NÉMI JAZZ MEG SOK-SOK SLÁGER- KOZMA ORSI KONCERTJE A SÁRVÁRI ZENE HÁZÁBAN

Némi JAZZ MEG sok-sok sláger- Kozma Orsi koncertje a sárvári Zene Házában
Szöveg: Gróf István, Fotók: dr. Kereszty Gábor

Kozma Orsolya korán kezdte pályafutását: mint ahogy a nagy fekete gospel- és bluesénekesnők (Bessie Smith, Aretha Franklin) esetében is fel szokták tüntetni, hogy csilingelő hangjukkal pályájukat a helyi templom kórusában kezdték, hasonló a vonatkozása a hazai énekesnők karrier kezdéséhez: a Magyar Rádió Gyermekkórusában tűnt fel először. Majd – színésznek készülvén, hazai és külföldi – musicalek szereplőjeként vonta magára a figyelmet (Valahol Európában, A dzsungel könyve, Koldusopera). A zenészi pályára állva előbb a Novák Péter-vezette Kimnowak, majd az országos hírnevet hozó, Geszti Péter-alapította Jazz+Az formációban énekelt már 22 évesen, 1998-tól 2002-ig. A következő állomás pályája felfelé ívelésében a Cotton Club Singers vokálegyüttesben való tagsága, ahol két férfi és két női szólista egyedi, professzionális énektudására volt szükség ahhoz, hogy sok-sok koncertet adva és sok- sok lemezt készítve, a 2000-es évek meghatározó jazzalakulata legyen. 2005-ben érezte elérkezettnek az időt, hogy szólópályára lépjen, melyen azóta is sikerrel szerepel. Jelenleg a 2008-ban megalakult Kozma Orsi Quartettel lép fel. A sárvári kamarakoncertre Hárs Viktorék nélkül, annak zongoristájával, Cseke Gáborral lépett fel duóban, akivel negyedévszázada zenésztársak.

A koncert a Találkozások címet viselte, mely egyrészt Cseke Gáborral való együttmuzsikálásukra, másrészt szerteágazó zenei pályafutásának állomásaira utalt. E cikk fotósával együtt szomorúan állapítottuk meg, hogy a jó pár évvel ezelőtti, a covid-járvány idején rendezett kamara rock koncerten nem lehetett egy tűt elejteni, szemben a mostanival. Cseke – a mai szokásoktól eltérően – nem elektromos hangszert használt, hanem a zeneiskola hangversenyzongoráját nyittatta fel, és azon játszott. Mondhatom, hogy a koncertet keretbe foglaló kezdő- és záródal volt számomra a csúcs: vérbeli jazz sztenderdek voltak: a CCS korából származó Frank Sinatra lemezről szóltak, pezsgő swing ritmusban, Orsi tömör, de velős ének és Gábor ötletes, sziporkázó improvizációival. Majd hirtelen váltással Karády Katalin kortársának, Kapitány Anni repertoárjából válogatás operettrészleteket adott elő a művésznő az ötvenes évekből (Megvan a véleményem magáról). Ezt a szólópályára térés egyik első darabjával, az egyébként sárvári születésű Szakos Krisztián-darabbal, az érzelmes Holnap című sanzonnal folytatta. Ámbár Somló Tamás volt a következő darab szerzője, mégis maradt az érzelmi fonal továbbra is az Eső és én dal előadásával, annyi különbséggel, hogy ez mindkét előadót rögtönzésre késztette. Megdöbbentett, hogy a rögtönzést elismerő tapsolásomra megdöbbentek többen a közönség sorából, így a továbbiakban tartózkodtam a tetszésnyilvánításnak a jazz műfajában közismert formájától ezután.

A Kern Andrással közös „Woody és a swing” 2018-as produkciójukat elevenítették fel Orsiék egy válogatásban, melyben idéztek a rendkívül termékeny, mégis mindig felejthetetlen műveket produkáló filmrendező kedvenc jazz-zenéihez, így a Night and Day című sztenderdhez. Ismét három slágerszám, a Változik a világ, a Mikes Éva repertoárjából közismert Engem nem lehet elfelejteni és a vastapsot indukáló Szeretni bolondulásig kezdetű kávéházi hangulatú kuplék következtek, hogy aztán a Barbra Streisand New York State of Mind, Biily Joel szerezte dalával ismét visszatérjen a pezsgés a színpadra és általa a hallgatóság közé, felpörgetett hangulatban, önfeledt rögtönzésekkel megspékelve. Dés László lírai Vigyázz rám c. balladája a Jazz+Az korszakból ugyanolyan hangulatosra és bensőségesre sikeredett, mint a mosolyra fakasztó, az azt követő Macskafogó című rajzfilm betétdala.

A visszatapsolás eredményeképpen a rövid, fehér, flitteres ruhában örök fiatalon előadó, a konferansz szerepében is megnyerő művésznő Katona Klári Vigyél el! kezdetű, egy az egyben tolmácsolt, megérdemelt slágerével és a bevezetőben említett Broadway-sztenderddel, a Please Don’t Talk about me, When I gone-nal zártak, a „vele járó” ének- és billentyűrögtönzésekkel meghabosítva. Az épületből az udvarra kilépve az Arborétumból beszálló tömény virágillat csak tetézte a boldogságérzést, melyet az elmúlt 70 perc adott nekünk odabenn.
Megjelent a sarvarikum.hu portálon 2026.05.03-án