben foglalhatók össze: az előterjesztésben olvasható, hogy a múlt évben a kistermelők nagyobb területen dolgoztak, mint amennyi a tulajdonukban volt, és az a tendencia megfordult az utóbbi időben.
Mint a falugazdász- hálózat vezetője állíthatom, hogy bizonytalan jövedelmezési viszonyok ellenére a gazdálkodási kedv- vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy gazdálkodási kényszer- nem csökkent. Mi is bizonyos egészséges területkoncentrációra számítottunk, ez azonban nem következett be 1995-ben- mint ahogy a felmérések mutatják. Sőt, újabb, nagyüzemeknek eddig bérbe-adott földeken gazdálkodnak a kistermelők.
A szövetkezeti kiválásokkal kapcsolatos tagi és vagyon kivitel Vas megyében az 1992. évi törvény adta lehetőségekkel 2, 8%. Az elemzés szerint is az országos tendenciákkal ellentétes folyamatok alakultak ki Vas megyében. Megint az a tény, hogy az emberek többsége többre becsülte a létminimumot biztosító tsz-, vagy állami gazdasági állást, mint a kemény munkát igénylő, és kockázatos vállalkozásokat. Emiatt ilyen alacsony az az arány.
Az 1992-93 és 94. évi aszálykár negatív hatását erőteljesebben ki kellett volna emelni. Ugyancsak a jövedelmezőségre ható fontos negatív tényező az agrárolló. Egy példával szeretném ezt megvilágítani: húsz évvel ezelőtt egy liter bor árán 5 liter benzint lehetett kapni, azaz a 20 Ft-os bor árán 5 liter 4-TA-os üzemanyagot lehetett vásárolni. Ma egy liter bor árán 0,5 liter benzint lehet kapni, tehát az arányromlás, ha így világítjuk meg, tízszeres!
Az élelmiszeriparral kapcsolatosan az előterjesztés szerint a Vas megyében befektetők háttérbe szorultak, nem tudták kivenni a részüket a privatizációból. Ezzel természetesen egyetértek, ugyanakkor hozzáteszem azt, hogy a tulajdonosok részéről volt olyan álláspont, hogy a termelők egyrészt elaludtak, nem figyeltek a kiírásokra 1993 körül. Másrészt voltak olyanok, akik a 25 %-os részvénypakettet kevésnek találták, és nem indultak az adott élelmiszer-ipari privatizációban. Harmadrészt a befektetésre szánt tőkét sokan a termelők közül a tartozásaik kiegyenlítésére használták fel.
1994-ben semmi akadálya nem volt annak, hogy a termelők akár a Szombathelyi Tejipari Részvénytársaságban tulajdonhoz jussanak.
Az elmaradt beruházásokkal kapcsolatosan az előterjesztésben bemutatottak nagy része igaz, de legyen szabad bemutatnom a MÉM és az FM-es statisztikákból származó adatokat a '89-'91, és a '94-es évre vonatkozólag.
A legnépszerűbb traktorból, az MTZ 50-ből 1989-ben 1956 db-ot, 1991-ben 410 db-ot, 1994-ben 2185 db-ot értékesítettek. Az MTZ 80, 82 -ből ugyanezen 3 évre vonatkozó adat: 1989-ben 1800 db., 1991-ben 245 db., 1994-ben 2787 db. Tehát ez az a terület, ahol bizonyos eszközpótlás bekövetkezett. Ez az a bizonyos 12 milliárd Ft MFA pályázatoknak köszönhető, amit zömében 1993-94-ben kaptak a gazdálkodók.
Megemlítendő az a határ-menti specialitás, amely Vas megyében kiváltképpen jól működik, vagyis az Ausztriából, Szlovéniából behozott használt erő-, és munkagépek dolgoznak a háztáji gazdaságokban.
A legutóbbi, a falugazdászok által felmért gazdakataszter alapján 3426 olyan gazda van Vas megyében, akinek 5 ha-nál nagyobb földje van, tenyészállatot tart, illetve árutermelést folytat. Még minket is meglepett az 1994 nyarán végzett felmérés a magánkézben lévő kombájnok számáról. A TESZÖV jelentés 40 db.-os készletével ellentétben 132 db-ot írtunk össze. Tehát nem mondható rózsásnak az eszközellátottság, a gazdálkodó azonban több úton is próbál eszközhöz jutni.
Túlzásnak tartom az előterjesztésnek azt a megállapítását, hogy az egyéni gazdák egyedül maradtak és elszigeteltek lettek volna. Az 1994. márciusa óta működő falugazdász hálózat működése során több ezer ügyet rendezett a magángazdák részére. Hozzá kell tenni, hogy Vas megyében két gazdakör van alakulóban. 16 községben működik gazdakör, mintegy 300 taggal, melyek nagyon sokat segítenek. Integráló szerepük akár a beszerzés, akár az értékesítés, akár a termelés oldaláról jelentős. Az előterjesztésben foglaltakkal egyetértek azzal, hogy legalább ugyanolyan hangsúlyt kell helyezni legalább az átmeneti időben a szakmai továbbképzésekre, mint az iskola- jellegűekre. Legfőbb feladatuk a pénzügyi, gazdasági, vállalkozási területen, valamint a növényvédelem területén vannak. Az öntevékeny tanfolyamszervezésen túl, a falugazdászok által szervezett "zöldkönyves" növényvédő tanfolyamot több, mint 300-an végezték el. Megjegyzem, hogy a Vas megyében létrehozandó népfőiskola intézményét is üdvözölnénk.
A megoldandó problémákat hat pontban foglaltam össze:
1. A termelés finanszírozásának elősegítése. A hitelek kevesek kiváltsága. A mezőgazdaság, mint egy rossz adós- akár szövetkezet, akár magántermelő-, ezt a minősítést cipeli a hátán, azaz kölcsönhöz nehezen jut. Pedig a napi munkák finanszírozásához (munkabér, vetőmag, takarmány) hiteleket kell felvenni. Cél tehát a bankok hitelezési műveleteinek növelése, az állami garanciával védett hitelek arányának emelése, azok biztonságosabbá tétele érdekében.
2. Bizonyos törvények késéséből fakadó problémák miatt, pl. a vadászati törvény és erdőtörvény, a kaotikus állapotok továbbra is fennmaradnak.
3. A Bokros- program "export- csökkentő" forintleértékelése során a hasznot az élelmiszer-feldolgozók és a kereskedők fölözik le, a gazdálkodókat- ezen osztozkodásból kihagyva- még azzal is sújtja a program, hogy az import áremelkedés is őket terheli.
4. A támogatások reálértéke csökken, a jelenlegi támogatási rendszer és a banki szemlélet összekapcsolása nehezíti a cél elérését, a támogatás igénybevételét, és differenciálja a termelőket úgy, hogy sokszor kevés, és nem mindig a rászoruló nyeri el a pályázatokat. A hiteligénylések feltételeinek javítása, és a földhitel-intézetek létrehozása sokat segítene a valós földár kialakítására. Manapság, - és ez anarchia- "holmi" gépekre vagy ingatlanra, mint fedezetre, nem ad hitelt egyik bank sem.
5. A kedvezőtlen termőterületeken, melyek megyénknek mintegy harmadát adják, (Őrség, Hegyhát, Cser, Alpokalja) a minimális jövedelem elérésének lehetősége is nagyon nehéz. Helyesebb lenne ezek esetében az ideális álmok, az intenzív rendszerek helyett a realitásnál maradni. A termőföld rovására az erdősítést kellene jobban kezdeményezni, miáltal az EU-hoz való csatlakozásunk után biztos piacképes áruval is szolgálhatnánk, valamint turisztikai szempontból is vonzóbb lenne a körzet, nem beszélve arról, hogy a folyamatos kiszáradás során is ez lenne a legjobb hasznosítási mód. Nem szégyen ezeken a területeken extenzív állattartást folytatni. Ugyanakkor tudvalevő, hogy az önellátó, vagy egy- egy terméket piacra dobó, részidős gazdaságok nem az intenzív gazdaságok feltételeivel rendelkező, koncentrált nagyüzemek célkitűzéseit akarják megvalósítani.
6. A koncentrált és egységes információs rendszernek kell minél előbb kialakulnia.
Köszönöm a szót, Elnök úr!
Gróf István, főfalugazdász
MDF- frakció
Szombathely
Elhangzott a Vas Megyei Közgyűlés vitájában, 1995.06.2-án, megjelent a Vasi Kisgazda c . havilapban 0995. 11. hóban
Hölgyeim és Uraim!
Úgy érzem, hogy a Vas megyei Közgyűlésben témám és mondanivalóm megértésre é visszhangra talál. Ahogy végignéztem a névsort, a közgyűlési tagok egyharmada valamilyen módon érintett az agráriumban.
Az előterjesztéssel kapcsolatosan kiegészítésem, véleményem van, sőt a javaslatokat is bővíteni szeretném.
Véleményem szerint az előterjesztés a beharangozott gazdasági rendszerváltozás helyett inkább a politikai rendszerváltozásra helyezte a fő hangsúlyt. Ez hiba. Azt tartanám természetesnek, ha az 1995-ös megyei helyzetértékelő elemzés a közelmúlt káros intézkedéseit, mint előzményeket venné számba. De a részletes feldolgozó részben, akárcsak az összegező részben, a bajokat csak az 1990-94 év közötti kormányintézkedésekre hárító vádakként ismerteti. Nagy Tamásnak, a minden oldalon tiszteletnek örvendő politikusnak a múlt héten elhangzott mondata jut eszembe-" ezt a testvérháborút be kellene fejezni, és a szövetkezeti ás magángazdálkodásnak össze kéne végre fogni, egy úton menni."
Az előterjesztést olvasó netán politikai oldalról ítélje meg, hogy a kárpótlás a magyar falu kárára történt? Jól prosperáló szövetkezetek földjéből oroztak el a döntéshozók, de az is politikai döntés, hogy a 35 éve "önként és dalolva" tsz-be behajtottak onnan kapták vissza a földet, ahová bevitték. Azon is túl kellene tenni magunkat, hogy a túlzó mértékű állatlétszám csökkenésen rágódjunk, netán az üres istállókról, erőltetett kapacitással működő vágóhidakról panaszkodjunk. Pedig az ezt kiváltó intézkedések előfutára az "aranykorszaknak" mondott '89-es évben történt. Emlékszünk a parlament előtti tejkiöntésre, amely a túltermelést ellentételező, felvásárlást korlátozó intézkedéseknek volt az előfutára. Vagy netán nem az agrárium súlyos betegségének általános példája volt az 1989. évi Péter-Pál napi aratósztrájk?
Kiegészítéseim a következőkben foglalhatók össze: az előterjesztésben olvasható, hogy a múlt évben a kistermelők nagyobb területen dolgoztak, mint amennyi a tulajdonukban volt, és az a tendencia megfordult az utóbbi időben.
Mint a falugazdász- hálózat vezetője állíthatom, hogy bizonytalan jövedelmezési viszonyok ellenére a gazdálkodási kedv- vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy gazdálkodási kényszer- nem csökkent. Mi is bizonyos egészséges területkoncentrációra számítottunk, ez azonban nem következett be 1995-ben- mint ahogy a felmérések mutatják. Sőt, újabb, nagyüzemeknek eddig bérbe-adott földeken gazdálkodnak a kistermelők.
A szövetkezeti kiválásokkal kapcsolatos tagi és vagyon kivitel Vas megyében az 1992. évi törvény adta lehetőségekkel 2, 8%. Az elemzés szerint is az országos tendenciákkal ellentétes folyamatok alakultak ki Vas megyében. Megint az a tény, hogy az emberek többsége többre becsülte a létminimumot biztosító tsz-, vagy állami gazdasági állást, mint a kemény munkát igénylő, és kockázatos vállalkozásokat. Emiatt ilyen alacsony az az arány.
Az 1992-93 és 94. évi aszálykár negatív hatását erőteljesebben ki kellett volna emelni. Ugyancsak a jövedelmezőségre ható fontos negatív tényező az agrárolló. Egy példával szeretném ezt megvilágítani: húsz évvel ezelőtt egy liter bor árán 5 liter benzint lehetett kapni, azaz a 20 Ft-os bor árán 5 liter 4-TA-os üzemanyagot lehetett vásárolni. Ma egy liter bor árán 0,5 liter benzint lehet kapni, tehát az arányromlás, ha így világítjuk meg, tízszeres!
Az élelmiszeriparral kapcsolatosan az előterjesztés szerint a Vas megyében befektetők háttérbe szorultak, nem tudták kivenni a részüket a privatizációból. Ezzel természetesen egyetértek, ugyanakkor hozzáteszem azt, hogy a tulajdonosok részéről volt olyan álláspont, hogy a termelők egyrészt elaludtak, nem figyeltek a kiírásokra 1993 körül. Másrészt voltak olyanok, akik a 25 %-os részvénypakettet kevésnek találták, és nem indultak az adott élelmiszer-ipari privatizációban. Harmadrészt a befektetésre szánt tőkét sokan a termelők közül a tartozásaik kiegyenlítésére használták fel.
1994-ben semmi akadálya nem volt annak, hogy a termelők akár a Szombathelyi Tejipari Részvénytársaságban tulajdonhoz jussanak.
Az elmaradt beruházásokkal kapcsolatosan az előterjesztésben bemutatottak nagy része igaz, de legyen szabad bemutatnom a MÉM és az FM-es statisztikákból származó adatokat a '89-'91, és a '94-es évre vonatkozólag.
A legnépszerűbb traktorból, az MTZ 50-ből 1989-ben 1956 db-ot, 1991-ben 410 db-ot, 1994-ben 2185 db-ot értékesítettek. Az MTZ 80, 82 -ből ugyanezen 3 évre vonatkozó adat: 1989-ben 1800 db., 1991-ben 245 db., 1994-ben 2787 db. Tehát ez az a terület, ahol bizonyos eszközpótlás bekövetkezett. Ez az a bizonyos 12 milliárd Ft MFA pályázatoknak köszönhető, amit zömében 1993-94-ben kaptak a gazdálkodók.
Megemlítendő az a határ-menti specialitás, amely Vas megyében kiváltképpen jól működik, vagyis az Ausztriából, Szlovéniából behozott használt erő-, és munkagépek dolgoznak a háztáji gazdaságokban.
A legutóbbi, a falugazdászok által felmért gazdakataszter alapján 3426 olyan gazda van Vas megyében, akinek 5 ha-nál nagyobb földje van, tenyészállatot tart, illetve árutermelést folytat. Még minket is meglepett az 1994 nyarán végzett felmérés a magánkézben lévő kombájnok számáról. A TESZÖV jelentés 40 db.-os készletével ellentétben 132 db-ot írtunk össze. Tehát nem mondható rózsásnak az eszközellátottság, a gazdálkodó azonban több úton is próbál eszközhöz jutni.
Túlzásnak tartom az előterjesztésnek azt a megállapítását, hogy az egyéni gazdák egyedül maradtak és elszigeteltek lettek volna. Az 1994. márciusa óta működő falugazdász hálózat működése során több ezer ügyet rendezett a magángazdák részére. Hozzá kell tenni, hogy Vas megyében két gazdakör van alakulóban. 16 községben működik gazdakör, mintegy 300 taggal, melyek nagyon sokat segítenek. Integráló szerepük akár a beszerzés, akár az értékesítés, akár a termelés oldaláról jelentős. Az előterjesztésben foglaltakkal egyetértek azzal, hogy legalább ugyanolyan hangsúlyt kell helyezni legalább az átmeneti időben a szakmai továbbképzésekre, mint az iskola- jellegűekre. Legfőbb feladatuk a pénzügyi, gazdasági, vállalkozási területen, valamint a növényvédelem területén vannak. Az öntevékeny tanfolyamszervezésen túl, a falugazdászok által szervezett "zöldkönyves" növényvédő tanfolyamot több, mint 300-an végezték el. Megjegyzem, hogy a Vas megyében létrehozandó népfőiskola intézményét is üdvözölnénk.
A megoldandó problémákat hat pontban foglaltam össze:
1. A termelés finanszírozásának elősegítése. A hitelek kevesek kiváltsága. A mezőgazdaság, mint egy rossz adós- akár szövetkezet, akár magántermelő-, ezt a minősítést cipeli a hátán, azaz kölcsönhöz nehezen jut. Pedig a napi munkák finanszírozásához (munkabér, vetőmag, takarmány) hiteleket kell felvenni. Cél tehát a bankok hitelezési műveleteinek növelése, az állami garanciával védett hitelek arányának emelése, azok biztonságosabbá tétele érdekében.
2. Bizonyos törvények késéséből fakadó problémák miatt, pl. a vadászati törvény és erdőtörvény, a kaotikus állapotok továbbra is fennmaradnak.
3. A Bokros- program "export- csökkentő" forintleértékelése során a hasznot az élelmiszer-feldolgozók és a kereskedők fölözik le, a gazdálkodókat- ezen osztozkodásból kihagyva- még azzal is sújtja a program, hogy az import áremelkedés is őket terheli.
4. A támogatások reálértéke csökken, a jelenlegi támogatási rendszer és a banki szemlélet összekapcsolása nehezíti a cél elérését, a támogatás igénybevételét, és differenciálja a termelőket úgy, hogy sokszor kevés, és nem mindig a rászoruló nyeri el a pályázatokat. A hiteligénylések feltételeinek javítása, és a földhitel-intézetek létrehozása sokat segítene a valós földár kialakítására. Manapság, - és ez anarchia- "holmi" gépekre vagy ingatlanra, mint fedezetre, nem ad hitelt egyik bank sem.
5. A kedvezőtlen termőterületeken, melyek megyénknek mintegy harmadát adják, (Őrség, Hegyhát, Cser, Alpokalja) a minimális jövedelem elérésének lehetősége is nagyon nehéz. Helyesebb lenne ezek esetében az ideális álmok, az intenzív rendszerek helyett a realitásnál maradni. A termőföld rovására az erdősítést kellene jobban kezdeményezni, miáltal az EU-hoz való csatlakozásunk után biztos piacképes áruval is szolgálhatnánk, valamint turisztikai szempontból is vonzóbb lenne a körzet, nem beszélve arról, hogy a folyamatos kiszáradás során is ez lenne a legjobb hasznosítási mód. Nem szégyen ezeken a területeken extenzív állattartást folytatni. Ugyanakkor tudvalevő, hogy az önellátó, vagy egy- egy terméket piacra dobó, részidős gazdaságok nem az intenzív gazdaságok feltételeivel rendelkező, koncentrált nagyüzemek célkitűzéseit akarják megvalósítani.
6. A koncentrált és egységes információs rendszernek kell minél előbb kialakulnia.
Köszönöm a szót, Elnök úr!
Gróf István, főfalugazdász
MDF- frakció
Szombathely
Elhangzott a Vas Megyei Közgyűlés vitájában, 1995.06.2-án, megjelent a Vasi Kisgazda c . havilapban 0995. 11. hóban
1995. május 4., csütörtök
MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS VADKÁROK
MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS VADKÁROK
KONFERENCIÁK FALUN VAS MEGYÉBEN
APÁTISTVÁNFALVA, GYERMEKTÁBOR, 1995. MÁJUS 4.
Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Konferencia!
Az előttem szólótól eltérően, szakmámhoz kötve, inkább a mezőgazdasági részről beszélnék,- a vadkártételről csak érintőlegesen- és azon belül is inkább a kistermelők gondjairól, problémáiról és persze a javaslatokról. Előadásomban két részre tagolnám a mondanivalómat: egy rövid helyzetértékelésre, és egy 7 pontból álló javaslattételi részre.
A helyzetértékelés: a terület legfontosabb gazdasági terméke a tej. A növénytermesztés is ennek van alárendelve. A rét füvét zölden- tömegtakarmányként vagy megszárítva, szénaként etetik fel. Az elvetett búza, rozs, zab, kukoricatáblák termése sem kerül a piacra, hanem az állatokkal etetik meg. Jelentős a takarmányrépa termelés a tömegtakarmány igény kielégítésére. A 10 AK körüli savanyú erdőtalaj nem enged intenzív növénytermesztést.
A mezőgazdasággal foglalkozó gazdák egyike sem főállású mezőgazdasági vállalkozó: a 2-3 hektáron, melynek megoszlása fele- fele arányban szántó és gyep, kiegészítő tevékenységet folytatnak.
Az utóbbi évben nagyon felgyorsult a tehénállomány csökkenése: 1995 tavaszán a pár évvel ezelőtti- 1000 liter felett leadott tejmennyiség- 45-50 %-a kerül leadásra csak Apátistvánfalván. A tejbegyűjtést a Zalai Tejipari RT.-n keresztül a Vendvidéki Szakszövetkezet végzi. A Szövetkezet munkájával- a termelők véleménye szerint- mind szervezési-, igazgatási, mind pénzügyi szempontból- elégedetlenek a gazdálkodók. Az önálló vállalkozói tejkezelői- csarnoküzemeltetési kezdeményezést sem támogatta a szövetkezet és továbbra is gyakran másfél hónapos késéssel fizeti ki az összeszedett tej árát.
A vadkártétel ezen a vidéken komoly gazdasági kiesést jelent évek óta. Az ország legmagasabb erdőhányaddal rendelkező termőföld- szerkezetű területén évek óta védekezni kényszerülnek a termelők. Máshol szokatlannak tűnő és költséges megoldások- így a villanypásztorral való körülkerítés, vagy kutyákkal történő területőrzés- teszik nehézzé a növénytermelés hozamainak megvédését. Különösen az elmúlt időben nőtt meg a vadkártétel. Ennek oka az, hogy az apró, néhány 100 öles területeken a szakszövetkezet csemete-, és erdőtelepítéseket végzett, ezáltal az erdő és a szántóterület határa sokkal hosszabb, szinte kicsipkézett lett.
A vadkár bejelentésének egy része sajátos úton történik: a károkozó „maszek” kárbecslőket alkalmaz. Ezáltal a kárvallott direkt úton, egyezkedési lehetőséghez nem jutva kapja meg a vadkár okozta árbevétel-kiesést.
A következő részben a javaslataimat mondom el:
1. lehetőséget kell adni a környék tejtermelőinek, hogy a versenyhelyzet adta lehetőségek folytán kisebb kezelési költséggel üzemelő, jobb és gyorsabb pénzügyi bonyolítást végző vállalkozók menedzselhessék a tejértékesítést.
2. A szarvasmarha-állomány szinten tartása, esetleg fejlesztése érdekében fontos az FM állattenyésztési támogatások igénybevételének ösztönzése a térségben. Erről el kell mondanom, hogy nem sok a 20 ezer forintos támogatás annak a gazdának, aki növeli a tehénlétszámot, beállított vemhes üszőnként. Ez abban az esetben, aki ezt vásárolja (a 100-120 ezer forintos árnak ez bizony csak egy-hatoda), elég elenyésző. Ettől függetlenül történnek ilyen vásárlások. Ugyanakkor szarvasmarha esetében a saját szaporulatnál is -minthogy itt magyartarka fajtát tartanak-, szintén megadják a 20 ezer forintos támogatást. Így ez utóbbi lehetőséggel való gyakorlatot javasolnám itt. Az érintett községek területén (Apátistvánfalva, Orfalu, Kétvölgy), vagy, hogyha hozzávesszük a Vendvidék másik három faluját (Felsőszölnök, Alsószölnök, Szakonyfalu), kiterjedt a szarvasmarhatartás. Az itt lévő 250-300 mostani tehénlétszámnál jóval többet „bír el” a terület.
3. Mivel a sertéstartás csak a saját fogyasztásra korlátozódik, árútermelésként - figyelembe véve természetesen az adott közgazdasági helyzetet- meg kell vizsgálni a nyúlhús előállítás újbóli felfuttatását.
4. A szántóföldi abrak-, és szálastakarmány előállításon kívül a családi vállalkozások, kistermelők a területen jól termeszthető gyökérzöldségek, gumós növények felé orientálódhatnának. Az említett takarmányrépán kívül szóba jöhetne a sárgarépa, fehérrépa, zeller, de talán az extenzív hajdina, csicsóka is újra elővehető. A négy hektáron történő tormatermesztési vállalkozás is a környéken indult! Az egykori dohánytermesztés újbóli felfuttatása- persze a dohánygyárak integrálásával- is indokolt lehetne. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a tavalyi falugazdász- értekezleten jelentkezett a Nyírségi Dohánygyár, aki erre vállalkozna, de a kistermelői- vállalkozói kedv hiánya lett eddig ennek az akadálya.
5. Az egykori gyümölcstermesztéséről híres környék (Orfalun pl. almás volt, elég nagy területen) újból telepíthetne gyümölcsöst, akár alma-, körteféléket, akár bogyós gyümölcsöket. Az előbbiek kapcsolatot kereshetnének a az Egyházashetyén körvonalazódó régi, extenzív, nem tápanyag, nem öntözéses, és nem permetezés- igényes gyümölcsfajták újbóli térhódítását ambicionáló kezdeményezéssel, míg az utóbbihoz jó példa a hasonló termőhelyi adottságokkal rendelkező nógrádi térség vállalkozásainak sikere az utóbbi évtizedben.
6. A vadkárbecsléshez az adott „jogosítvánnyal rendelkező”, pártatlan, minisztériumi alkalmazásban levő falugazdász igénybevétele ajánlott, természetesen az önkormányzatokon keresztül adminisztrált hivatalos úton, elkerülendő a „direkt megegyezési” gyakorlatot.
7. Végül a természet, az erdő adta „kincs” jobb kiaknázását is javasolhatnánk. A nagy mennyiségben vadon termő áfonya szedése, csomagolása, értékesítése, a keresett erdei gombák, így a vargánya szedése, szárítása, feldolgozása, értékesítése szintén- akár vállalkozói, akár szövetkezési alapon- ajánlott lehetne.
Zárásképpen pedig, Hölgyeim és Uraim, a vállalkozások (itt említettem előbb a dohánygyárat) bátorítása szempontjából had ajánljam a térség gazdálkodóinak, hogy 1994-95-ben itt, Vas megyében, szintén a határvidéken, csak a másikon, Torony, Nárai, Bucsu környékén havonta tízesével alakultak az élelmiszer- feldolgozók. Most alaptevékenységről nem beszélek, mert ezt túlzott optimizmus lenne részemről javasolni, hisz a mostani helyzetben ez nem kecsegtet túl nagy nyereséghányaddal. De az élelmiszer- feldolgozás, a konzervüzemek, szárítók, gyümölcs-, gombafeldolgozók sorra alakulnak napjainkban is. Tehát ezeket igencsak javaslom! És egy másik dolog: a legfrissebb információnk szerint a nyáron, az FM szervezésében le tudunk hozni egy hétre egy mikrobiológus professzort. Szeretném, ha Vas megyében 50-100 fős létszámban be tudnánk indítani egy olyan vállalkozást, amely lágysajt és gomolya feldolgozással foglalkozna. Ezáltal elő lehetne teremteni azt a helyzetet, amit a szomszédos Ausztriában is rengetegen csinálnak: elsődlegesen feldolgozzák a tejet és így értékesítik.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Gróf István
FM Vas megyei Hivatala, fő- falugazdász
Elhangzott 1995. május 4-én, Apátistvánfalván
KONFERENCIÁK FALUN VAS MEGYÉBEN
APÁTISTVÁNFALVA, GYERMEKTÁBOR, 1995. MÁJUS 4.
Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Konferencia!
Az előttem szólótól eltérően, szakmámhoz kötve, inkább a mezőgazdasági részről beszélnék,- a vadkártételről csak érintőlegesen- és azon belül is inkább a kistermelők gondjairól, problémáiról és persze a javaslatokról. Előadásomban két részre tagolnám a mondanivalómat: egy rövid helyzetértékelésre, és egy 7 pontból álló javaslattételi részre.
A helyzetértékelés: a terület legfontosabb gazdasági terméke a tej. A növénytermesztés is ennek van alárendelve. A rét füvét zölden- tömegtakarmányként vagy megszárítva, szénaként etetik fel. Az elvetett búza, rozs, zab, kukoricatáblák termése sem kerül a piacra, hanem az állatokkal etetik meg. Jelentős a takarmányrépa termelés a tömegtakarmány igény kielégítésére. A 10 AK körüli savanyú erdőtalaj nem enged intenzív növénytermesztést.
A mezőgazdasággal foglalkozó gazdák egyike sem főállású mezőgazdasági vállalkozó: a 2-3 hektáron, melynek megoszlása fele- fele arányban szántó és gyep, kiegészítő tevékenységet folytatnak.
Az utóbbi évben nagyon felgyorsult a tehénállomány csökkenése: 1995 tavaszán a pár évvel ezelőtti- 1000 liter felett leadott tejmennyiség- 45-50 %-a kerül leadásra csak Apátistvánfalván. A tejbegyűjtést a Zalai Tejipari RT.-n keresztül a Vendvidéki Szakszövetkezet végzi. A Szövetkezet munkájával- a termelők véleménye szerint- mind szervezési-, igazgatási, mind pénzügyi szempontból- elégedetlenek a gazdálkodók. Az önálló vállalkozói tejkezelői- csarnoküzemeltetési kezdeményezést sem támogatta a szövetkezet és továbbra is gyakran másfél hónapos késéssel fizeti ki az összeszedett tej árát.
A vadkártétel ezen a vidéken komoly gazdasági kiesést jelent évek óta. Az ország legmagasabb erdőhányaddal rendelkező termőföld- szerkezetű területén évek óta védekezni kényszerülnek a termelők. Máshol szokatlannak tűnő és költséges megoldások- így a villanypásztorral való körülkerítés, vagy kutyákkal történő területőrzés- teszik nehézzé a növénytermelés hozamainak megvédését. Különösen az elmúlt időben nőtt meg a vadkártétel. Ennek oka az, hogy az apró, néhány 100 öles területeken a szakszövetkezet csemete-, és erdőtelepítéseket végzett, ezáltal az erdő és a szántóterület határa sokkal hosszabb, szinte kicsipkézett lett.
A vadkár bejelentésének egy része sajátos úton történik: a károkozó „maszek” kárbecslőket alkalmaz. Ezáltal a kárvallott direkt úton, egyezkedési lehetőséghez nem jutva kapja meg a vadkár okozta árbevétel-kiesést.
A következő részben a javaslataimat mondom el:
1. lehetőséget kell adni a környék tejtermelőinek, hogy a versenyhelyzet adta lehetőségek folytán kisebb kezelési költséggel üzemelő, jobb és gyorsabb pénzügyi bonyolítást végző vállalkozók menedzselhessék a tejértékesítést.
2. A szarvasmarha-állomány szinten tartása, esetleg fejlesztése érdekében fontos az FM állattenyésztési támogatások igénybevételének ösztönzése a térségben. Erről el kell mondanom, hogy nem sok a 20 ezer forintos támogatás annak a gazdának, aki növeli a tehénlétszámot, beállított vemhes üszőnként. Ez abban az esetben, aki ezt vásárolja (a 100-120 ezer forintos árnak ez bizony csak egy-hatoda), elég elenyésző. Ettől függetlenül történnek ilyen vásárlások. Ugyanakkor szarvasmarha esetében a saját szaporulatnál is -minthogy itt magyartarka fajtát tartanak-, szintén megadják a 20 ezer forintos támogatást. Így ez utóbbi lehetőséggel való gyakorlatot javasolnám itt. Az érintett községek területén (Apátistvánfalva, Orfalu, Kétvölgy), vagy, hogyha hozzávesszük a Vendvidék másik három faluját (Felsőszölnök, Alsószölnök, Szakonyfalu), kiterjedt a szarvasmarhatartás. Az itt lévő 250-300 mostani tehénlétszámnál jóval többet „bír el” a terület.
3. Mivel a sertéstartás csak a saját fogyasztásra korlátozódik, árútermelésként - figyelembe véve természetesen az adott közgazdasági helyzetet- meg kell vizsgálni a nyúlhús előállítás újbóli felfuttatását.
4. A szántóföldi abrak-, és szálastakarmány előállításon kívül a családi vállalkozások, kistermelők a területen jól termeszthető gyökérzöldségek, gumós növények felé orientálódhatnának. Az említett takarmányrépán kívül szóba jöhetne a sárgarépa, fehérrépa, zeller, de talán az extenzív hajdina, csicsóka is újra elővehető. A négy hektáron történő tormatermesztési vállalkozás is a környéken indult! Az egykori dohánytermesztés újbóli felfuttatása- persze a dohánygyárak integrálásával- is indokolt lehetne. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a tavalyi falugazdász- értekezleten jelentkezett a Nyírségi Dohánygyár, aki erre vállalkozna, de a kistermelői- vállalkozói kedv hiánya lett eddig ennek az akadálya.
5. Az egykori gyümölcstermesztéséről híres környék (Orfalun pl. almás volt, elég nagy területen) újból telepíthetne gyümölcsöst, akár alma-, körteféléket, akár bogyós gyümölcsöket. Az előbbiek kapcsolatot kereshetnének a az Egyházashetyén körvonalazódó régi, extenzív, nem tápanyag, nem öntözéses, és nem permetezés- igényes gyümölcsfajták újbóli térhódítását ambicionáló kezdeményezéssel, míg az utóbbihoz jó példa a hasonló termőhelyi adottságokkal rendelkező nógrádi térség vállalkozásainak sikere az utóbbi évtizedben.
6. A vadkárbecsléshez az adott „jogosítvánnyal rendelkező”, pártatlan, minisztériumi alkalmazásban levő falugazdász igénybevétele ajánlott, természetesen az önkormányzatokon keresztül adminisztrált hivatalos úton, elkerülendő a „direkt megegyezési” gyakorlatot.
7. Végül a természet, az erdő adta „kincs” jobb kiaknázását is javasolhatnánk. A nagy mennyiségben vadon termő áfonya szedése, csomagolása, értékesítése, a keresett erdei gombák, így a vargánya szedése, szárítása, feldolgozása, értékesítése szintén- akár vállalkozói, akár szövetkezési alapon- ajánlott lehetne.
Zárásképpen pedig, Hölgyeim és Uraim, a vállalkozások (itt említettem előbb a dohánygyárat) bátorítása szempontjából had ajánljam a térség gazdálkodóinak, hogy 1994-95-ben itt, Vas megyében, szintén a határvidéken, csak a másikon, Torony, Nárai, Bucsu környékén havonta tízesével alakultak az élelmiszer- feldolgozók. Most alaptevékenységről nem beszélek, mert ezt túlzott optimizmus lenne részemről javasolni, hisz a mostani helyzetben ez nem kecsegtet túl nagy nyereséghányaddal. De az élelmiszer- feldolgozás, a konzervüzemek, szárítók, gyümölcs-, gombafeldolgozók sorra alakulnak napjainkban is. Tehát ezeket igencsak javaslom! És egy másik dolog: a legfrissebb információnk szerint a nyáron, az FM szervezésében le tudunk hozni egy hétre egy mikrobiológus professzort. Szeretném, ha Vas megyében 50-100 fős létszámban be tudnánk indítani egy olyan vállalkozást, amely lágysajt és gomolya feldolgozással foglalkozna. Ezáltal elő lehetne teremteni azt a helyzetet, amit a szomszédos Ausztriában is rengetegen csinálnak: elsődlegesen feldolgozzák a tejet és így értékesítik.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Gróf István
FM Vas megyei Hivatala, fő- falugazdász
Elhangzott 1995. május 4-én, Apátistvánfalván
1994. október 7., péntek
TISZTA FORRÁS, SZÉP SZÓ
Tiszta forrás, szép szó…
(Sárvári beszélgetés Dinnyés Józseffel)
Beskatulyázásoddal igen nagy bajban vannak a szakértők: pol- beat énekes, folk- énekes (Bob Dinnyés- korszak), San Francisco helyett Miskolcon tanyázó hippy, Kerouac beatnikje, aki Denver helyett Szegedre jár haza, Bartók, Kodály vagy Tímár Sándor nyomán a határon túli magyarlakta területeket járó gyűjtő (aki sok feledésre kárhoztatott költőt és verset „gyűjtött át” nekünk), oneman band zenekar, költő- irodalmár, nemzetét féltő hazafi, netán modern igric. Megoldottad ezt a kérdést is: Dinnyés Józsefet daltulajdonosnak kell titulálnunk.
Gróf István: Ha Sárvár és Históriás napok, akkor Te vagy a soros! Megmondom őszintén, néhányan lemondtunk rólad, mivel a tiszadobi Ratkó- emlékünnepség a sárvári rendezvénnyel egy időben van. Hál’ Istennek itt vagy…
Dinnyés József: Készültem a Históriás Napokra. Az alkalom, hogy itt fellépek, Sinka István születésének évfordulója, a méltatlanul mellőzött költőé. Sárváron Sinka István verseket fogok énekelni. A szintén bihari, nagyszalontai Arany János 20. századi utódja ugyanúgy a népballadákból merített. A kétféle Magyarországról versel a pásztoremberektől kapott hitével: a természetet csodáló, a családban hívő, a múltból merítkező és a jelenre támaszkodó egyik Magyarországról, valamint a gyökértelen, csak a jövőnek kaparó, a technika zűrzavarát élvező másikról.
G. I.: Legmélyebb nyomot bennem a Históriás napok történetében a III., az 1985-ös hagyta. Azon kívül, hogy Ti szombat- vasárnap zenéltetek, vasárnap délelőtt Ratkó József, Utassy József költők beszéltek magukról, a költészetről, a költő felelősségéről, a nemzetről. Nagyot repedt akkor ott az Aczél György-i kultúrpolitika bástyája. Megtartod-e Ratkó József intelmét, miszerint. „lakd meg az országot, mert ellakják előled!”
D. J.: Az országból már csak egyharmada maradt meg a nemzetnek. Harmadát megtartották a moszkvai bérencek az osztozkodásnál, másik harmadát a lappangó bitangok bitorolják. Erre a maradékra nagyon kell vigyázni.
G. I.: Most, hogy a dolgok így- igények szerint- szétválaszthatóak: a jog az erkölcstől, a test a szerelemtől, az állam a nemzettől, miképpen látod Fekete György megállapítását, miszerint az állami kultúra úgy ahogy rendben lenne, de a nemzet kultúrája tekintetében nagyon sok a behoznivaló?
D. J.: Igen. Sajnos, a nemzet által lakott területnek csak egy részén van az állam, mégis azt mondom, hogy nincsen veszélyben a nemzeti kultúránk. Ennek oka nyelvünk. Ez kettős pajzsként fedez minket: egyrészt múltunkat és jelenünket védi meg, és a jövőt is biztosítja. Másrészt, aki megtanulja a magyar nyelvet tisztán, annak filozófiája lesz, az bölcs emberré válik. Azonban a gyermekeknek kell legalább 30 év ahhoz, hogy megtanuljon rendesen magyarul. A szép szóhoz a tiszta forrás adva van…
Gróf István
Megjelent a Sárvári Hírlapban, 1994. október 7-én
(Sárvári beszélgetés Dinnyés Józseffel)
Beskatulyázásoddal igen nagy bajban vannak a szakértők: pol- beat énekes, folk- énekes (Bob Dinnyés- korszak), San Francisco helyett Miskolcon tanyázó hippy, Kerouac beatnikje, aki Denver helyett Szegedre jár haza, Bartók, Kodály vagy Tímár Sándor nyomán a határon túli magyarlakta területeket járó gyűjtő (aki sok feledésre kárhoztatott költőt és verset „gyűjtött át” nekünk), oneman band zenekar, költő- irodalmár, nemzetét féltő hazafi, netán modern igric. Megoldottad ezt a kérdést is: Dinnyés Józsefet daltulajdonosnak kell titulálnunk.
Gróf István: Ha Sárvár és Históriás napok, akkor Te vagy a soros! Megmondom őszintén, néhányan lemondtunk rólad, mivel a tiszadobi Ratkó- emlékünnepség a sárvári rendezvénnyel egy időben van. Hál’ Istennek itt vagy…
Dinnyés József: Készültem a Históriás Napokra. Az alkalom, hogy itt fellépek, Sinka István születésének évfordulója, a méltatlanul mellőzött költőé. Sárváron Sinka István verseket fogok énekelni. A szintén bihari, nagyszalontai Arany János 20. századi utódja ugyanúgy a népballadákból merített. A kétféle Magyarországról versel a pásztoremberektől kapott hitével: a természetet csodáló, a családban hívő, a múltból merítkező és a jelenre támaszkodó egyik Magyarországról, valamint a gyökértelen, csak a jövőnek kaparó, a technika zűrzavarát élvező másikról.
G. I.: Legmélyebb nyomot bennem a Históriás napok történetében a III., az 1985-ös hagyta. Azon kívül, hogy Ti szombat- vasárnap zenéltetek, vasárnap délelőtt Ratkó József, Utassy József költők beszéltek magukról, a költészetről, a költő felelősségéről, a nemzetről. Nagyot repedt akkor ott az Aczél György-i kultúrpolitika bástyája. Megtartod-e Ratkó József intelmét, miszerint. „lakd meg az országot, mert ellakják előled!”
D. J.: Az országból már csak egyharmada maradt meg a nemzetnek. Harmadát megtartották a moszkvai bérencek az osztozkodásnál, másik harmadát a lappangó bitangok bitorolják. Erre a maradékra nagyon kell vigyázni.
G. I.: Most, hogy a dolgok így- igények szerint- szétválaszthatóak: a jog az erkölcstől, a test a szerelemtől, az állam a nemzettől, miképpen látod Fekete György megállapítását, miszerint az állami kultúra úgy ahogy rendben lenne, de a nemzet kultúrája tekintetében nagyon sok a behoznivaló?
D. J.: Igen. Sajnos, a nemzet által lakott területnek csak egy részén van az állam, mégis azt mondom, hogy nincsen veszélyben a nemzeti kultúránk. Ennek oka nyelvünk. Ez kettős pajzsként fedez minket: egyrészt múltunkat és jelenünket védi meg, és a jövőt is biztosítja. Másrészt, aki megtanulja a magyar nyelvet tisztán, annak filozófiája lesz, az bölcs emberré válik. Azonban a gyermekeknek kell legalább 30 év ahhoz, hogy megtanuljon rendesen magyarul. A szép szóhoz a tiszta forrás adva van…
Gróf István
Megjelent a Sárvári Hírlapban, 1994. október 7-én
1994. szeptember 22., csütörtök
VASI FALUGAZDÁSZOK
VASI FALUGAZDÁSZOK-
A települési önkormányzatok és a kistermelők többsége elégedett
A jelenlegi falugazdász- hálózatot nem kívánjuk fenntartani- jelentette ki Lakos László földművelésügyi miniszter a minap egy győri sajtótájékoztatón. Gróf Istvánnal, a Vas megyei Földművelésügyi Hivatal munkatársával, a falugazdászok vezetőjével arról beszélgettünk, miképpen fogadták e nyilatkozatot a vasi szakemberek?
-Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért bennünket ez a kijelentés. Nem mondom, a választások után valóban aggódtunk egy kicsit, de aztán megnyugtattak bennünket azok az FM nyilatkozatok, amelyek kedvezőnek ítélték a kisgazdaságok beindulását, ezzel együtt a falugazdász- hálózat működését- nyugtázta elöljáróban Gróf István.
- Az érintettektől, a gazdálkodóktól kaptak-e információt a falugazdászok fogadtatásáról?
- Több csatornán is tájékozódhattunk. Egyrészt a havi értekezleteken, másrészt valamennyi vasi települési önkormányzattól tájékoztatást kértünk arról, miképpen ítélik meg a falugazdászok működését. A 215 önkormányzat közül 127 válaszolt a kérdéseinkre, és ezek 96 %-a az elégedettségét fejezte ki. Hasonlóan nyilatkozott a kistermelők 95 %-a. A szervezetet többször érte olyan vád, hogy politikai indíttatásból hozták létre. Ezt a felmérések eredményei egyértelműen cáfolják, hiszen az érintettek a működésben ennek még halvány jelét sem fedezték fel. Azt viszont furcsálljuk, hogy már hosszabb ideje húzódik a falugazdászok országos konferenciája, mivel a szaktárca vezetője vagy államtitkára nem tud időt szakítani ránk. Ez a magatartás azért is érthetetlen, mivel a kormány a programjában megfogalmazta a magántulajdon elsődlegességének igényét, s azt, hogy számít a középparaszti modellekre is.
- Ha a Földművelésügyi Minisztérium a jelenlegi formájában nem működteti tovább a falugazdász- hálózatot, hány ember egzisztenciája válik bizonytalanná?
- Országosan mintegy 800 falugazdászé, de rajtuk keresztül sok ezer kistermelőé. Vas megyében 29-en vagyunk. Szakmérnökök, több évtizedes szakmai gyakorlattal és gazdag élettapasztalattal rendelkező emberek kerültek most bizonytalan helyzetbe. A falugazdászok az FM megbízása alapján tevékenykednek, s a szerződés az év végéig szólt.
- Amennyiben a szaktárca nem hosszabbítja meg a szerződéseket, lehetségesnek tartja a falugazdász- hálózat további működését más szervezeti keretek között?
- Mi szívesen tevékenykednénk az agrárkamarán belül is, csak félőnek tartom, hogy az idő rövidsége miatt ennek megvalósítására az év végéig már nem nagyon lesz lehetőség.
- Az eddigi működésük során milyen eredményeket tudnak felmutatni a falugazdászok?
- A legnagyobb sikerélményt az első aratás sikeres levezénylése jelentette. Abban, hogy zökkenőmentes volt, fontos szerepet játszottak a falugazdászok. A hétköznapi munka során folyamatosan tájékoztatják a termelőket az aktuális kérdésekről, információkat adnak az állami támogatások igényléséről, de ha arra van szükség, akkor a gazdák helyett kitöltik a nyomtatványokat is. Részt vállalnak az agrárkamarák területi csoportjainak szervezéséből, s besegítenek a vadkár-becslésbe, persze előbb még felhívják a termelők figyelmét arra, miképpen lehet azt megelőzni. Szorgalmazzák a gazdakörök megalakítását. Hogy ezt milyen eredménnyel teszik, azt mutatják a számok is. Fél éve még csak négy ilyen közösség működött a megyében, most pedig tizennégy. Sorolhatnám még a feladatokat, s a tapasztalatok is azt mutatják, hogy a földhöz jutott emberek igénylik ezt a fajta segítséget. Ezért bízunk abban, hogy a Földművelésügyi Minisztérium illetékesei még a végső szó kimondása előtt kíváncsiak lesznek a falugazdászok, valamint az érintett mezőgazdasági kistermelők véleményére is.
(erős)
Megjelent az Új Magyarország IV. évfolyamának 222. számában, 1994. szeptember 22-én
A települési önkormányzatok és a kistermelők többsége elégedett
A jelenlegi falugazdász- hálózatot nem kívánjuk fenntartani- jelentette ki Lakos László földművelésügyi miniszter a minap egy győri sajtótájékoztatón. Gróf Istvánnal, a Vas megyei Földművelésügyi Hivatal munkatársával, a falugazdászok vezetőjével arról beszélgettünk, miképpen fogadták e nyilatkozatot a vasi szakemberek?
-Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért bennünket ez a kijelentés. Nem mondom, a választások után valóban aggódtunk egy kicsit, de aztán megnyugtattak bennünket azok az FM nyilatkozatok, amelyek kedvezőnek ítélték a kisgazdaságok beindulását, ezzel együtt a falugazdász- hálózat működését- nyugtázta elöljáróban Gróf István.
- Az érintettektől, a gazdálkodóktól kaptak-e információt a falugazdászok fogadtatásáról?
- Több csatornán is tájékozódhattunk. Egyrészt a havi értekezleteken, másrészt valamennyi vasi települési önkormányzattól tájékoztatást kértünk arról, miképpen ítélik meg a falugazdászok működését. A 215 önkormányzat közül 127 válaszolt a kérdéseinkre, és ezek 96 %-a az elégedettségét fejezte ki. Hasonlóan nyilatkozott a kistermelők 95 %-a. A szervezetet többször érte olyan vád, hogy politikai indíttatásból hozták létre. Ezt a felmérések eredményei egyértelműen cáfolják, hiszen az érintettek a működésben ennek még halvány jelét sem fedezték fel. Azt viszont furcsálljuk, hogy már hosszabb ideje húzódik a falugazdászok országos konferenciája, mivel a szaktárca vezetője vagy államtitkára nem tud időt szakítani ránk. Ez a magatartás azért is érthetetlen, mivel a kormány a programjában megfogalmazta a magántulajdon elsődlegességének igényét, s azt, hogy számít a középparaszti modellekre is.
- Ha a Földművelésügyi Minisztérium a jelenlegi formájában nem működteti tovább a falugazdász- hálózatot, hány ember egzisztenciája válik bizonytalanná?
- Országosan mintegy 800 falugazdászé, de rajtuk keresztül sok ezer kistermelőé. Vas megyében 29-en vagyunk. Szakmérnökök, több évtizedes szakmai gyakorlattal és gazdag élettapasztalattal rendelkező emberek kerültek most bizonytalan helyzetbe. A falugazdászok az FM megbízása alapján tevékenykednek, s a szerződés az év végéig szólt.
- Amennyiben a szaktárca nem hosszabbítja meg a szerződéseket, lehetségesnek tartja a falugazdász- hálózat további működését más szervezeti keretek között?
- Mi szívesen tevékenykednénk az agrárkamarán belül is, csak félőnek tartom, hogy az idő rövidsége miatt ennek megvalósítására az év végéig már nem nagyon lesz lehetőség.
- Az eddigi működésük során milyen eredményeket tudnak felmutatni a falugazdászok?
- A legnagyobb sikerélményt az első aratás sikeres levezénylése jelentette. Abban, hogy zökkenőmentes volt, fontos szerepet játszottak a falugazdászok. A hétköznapi munka során folyamatosan tájékoztatják a termelőket az aktuális kérdésekről, információkat adnak az állami támogatások igényléséről, de ha arra van szükség, akkor a gazdák helyett kitöltik a nyomtatványokat is. Részt vállalnak az agrárkamarák területi csoportjainak szervezéséből, s besegítenek a vadkár-becslésbe, persze előbb még felhívják a termelők figyelmét arra, miképpen lehet azt megelőzni. Szorgalmazzák a gazdakörök megalakítását. Hogy ezt milyen eredménnyel teszik, azt mutatják a számok is. Fél éve még csak négy ilyen közösség működött a megyében, most pedig tizennégy. Sorolhatnám még a feladatokat, s a tapasztalatok is azt mutatják, hogy a földhöz jutott emberek igénylik ezt a fajta segítséget. Ezért bízunk abban, hogy a Földművelésügyi Minisztérium illetékesei még a végső szó kimondása előtt kíváncsiak lesznek a falugazdászok, valamint az érintett mezőgazdasági kistermelők véleményére is.
(erős)
Megjelent az Új Magyarország IV. évfolyamának 222. számában, 1994. szeptember 22-én
1994. szeptember 9., péntek
A FÖLDNEK ÉS AZ ADÓSZEDŐNEK MINDEGY...
A FÖLDNEK ÉS AZ ADÓSZEDŐNEK MINDEGY
Miért kezd el politizálni valaki, milyen rugók mozgatják, mikor erre a sok csalódással és kevés örömmel járó foglalatosságra adja a fejét?!Erre a kérdésre is felel Gróf István, önkormányzati képviselőjelölt, aki egyben az MDF sárvári elnöke is:
-1988 nyarán a Magyar nemzet lehozta a Lakitelki Nyilatkozatot. Nem volt nehéz belelkesednem. Illyés Gyula szavai visszhangzottak akkor bennem: " a földnek és az adószedőnek mindegy, hogy a nép meg akar halni. Kinek mi köze hozzá? A föld nem maradhat üresen. A pusztulás csak a magunkfajtákat riasztja, akik olyan légszerű valamiből akarnak megélni, mint egy nép szelleme és nyelve." Én is a magunkfajtához soroltam magam. Anyám nagyszalontai, mint Arany János, utána kerek száz évvel született, apám debreceni, úgyhogy az anyanyelvet tisztán tanulhattam otthon.
- Az ellenzéki gondolkodásnak voltak állomásai, előzményei?
- Természetesen. 1964-ben a beat-rock korszak társadalmi és zenei hatása kerekített hatalmába. Aztán- keszthelyi egyetemistaként- a táncház mozgalom művelője, résztvevője lehettem Tímár Sándor, Sebő Feri hatékony közreműködésével. Később a modern rendszerű mezőgazdaság tett lelkessé, mely az akkori tervlebontásos gazdaságirányítási rendszerbe belopta a piacgazdaság csíráit. Az utolsó pedig a '80-as évek végének csendes forradalma volt, rögtön a legalitás másnapján a sárvári demokrata fórumosok között találtam magam. Ezek az élményeim egy,másra épültek és kiegészítették egymást.
A politizálást azért kell csinálnom, mert nagyon kevés ember vállalja ezt fel, és még ezek közül is kevesen vannak, akik tiszta szívből, a lejáratott kifejezéssel élve: meggyőződésből teszik.
-Jelenlegi munkaköre- megyei főfalugazdász- is eléggé átpolitizált. lesz jövője ennek a hálózatnak, és általában mi történik ma a mezőgazdaságban?
-A március 1-én létrehozott hálózat működését a választások során a koalíciós pártok politikainak minősítették, a szakembereket komisszároknak állították be, és megszüntetésüket akarták. Ez nem igaz! Itt, Vas megyében, ahol fő-falugazdászként irányítom a rendszert, kizárólag a szakmával foglalkozunk. Az önkormányzatok és a kistermelők visszajelzései alapján azonban a kormány bizonytalan lett a megszüntetéssel kapcsolatban. Úgy tűnik, kisebb módosításokkal és más integrációban ugyan, de a hálózat fennmarad.
A kérdés második felére az a válaszom, hogy mostani kormány által beígért, a "tönkretett" mezőgazdaság rendbetételét célzó programjukat nem 180 fokkal fordították el az előző kormány irányvonalától, hanem jó esetben legfeljebb 10 fokkal. Magyarán azt folytatják, amit az Antall- kormány elkezdett. A konzervatívoknak el kellett végezni a hálátlan és véres műtétet, a tulajdonviszonyok átalakítását. A beteg- a mezőgazdaság- lábadozik. Hibák akkor is történtek. Így a tehénlevágások premizálása, a farmergazdaságok arányának túlértékelése, de 1994-ben elrendeződtek a korrekciók. A közelmúltban nyilatkozott Szombathelyen Lakos miniszter úr: (a Horn- kormány tagja- G.I.) jogi személy továbbra sem vehet földet. A szövetkezetek ez irányú igénye tehát nem teljesíthető! Hál' Istennek, az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyüzemek vezetőinek nagy része nem ellenséget, hanem csak konkurenciát lát a kis-, és középvállalkozásokban. Tudomásul veszik jelenlétüket, sőt, szolgáltatási ajánlatokkal halmozzák el őket.
- Önkormányzati képviselőként mit cselekedne elsőként?
- Három dolgot: azt a potenciális lehetőséget, melyet Sárvár kínál a gyógyidegenforgalom, a turizmus, a történelmi nevezetességek terén, fokozott gyorsasággal kiaknáznám, főleg a magántőke bevonásával.
Másodszor: el kellene érni azt, hogy a végrehajtó apparátus működésében, azok munkája nyomán ne láthassa az állampolgár, azt a tömérdek tisztázatlan, piszkos, lezáratlan, korrupt gazdasági ügyet, melyek mögött az "adok neked egy állást, te meg beállsz mögém!"elv érvényesül.
harmadszor: a helyi médiumokat tenném rendbe. Amíg olyan előre megírt olvasói leveleket hoz le a Sárvári Hírlapban a szerkesztőség a világkiállítást ellenezve, melyeket mint az 1953-as Rákosi- féle vastapsos időket meghazudtoló módon megírtak, addig még van tennivaló. A városi- családi tévé pedig a csúcs! Az még elmenne, hogy a technika kezdetleges, a bájos bemondónők rutintalanok, de hogy a riporterek felkészületlenek, flegmák, a riportok unalmasak, és hogy eseménnyé és hírré csak a szocialista párt szemüvegén keresztül juthat el egy téma, az megengedhetetlen.
(Dobos)
Megjelent a Sárvári Élet c., a "Szövetség a Demokráciáért" választási koalíció időszaki kiadványban 1994 szeptemberében
Miért kezd el politizálni valaki, milyen rugók mozgatják, mikor erre a sok csalódással és kevés örömmel járó foglalatosságra adja a fejét?!Erre a kérdésre is felel Gróf István, önkormányzati képviselőjelölt, aki egyben az MDF sárvári elnöke is:
-1988 nyarán a Magyar nemzet lehozta a Lakitelki Nyilatkozatot. Nem volt nehéz belelkesednem. Illyés Gyula szavai visszhangzottak akkor bennem: " a földnek és az adószedőnek mindegy, hogy a nép meg akar halni. Kinek mi köze hozzá? A föld nem maradhat üresen. A pusztulás csak a magunkfajtákat riasztja, akik olyan légszerű valamiből akarnak megélni, mint egy nép szelleme és nyelve." Én is a magunkfajtához soroltam magam. Anyám nagyszalontai, mint Arany János, utána kerek száz évvel született, apám debreceni, úgyhogy az anyanyelvet tisztán tanulhattam otthon.
- Az ellenzéki gondolkodásnak voltak állomásai, előzményei?
- Természetesen. 1964-ben a beat-rock korszak társadalmi és zenei hatása kerekített hatalmába. Aztán- keszthelyi egyetemistaként- a táncház mozgalom művelője, résztvevője lehettem Tímár Sándor, Sebő Feri hatékony közreműködésével. Később a modern rendszerű mezőgazdaság tett lelkessé, mely az akkori tervlebontásos gazdaságirányítási rendszerbe belopta a piacgazdaság csíráit. Az utolsó pedig a '80-as évek végének csendes forradalma volt, rögtön a legalitás másnapján a sárvári demokrata fórumosok között találtam magam. Ezek az élményeim egy,másra épültek és kiegészítették egymást.
A politizálást azért kell csinálnom, mert nagyon kevés ember vállalja ezt fel, és még ezek közül is kevesen vannak, akik tiszta szívből, a lejáratott kifejezéssel élve: meggyőződésből teszik.
-Jelenlegi munkaköre- megyei főfalugazdász- is eléggé átpolitizált. lesz jövője ennek a hálózatnak, és általában mi történik ma a mezőgazdaságban?
-A március 1-én létrehozott hálózat működését a választások során a koalíciós pártok politikainak minősítették, a szakembereket komisszároknak állították be, és megszüntetésüket akarták. Ez nem igaz! Itt, Vas megyében, ahol fő-falugazdászként irányítom a rendszert, kizárólag a szakmával foglalkozunk. Az önkormányzatok és a kistermelők visszajelzései alapján azonban a kormány bizonytalan lett a megszüntetéssel kapcsolatban. Úgy tűnik, kisebb módosításokkal és más integrációban ugyan, de a hálózat fennmarad.
A kérdés második felére az a válaszom, hogy mostani kormány által beígért, a "tönkretett" mezőgazdaság rendbetételét célzó programjukat nem 180 fokkal fordították el az előző kormány irányvonalától, hanem jó esetben legfeljebb 10 fokkal. Magyarán azt folytatják, amit az Antall- kormány elkezdett. A konzervatívoknak el kellett végezni a hálátlan és véres műtétet, a tulajdonviszonyok átalakítását. A beteg- a mezőgazdaság- lábadozik. Hibák akkor is történtek. Így a tehénlevágások premizálása, a farmergazdaságok arányának túlértékelése, de 1994-ben elrendeződtek a korrekciók. A közelmúltban nyilatkozott Szombathelyen Lakos miniszter úr: (a Horn- kormány tagja- G.I.) jogi személy továbbra sem vehet földet. A szövetkezetek ez irányú igénye tehát nem teljesíthető! Hál' Istennek, az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyüzemek vezetőinek nagy része nem ellenséget, hanem csak konkurenciát lát a kis-, és középvállalkozásokban. Tudomásul veszik jelenlétüket, sőt, szolgáltatási ajánlatokkal halmozzák el őket.
- Önkormányzati képviselőként mit cselekedne elsőként?
- Három dolgot: azt a potenciális lehetőséget, melyet Sárvár kínál a gyógyidegenforgalom, a turizmus, a történelmi nevezetességek terén, fokozott gyorsasággal kiaknáznám, főleg a magántőke bevonásával.
Másodszor: el kellene érni azt, hogy a végrehajtó apparátus működésében, azok munkája nyomán ne láthassa az állampolgár, azt a tömérdek tisztázatlan, piszkos, lezáratlan, korrupt gazdasági ügyet, melyek mögött az "adok neked egy állást, te meg beállsz mögém!"elv érvényesül.
harmadszor: a helyi médiumokat tenném rendbe. Amíg olyan előre megírt olvasói leveleket hoz le a Sárvári Hírlapban a szerkesztőség a világkiállítást ellenezve, melyeket mint az 1953-as Rákosi- féle vastapsos időket meghazudtoló módon megírtak, addig még van tennivaló. A városi- családi tévé pedig a csúcs! Az még elmenne, hogy a technika kezdetleges, a bájos bemondónők rutintalanok, de hogy a riporterek felkészületlenek, flegmák, a riportok unalmasak, és hogy eseménnyé és hírré csak a szocialista párt szemüvegén keresztül juthat el egy téma, az megengedhetetlen.
(Dobos)
Megjelent a Sárvári Élet c., a "Szövetség a Demokráciáért" választási koalíció időszaki kiadványban 1994 szeptemberében
1994. május 13., péntek
AZ ÉLETSZÍNVONALRÓL, AZ INFLÁCIÓRÓL, A GDP-RŐL- REÁLISAN
AZ ÉLETSZÍNVONALRÓL, AZ INFLÁCIÓRÓL, A GDP-RŐL- REÁLISAN
Beszélgetés Takácsy Gyulával
1994. május 5-én Sárvár vendége volt Takácsy Gyula úr, az országgyűlés gazdasági Bizottságának elnöke.
Gróf István: Takácsy Úr! A pártprogramokat vizsgálva a humánpolitika és a biztonságpolitika mellett talán a hétköznapjainkat közvetlenül leginkább meghatározó ága a gazdaságé.Mit kell elmondania au első szabadon választott kormány gazdasági szakemberének az elmúlt négy év összefoglalásaként?
Takácsy Gyula: Aktuális manapság a GDP- a bruttó nemzeti termék-csökkenésének mértékéről beszélni. A négy év alatt 24-25 % volt ez a szám- egyesek szerint. ha a statisztikában elfogadott módon, azaz mindig az előző évi bázishoz viszonyítva számolunk, ez csak 19.8 % 1990-94 között. az alábbi négy megállapítást azonban e szám mellé kell tennem:
1. A Kék Szalag Bizottság jelentése szerint hazánkban a "szürkegazdaság" (régen fekete, vagy árnyékgazdaságként is aposztrofálták) mértéke 25.3%. Azaz nem jelenik meg a statisztikában.
2. A múlt héten a kormányhoz nem éppen közel álló Surányi György úr, a MNB volt elnöke nyilatkozta, hogy ez a 25-30 % téves, mindössze 15-20 % közé tehető.
3. A fogyasztás az említett négy évben csak 10 %-kal csökkent, azaz kevésbé, mint a termelés.
4. 1991-ben volt a legnagyobb esés a GDP-nél, és ugyanakkor tény, hogy ekkor volt a legnagyobb a lakossági megtakarítás. Azaz ugyanúgy megállapíthatom, mint egy külföldi pénzintézet által a Világbank számára készített tanulmány, hogy a kiszámított GDP- esés felével kell csak számolni.
G. I.: Milyen következményeket lehet levonni ezek után?
T. GY.: Először is megállapíthatjuk, hogy korántsem esett annyira az életszínvonal, mint arról beszélnek. Feltétlenül megemlítendő másodszor az, hogy - minden ellenkező híresztelés ellenére- a szociális ellátás bővült. Így pl. létrejött a munkanélküliség kezelésére létrehozott új rendszer is. A GDP-re vetített szociális kiadások tekintetében Magyarország Európában a II. helyen áll. Fontos tény az is, hogy 1992. végén megszűnt az ipari termelés visszaesése. 1993-ban 4 %-kal nőtt az előző évhez, 1994 január- februárban pedig 11 %-kal haladta meg az 1993 azonos időszakában elértet, az export pedig 21 %-kal emelkedett ugyanezen időszakban.Végül az inflációról el kell mondanom, hogy az 1990 évi 29 %-ról jelentősen lecsökkent 20 % körülire, sőt az 1994 márciusi index az előző éviének mindössze 16.8%-ára.
G. I.: Miben különbözik az MDF gazdaságpolitikai elképzelése a többi, meghatározó pártéval összehasonlítva?
T. GY.: Az MSZP- a korábbi költségvetés- centrikus elképzeléseivel összhangban- először rendbe akarja tenni az államháztartási deficitet, majd utána növelni. Majdnem ugyanez az SZDSZ elképzelése is. Mi azt mondjuk, hogy a deficitet nagyon sokáig nem lehet egyensúlyba hozni, tehát kár lenne a külföldi tőke beáramlását lelassítani, melyből természetesen pumpálunk át a költségvetésbe is. Ragyogó példa erre Törökország esete az elmúlt években. Jelentős költségvetési hiány mellett évi 7-8 százalékos növekedést produkáltak.
leszögezhetjük, hogy ezen négy év alatt 2/3 részben előkészítettük a piacgazdaságot, annak törvényi háttrét megalkottuk, és megindítottuk a gazdaság fejlődését. Az akkori, 10 %-os magántulajdonban lévő vagyon mértéke mára 55-60 %-ra nőtt, és az a maghatározó.
G. I.: A vállalkozók adóterheinek csökkentéséről az érintettek semmit sem látnak. Valóban így van ez?
T. GY.: Látni kell, hogy az államháztartás bevételei (adók, vámok, stb.)csökkennek, a kiadások azonban ilyen mértékben nem csökkenthetők. az öröklött, pazarló államháztartási politikát nem volt szabad folytatnunk, ezért szigorú adóelőírások kellettek. De tudvalevő, hogy az idén a társasági adó 40 %-ről ugyan nem 32 %-ra, ahogy én is javasoltam ezt, de 36 %-ra lecsökkent. Az SZJA csökkenés is kézzelfogható, már csak a sávhatárváltozással is, de főleg a TB- járulék adóalap csökkentése miatt mindenképp. a devizabevételek adóbevétele nem sokat jelent az államháztartásnak. De tud-e olyan országot mondani a nyugati világban, ahol a saját pénznemben tartalékolt betéteket megadóztatják, a más országok pénznemében betett valutát azonban nem? A minimum adóra az a válaszom, hogy sajnos, sok vállalkozás nem azért él, hogy profitot termeljen, hanem azért, hogy létezzen, a kényelmes napi kiadásait fedezze és ne fizessen adót. Egyébként ez sem nagy bevétel az államháztartás számára. Itt van még a megadózatlan, az előbb említett "szürke" szféra, mely nyugaton 10-15 %, Olaszországban 20%, nálunk 30 % körül mozog. A TB- járulékkal kapcsolatban ki kell mondani, hogy csak akkor tudjuk csökkenteni, ha a munkanélküliek száma a gazdaság növekedésével szinkronban csökken, s így több lesz a TB bevétele.
a reálbérek 1994 első és második hónapjában- négy év után először- növekedtek. ha a 27 %-os nettó értéknövekedésből levonjuk a 18-%-os inflációt, akkor 9 %-oz mutat a reáljövedelem növekedése.
G. I.: Köszönöm a beszélgetést.
megjelent a sárvári Hírlap 1994. május 13-i sz, valamint az Vas megyei MDF Nyugati Fórum c. kiadványa 1994/2 számában
Beszélgetés Takácsy Gyulával
1994. május 5-én Sárvár vendége volt Takácsy Gyula úr, az országgyűlés gazdasági Bizottságának elnöke.
Gróf István: Takácsy Úr! A pártprogramokat vizsgálva a humánpolitika és a biztonságpolitika mellett talán a hétköznapjainkat közvetlenül leginkább meghatározó ága a gazdaságé.Mit kell elmondania au első szabadon választott kormány gazdasági szakemberének az elmúlt négy év összefoglalásaként?
Takácsy Gyula: Aktuális manapság a GDP- a bruttó nemzeti termék-csökkenésének mértékéről beszélni. A négy év alatt 24-25 % volt ez a szám- egyesek szerint. ha a statisztikában elfogadott módon, azaz mindig az előző évi bázishoz viszonyítva számolunk, ez csak 19.8 % 1990-94 között. az alábbi négy megállapítást azonban e szám mellé kell tennem:
1. A Kék Szalag Bizottság jelentése szerint hazánkban a "szürkegazdaság" (régen fekete, vagy árnyékgazdaságként is aposztrofálták) mértéke 25.3%. Azaz nem jelenik meg a statisztikában.
2. A múlt héten a kormányhoz nem éppen közel álló Surányi György úr, a MNB volt elnöke nyilatkozta, hogy ez a 25-30 % téves, mindössze 15-20 % közé tehető.
3. A fogyasztás az említett négy évben csak 10 %-kal csökkent, azaz kevésbé, mint a termelés.
4. 1991-ben volt a legnagyobb esés a GDP-nél, és ugyanakkor tény, hogy ekkor volt a legnagyobb a lakossági megtakarítás. Azaz ugyanúgy megállapíthatom, mint egy külföldi pénzintézet által a Világbank számára készített tanulmány, hogy a kiszámított GDP- esés felével kell csak számolni.
G. I.: Milyen következményeket lehet levonni ezek után?
T. GY.: Először is megállapíthatjuk, hogy korántsem esett annyira az életszínvonal, mint arról beszélnek. Feltétlenül megemlítendő másodszor az, hogy - minden ellenkező híresztelés ellenére- a szociális ellátás bővült. Így pl. létrejött a munkanélküliség kezelésére létrehozott új rendszer is. A GDP-re vetített szociális kiadások tekintetében Magyarország Európában a II. helyen áll. Fontos tény az is, hogy 1992. végén megszűnt az ipari termelés visszaesése. 1993-ban 4 %-kal nőtt az előző évhez, 1994 január- februárban pedig 11 %-kal haladta meg az 1993 azonos időszakában elértet, az export pedig 21 %-kal emelkedett ugyanezen időszakban.Végül az inflációról el kell mondanom, hogy az 1990 évi 29 %-ról jelentősen lecsökkent 20 % körülire, sőt az 1994 márciusi index az előző éviének mindössze 16.8%-ára.
G. I.: Miben különbözik az MDF gazdaságpolitikai elképzelése a többi, meghatározó pártéval összehasonlítva?
T. GY.: Az MSZP- a korábbi költségvetés- centrikus elképzeléseivel összhangban- először rendbe akarja tenni az államháztartási deficitet, majd utána növelni. Majdnem ugyanez az SZDSZ elképzelése is. Mi azt mondjuk, hogy a deficitet nagyon sokáig nem lehet egyensúlyba hozni, tehát kár lenne a külföldi tőke beáramlását lelassítani, melyből természetesen pumpálunk át a költségvetésbe is. Ragyogó példa erre Törökország esete az elmúlt években. Jelentős költségvetési hiány mellett évi 7-8 százalékos növekedést produkáltak.
leszögezhetjük, hogy ezen négy év alatt 2/3 részben előkészítettük a piacgazdaságot, annak törvényi háttrét megalkottuk, és megindítottuk a gazdaság fejlődését. Az akkori, 10 %-os magántulajdonban lévő vagyon mértéke mára 55-60 %-ra nőtt, és az a maghatározó.
G. I.: A vállalkozók adóterheinek csökkentéséről az érintettek semmit sem látnak. Valóban így van ez?
T. GY.: Látni kell, hogy az államháztartás bevételei (adók, vámok, stb.)csökkennek, a kiadások azonban ilyen mértékben nem csökkenthetők. az öröklött, pazarló államháztartási politikát nem volt szabad folytatnunk, ezért szigorú adóelőírások kellettek. De tudvalevő, hogy az idén a társasági adó 40 %-ről ugyan nem 32 %-ra, ahogy én is javasoltam ezt, de 36 %-ra lecsökkent. Az SZJA csökkenés is kézzelfogható, már csak a sávhatárváltozással is, de főleg a TB- járulék adóalap csökkentése miatt mindenképp. a devizabevételek adóbevétele nem sokat jelent az államháztartásnak. De tud-e olyan országot mondani a nyugati világban, ahol a saját pénznemben tartalékolt betéteket megadóztatják, a más országok pénznemében betett valutát azonban nem? A minimum adóra az a válaszom, hogy sajnos, sok vállalkozás nem azért él, hogy profitot termeljen, hanem azért, hogy létezzen, a kényelmes napi kiadásait fedezze és ne fizessen adót. Egyébként ez sem nagy bevétel az államháztartás számára. Itt van még a megadózatlan, az előbb említett "szürke" szféra, mely nyugaton 10-15 %, Olaszországban 20%, nálunk 30 % körül mozog. A TB- járulékkal kapcsolatban ki kell mondani, hogy csak akkor tudjuk csökkenteni, ha a munkanélküliek száma a gazdaság növekedésével szinkronban csökken, s így több lesz a TB bevétele.
a reálbérek 1994 első és második hónapjában- négy év után először- növekedtek. ha a 27 %-os nettó értéknövekedésből levonjuk a 18-%-os inflációt, akkor 9 %-oz mutat a reáljövedelem növekedése.
G. I.: Köszönöm a beszélgetést.
megjelent a sárvári Hírlap 1994. május 13-i sz, valamint az Vas megyei MDF Nyugati Fórum c. kiadványa 1994/2 számában
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)