TOURINFORM IRODA A VÁROS SZÍVÉBEN

TOURINFORM IRODA A VÁROS SZÍVÉBEN

Az elmúlt év végén, december 6-án adták át városunk központi részén- a főposta mellett- a Tourinform irodát.
. Ez az önkormányzat által fenntartott, közvetlenül a Kossuth Lajos Művelődési Központhoz tartozó intézmény névhasználati szerződést kötött a Magyar Turizmus ZRT.-vel. Ezáltal kapcsolódott ahhoz a több mint 120 tagot számláló hálózathoz, amelynek fő célja, hogy tájékoztatást adjon az ország turisztikai kínálatáról.
A sárvári iroda vezetője, Póczik Ágota így foglalta össze faladatait: a versenysemlegességet szem előtt tartva, nonprofit tevékenységet folytatunk. Legfontosabb feladatunk információk gyűjtése és adása, hogy a betérő turisták felvilágosítást kaphassanak Sárvár és térsége, összesen 30 település rendezvényeiről, látnivalóiról, szállás- és vendéglátóhelyeiről.Az országos hálózat számítógépes programja segítségével nemcsak közvetlen környezetünkről, hanem hazánk bármely térségéről naprakész információval szolgálunk. Természetesen az azt jelenti, hogy Sárvár és környéke műemlékeiről, természeti értékeiről, programjairól az ország valamennyi tourinform irodája felvilágosítást tud adni.
Legfőbb célunk, hogy a hozzánk betérők választ kapjanak kérdéseikre, felmerülő turisztikai igényeiket minél jobban kielégítsük, megismertessük velük térségünk értékeit, vonzó kínálatait, vagyis ahhoz szeretnénk a magunk eszközeivel hozzájárulni, hogy vendégeink jól érezzék magukat nálunk. A tájékoztatást segítik az irodában levő ingyenes prospektusok és a Sárvárról szóló, megvásárolható kiadványok. Az eredményes működés érdekében folyamatosan építjük, ápoljuk kapcsolatainkat a különböző helyi intézményekkel és a többi tourinform irodával.
Távlati terveink között szerepel különböző kiadványok: térképek, képeslapok, útikönyvek és ajándéktárgyak bizományosi értékesítése is. Ezenkívül ebben az évben több turisztikai kiállításon is szeretnénk részt venni, hogy a mi régiónkat is minél jobban megismerhessék az országban.
A sárvári iroda munkatársai 101 m2-en, kellemes környezetben, a szezonnak megfelelő nyitva tartási idővel várják a helyi érdeklődőket és a messziről érkező turistákat.

B. P.
Megjelent a Sárvári hírlap XV. évfolyamának 3. számában, 2003. február 14-én

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK 2003.

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK 2003.
.
A valóban telt-házakat hozó Évezrednyitó beszélgetések 2003-ban, immár a negyedik évfolyamában, tovább folytatódtak. A sikeres rendezvények arra ösztökéltek, hogy ismét több előadót hívjak Sárvárra, így abban az évben megintcsak nyolc vendéget fogadhattunk a sorozat előadóiként.A művészek között a zenészek, a tudósok között a történészek voltak túlsúlyban, de megjelent az aktuálpolitika is Gidai Erzsébet közgazdász személyében, és az erdélyiek képviseletében sikerült Tőkés Lászlót is megnyerni célunknak.
Sem hanganyag- rögzítés, így könyv sem maradt az utókorra. Ez volt a harmadik ilyen "elpuskázott" évfolyam, de ezzel vége is lett, mert a következő évben már megindult a "kármentés".
Gróf István, önkormányzati képviselő, bizottsági elnök, az előadás- sorozat szervezője- moderátora
Sótony, 2015. október 8

AZ ELHANGZOTT ELŐADÁSOK
1. DÖBRENTEI KORNÉL, költő.
"Az értelmiség szerepe a XXI. században".
2003. február 28-án.

.

.
2. SZÉKELYHIDI ÁGOSTON, író, történész.
"Nemzeti érték és globalizáció".
2003. március 13-án.

.

.
3. SZÁNTAI LAJOS, művelődéstörténész.
"A magyar királyok koronázási szertartás".
2003. április 10-én.

.

.
4. PAP GÁBOR, művészettörténész.
"A kitalált középkor. Földindulás a Nyugat- európai középkor kutatásban".
2003. május 14-én

5. GIDAI ERZSÉBET, közgazdász
"A csatlakozás ára- Kilátások és esélyek. Magyarország és az Európai Unió"
2003. június 12-én

6. CSEH TAMÁS, előadóművész
"Micsoda útjaim"
2003. szeptember 14

7. TŐKÉS LÁSZLÓ, püspök (Erdély)
"Ideje van a szólásnak"
2003. október 8-án

8. ILLÉS LAJOS, zeneszerző, előadóművész
"Miért hagytuk, hogy így legyen"
2003. november 13-án

NEM FOGOK VÁLTOZTATNI A KONCEPCIÓMON- mondta Gróf István leköszönő alpolgármester

-Lehet, hogy kissé kellemetlen a kérdés- de fel kell tennem-, miért nem folytathatod a négy éve elkezdett munkát, és hogy éled meg az MDF helyi vezetőjeként, hogy pártod egyik prominens személyisége került az alpolgármesteri székbe?
- A választásokat megelőzően a polgári- konzervatív oldal a hosszú távú stratégia kimunkálásáról, kiépítéséről döntött. Ebbe beletartozik az is, hogy a jelenlegi polgármesterünk várhatóan nyugdíjba megy, és úgy gondoltuk, olyan alpolgármestert kell választani, aki már most felkészülhet a következő időszakra. A választásokat követően ketten voltunk olyan jelöltek, akik számíthattunk arra, hogy a képviselők többsége szavazással támogat bennünket. A polgári- konzervatív oldal nagyobbik része- titkos szavazással- úgy határozott, hogy Kondora István barátom legyen az alpolgármester- jelölt, illetve a 2006-os potenciális városvezető. Én ezt méltósággal tudomásul vettem, jóllehet számítottam arra, hogy az elkezdett munkát folytathatom.
-Hogyan értékelnéd az elmúlt ciklusban végzett munkádat?
-Négy nagyobb területet szeretnék kiemelni. Az egyik a sikeres városfejlesztés, melynek csúcspontja volt a néhány hete történt fürdőavatás. Sárvár egyébként is sokat fejlődött, választókörzetem, Péntekfalu pedig kiváltképp. Ezenkívül sok, a várost csúfító területet sikerült rendbe tennünk (Kóger- telep, Posta-tér)örülök, hogy ennek aktív részese lehettem.
A másik terület a millenniumi ünnepségekkel kapcsolatos. Szerénytelenség nélkül jelenthetem ki, ha nem ügyelek ennek minden részletére, akkor ez közel sem sikerült volna ilyen szépen és eredményesen. Úgy gondolom, nem csak nemzeti elkötelezettségem, hanem kapcsolatrendszerem is hozzájárult, hogy méltóképpen ünnepelhettük meg az ezer éves évfordulót. Ehhez csatlakozik még az Évezrednyitó beszélgetések- sorozat is, amely a nemzeti hitvallás elmélyülését segítette elő.
Az önkormányzati vezetés sajátos munkamegosztásában a polgármester úrtól- többek között- az intézmények működtetésével kapcsolatos teendőket kaptam. A tizenhat önkormányzati intézményműködésének megismerése során meglehetősen sok olyan restanciával találkoztam, amit a korábbi időszakban a szőnyeg alá söpörtek. Az elmúlt ciklusban ezeket a gondokat is sikerült megoldani. A visszajelzések alapján elmondhatom, hogy a ciklus végén már egyetlen intézményvezető, egyetlen pedagógus vagy közalkalmazott sem érezhette úgy, hogy a döntések ellenük vagy kárukra történt volna. Sikerült olyan helyzetet teremtenünk a szóban forgó időszakban, hogy az intézmények optimálisan működhettek, és a város teherbíró képességét sem tettük próbára, jutott pénz a fejlesztésekre is.
A 37 000 lakosú kistérség fejlesztésében is jelentős előrelépések történtek az elmúlt négy esztendőben. A többi Vas megyei kistérséggel összevetve is kiemelkedőnek nevezhető az elvégzett tevékenység: gondoljunk csak az iroda létrehozására,, az infrastruktúra és a személyi feltételek megteremtésére. Olyan programrendszereket sikerült kidolgozni- akár a turizmusra, akár a Saphard- programra gondolunk- amelyek az eredmények mellett azt is jelzik, hogy elnökségem alatt elkerültük annak buktatóit, hogy az egyes települések által megfogalmazott prioritások előtérbe kerültek volna.
Ezek alapján elmondhatom, hogy elégedett vagyok az elvégzett munkát illetően.
Politikusként viszont szeretném megjegyezni, hogy keserű a szájízem az idei önkormányzati választások alkalmával tapasztalható politikai árokásás és az eldurvult kampány miatt. Mindez nem illett egy ilyen kisvároshoz, mint Sárvár. Úgy érzem, hogy a képviselő- testületben is sok teendőnk lesz még e téren. Azon kell munkálkodnunk, hogy a nemkívánatos politikai polarizáció mérséklődjön.
- Ezek után csak az lehet a kérdés, hogy hogyan tovább, mit tehetsz területedért bizottsági elnökként?
- Ebben a ciklusban elsősorban az oktatás- és művelődésügyre kell odafigyelnem, mint a szakbizottság elnöke. Úgy érzem, ennek a területnek az elmúlt esztendőkben szinte minden csínját- bínját megismertem. Nem fogok változtatni a koncepciómon, tehát azt szeretném, ha az intézmények működése és a városfejlesztés összhangban lennének. Azt gondolom, hogy mindenkinek tudomásul kell venni, hogy mióta világ a világ- említhetném a görögöket vagy a rómaiakat is- a kultúrára, az oktatásra mindig áldozni kellett. Olyan nem lehetséges, hogy ez a terület nyereséges legyen. A kérdés legfeljebb úgy tehető fel, hogy keveset, közepesen vagy vagy sokat áldozunk-e rá? Ezt mindenképpen hangsúlyozni szeretném. Az viszont biztos, hogy az elkövetkezendő négy évben az önkormányzatnak jóval nehezebb dolga lesz, mint volt az előző ciklusban, hisz megváltozott a támogatás rendszere, a normatívák nem fedezik a kiadásokat, amelyek főleg a bér- kiáramlás következményei. Központi kérdés lesz a közeljövőben, hogy a nem kötelezően ellátandó feladatok, illetve az ezeket végző intézmények sorsa hogyan alakul. Ha majd dönteni kell, az nem csak gazdasági, hanem politikai döntés is lesz. Úgy érzem, hogy ezen az önkormányzat képviselő- testülete még egy ideig el fog vitatkozni. Ez természetes is, hisz a döntéssel hosszú távra határozhatjuk meg Sárvár oktatásügyének jövőjét.
E beszélgetés alkalmából ragadom mag az alkalmat, hogy megköszönjem a választópolgárok támogatását azért, hogy immár harmadik ciklusban dolgozatom Vas megye és városunk közéletében...

-ár

megjelent a Sárvári Hírlap XIV. évfolyamának 25. számában, 2002.12.20-án

A NYELV TEREMTI A KÖLTŐT- KISS DÉNES

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
"A NYELV TEREMTI A KÖLTŐT"

Záró előadásához érkezett az Évezrednyitó beszélgetések című előadás- sorozat. November derekán a Zala megyei Pacsán született költő, ifjúsági író, Kiss Dénes volt Gróf István leköszönő alpolgármester vendége.

Kiss Dénes rövid bemutatkozása során megemlítette, hogy hamarosan megjelenik 51-ik könyve, melyek közül öt foglalkozik a nyelvvel, és mostani meghívása az utóbbiaknak, a nyelvészettel foglalkozó írónak szólt. Kora ifjúságának felidézését követően az 1956 után elszenvedett börtönélmény meghatározó jelentőségéról beszélt. Majd elmondta, hogy igazán 1962-től foglalkozik intenzívebben a nyelvvel, a nyelvekkel: az eszperantó mellett a finnt, a németet, az oroszt, a japánt és a szanszkritot tanulmányozta. Megszerzett ismeretei birtokában kijelentette, hogy a magyar eltér a világ valamennyi nyelvétől, amely a "kettes számrendszer és egy szövevényes logika szerint működik." Majd nyelvünk néhány tulajdonságát, jellemzőjét említette: ragozó, írás szerint ejtjük, van zeneisége és természetes hangsúlyozása. Azzal folytatta, hogy a legtöbb nyelvben 4-5 % hangutánzó gyök van, míg a miénkben 67 %. A továbbiakban a nyelvetimológia kapcsán azt taglalta, - s példákkal illusztrálta-, hogy a magyarban szinte minden fogalom visszavezethető a valósághoz. Nyelvünk- mondta- az ős és az egyetemes valóságból építkezik. ha volt ősnyelv, akkor annak köze kellett lenni a magyarhoz, vagy épp a magyar tartalmazza az ősnyelvet- tette hozzá.

Egy kérdés kapcsán elmondta, hogy véleménye szerint két magyar nyelv van (példákkal is szemléltette), az egyik a Kárpát- medencében alakult ki, míg a másik úgy került ide vissza.
Kiss Dénes érdekes nyelvi eszmefuttatás részeseivé tette hallgatóságát. Elmésen, átgondoltan, példákat hozva állított, s olykor kérdezett is a résztvevőktől, akik előadása végén nagy tapssal jutalmazták.
Gróf István örömmel jelezte a jelenlévőknek, hogy a sorozat a következő évben folytatódni fog.

-ár
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIV. évfolyamának 24. számában, 2002. december 6-án

MAGYARSÁGUNK ÉS HITÜNK NAPJAINKBAN

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- MAGYARSÁGUNK ÉS HITÜNK NAPJAINKBAN

Kedves meglepetéssel kezdődött az október 28-ai Szokolay- est: Kóta Balázs, a zeneiskola II. osztályos növendéke a vendég egyik gyerekek számára írt darabjából adott elő részleteket Hirschberg Henrik zongoraművész kíséretében.

Ezt követően Gróf István alpolgármester, az előadássorozat házigazdája köszöntötte a Kossuth- díjas zeneszerzőt, aki a Magyarságunk és hitünk napjainkban című előadása bevezetőjében arról beszélt, hogy szívesen jött, haza jött, hisz Sárváron rendezték a közelmúltban egy Sylvester János szövegére írt darabjának ősbemutatóját. Majd azzal folytatta, hogy jobb magyarokhoz jött, mint ahol él, hisz "Sopron elesett, de Sárvár megmaradt"- célzott az egy hete zajlott önkormányzati választásokra. Ezután megemlítette, hogy büszkén viseli az Orbán Viktor miniszterelnöktől kapott Corvin- lánc kicsinyített változatát. Előadását azzal folytatta, hogy a "nemzettagadók közt szeretne igazat mondani, hisz ma Magyarországon következmények nélkül lehet hazudni." Témaválasztása kapcsán pedig megjegyezte, hogy nem ő talált témáira, hanem azok őreá, és a történelem hozta össze számára a hit, valamint a magyarság fogalmakat. Majd azt taglalta, hogy ő az október szerelmese, s itt néhány októberi dátumot, évfordulót is megemlített. Például az 1956-os forradalmat, szabadságharcot és reformációt. Közben egy statisztikai adatot is megosztott a hallgatósággal: szerinte zenéje 90 %-a hazáról szól. És ő örök pártonkívüliként soha nem a sikerért, hanem a küldetés miatt dolgozott, és mindig a tartalom, a lélek, a szellem egységére törekedett, mert csak ez boldogíthatja az embert. Előadása első felének zárása-képpen megismételte, ő nem politizál, csak saját életét igyekszik bemutatni, s így folytatta: októberben az elnyomás igájától szerettünk volna megszabadulni, áprilisban pedig megtisztulni.
A második rész kezdetén arról beszélt, hogy milyen jó belenézni a múltba, annak ellenére is, hogy többször is iszonyatos nehézségek közepette maradt életben, s az életet viszont sokszor csak humorral, "hülyéskedéssel" lehet elviselni. Volt olyan időszak az életében- mondta-, amikor csak Kodályt és Bartókot "szorította magához" és nagy költőinket. Majd a színes, személyes hangvételű előadását saját szerzemények bemutatásával folytatta.

Elöljáróban elmondta, hét operája van, a nyolcadikat most írja. Ismertebb, nagyobb darabjaiból mutatott be részleteket. Többek közt a Vérnászból, az Ecce Homóból, a Margit, a hazának szentelt áldozatból. És egymás után "jöttek" az oratórikus művek: a Tűz Márciusa, a Gályarab- kantáta, a Pünkösdi ének, az Ady- kantáta, a Magyar zsoltár, stb. Néhány kórusművébe, kamarazenei művébe is belehallgathattunk. És közben minden zenéhez megjegyzéseket fűzött, legtöbbször felvillantotta azt a történelmi hátteret is, amelyben azok megszülettek. Arról is szót ejtett, hogy nagyon sokszor csak a zene és az ima segítette át a nehézségeken, ezért utolsó évtizedeinek legjellemzőbb darabjai énekelt imádságként, zenei prédikációként is felfoghatók (például Fohász Erdély falvaiért). Ebbéli zenéjének talán csúcspontja a Mi Atyánk című. Ennek elhangzása után ismét megemlítette , hogy evangélikus vallású, de ökumenikus gondolkodású. Végül Orbán Viktortól való idézettel búcsúzott, és azzal az ígérettel, hogy 1956 ötvenedik évfordulójára "valami nagy" zenével készül.

-ár
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIV. évfolyamának 22. számában, 2002. november 8-án

ISMERJÜK FEL AZ ÚJAT A RÉGIBEN

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
ISMERJÜK FEL AZ ÚJAT A RÉGIBEN- tanácsolta Molnár Tamás filozófus

Az Évezrednyitó beszélgetések keretében Molnár Tamás filozófus volt Gróf István alpolgármester vendége. A 81 éves professzor korát meghazudtolva, fiatalosan, mindenki figyelmét ébren tartva osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel nemzetről, régióról, globalizációról.

A kortárs mindig a legkevesebbet tudja, a jelen pillanatok megméretése mégis fontos mindenki számára- mondta. Aztán így folytatta:sokáig nemzetállamokban éltünk, amelyek most kezdenek eltünedezni. Mi követi majd ezt a formát? Csak spekulálhatunk róla. Lehetséges, hogy a régió? Lassacskán felbomlik pl. Spanyolország, Franciaországról Korzika, Angliától Írország el akar szakadni. Tehát egész Európában jelentkezik a régió, mintegy lehetséges változat a nemzetállamok helyett. De itt van pl. Erdély kérdése is: van-e esélye, hogy félig autonóm régióvá váljon? Nem tudni még.
De mit takar a globalizáció, ami ma talán a legnépszerűbb szavak egyike. Ez csak egy új elnevezés arra, amit ma annak idején imperializmusnak hívtunk. Történelmi példával megvilágítva: az ókori Róma a globalizáció mesterfoka, hiszen ez a kis itáliai falu addig terjeszkedett, amíg globálissá vált az akkori viszonyok között. A globalizáció csak egy XXI. századi név, amelyet eddig is ismertünk: a hódítás neve. Ismerjük fel az újat a régiben, hiszen mindig ugyanaz, csak kicsit másképp az! Ez a fogalom sem új és úgy érzem, nem fogja megváltani a világot. Ez a modell, ami előttünk áll, már kopogtat az ajtón, ezért meg kell vizsgálni történelmi alapját, fejlődését, struktúráját, stb., hiszen a mi felelősségünk, amikor átlépünk egyik formából a másikba. Sok- sok kérdés fogalmazódik meg bennem: fel lehet-e áldozni a nemzetállamot, mint formát, mikor pl. olyan személyek voltak alapítói, mint Garibaldi vagy Bismarck? Aztán ha az állam, mint olyan megszűnik, akkor békésen élünk majd együtt, akkor minden megoldódik? Ha minden meg van oldva, akkor a történelem a végéhez ért, a világnak vége van? Elég őrült kijelentés, pedig a globalizáció hívei ezt képletesen kimondják. Akkor sajnos nincs kiút, nincs pl. olyan ország, amelyből átmehetek a másikba. Úgy gondolom, a globalizáció nem egy kellemes megoldás, sőt lehet, hogy nem is megoldás.

Vigyázzunk, mert közelítünk az egyformaság felé! Minél jobban hasonlítok a szomszédra, annál jobban gyűlölöm, mert nem akarom önmagamat, a tükörképemet látni. Elvehetik tőlünk a lelket, a szabad gondolkodás lehetőségét. Úgy érzem, a globalizáció negatívumai túlszárnyalják pozitívumait. A nagy veszély az, hogy az emberiség egyöntetűvé válik, mert fél attól, hogy más legyen. Fél a "nagy testvértől", aki megbüntet, és ezért inkább aláveti magát az ideológiának. A globalizáció mögött óriási hatalmak vannak. Mi a megoldás? A nagy szervezetekbe, mint pl. az Unió, be kell lépni, mert nincs kiút, nincs más alternatíva, de nem kell annyira örülni ennek, mint elvárják, és építeni kell a kis ellenállási pontokat. Európában sok csoport van, amely ellene van a globalizációnak, ezeket kellene szervezni, tovább fejleszteni. A legfontosabb mégis az, hogy kérdéseket tegyünk fel, mert ha ezt tesszük, akkor máris egy lépéssel közelítünk afelé, hogy emberi lények maradjunk- fejezte be gondolatait az előadó.
Molnár Tamás professzor úr azt est végén válaszolt a feltett kérdésekre és dedikálta könyveit.

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIV. évfolyamának 20. számában, 2002. október 11-én

A FONTOS DOLGOK HELYBEN DŐLNEK EL!- DÁVID IBOLYA SÁRVÁRRA ÉRKEZETT

Dávid Ibolya, az MDF elnöke kampánynyitó nagygyűlésre érkezett Sárvárra.

A program első felében Gróf István alpolgármester, az MDF helyi szervezetének elnöke osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel. Sárvárnak eddig három aranykora volt- mondta-: az első a XVI. század második felében, a Nádasdyak ideje alatt, a második a XIX. század első felétől zajló polgáriasodás, a harmadikat pedig jelenleg éli, hiszen fejlődésében kiemelkedett a régió kisvárosai közül. Ezért a megkezdett utat folytatni kell.
Ezt a gondolatot szőtte tovább dr. Dénes Tibor polgármester, mikor dr. Dávid Ibolya egy korábbi nyilatkozatára hivatkozva kifejtette: mi, a polgári összefogás erői is egy széles úton haladunk már jó pár éve a város szolgálatának érdekében. Úgy gondolom, ez az út folytatható lesz, hiszen a cél egyszerű: meg kell őrizni azt, amit elértünk, és tovább kell építeni. Ha ezen a megkezdett úton sokan együtt haladunk, csendesen, szolidan dolgozva, hittel és a város iránti szeretettel, akkor az elkezdődött dinamikus fejlődés nem áll meg.
Ezután dr. Dávid Ibolya osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal. Vigyázni kell, hogy a politika el ne rontson itt valamit Sárváron- mondta. Úgy gondolom, hogy amit mi megálmodtunk a rendszerváltáskor és az elmúlt években, a kormány központi eleme volt, hogy a jövőért tenni akaró emberek kapjanak lehetőséget, támogatást, az ebben a városban megvalósult. Örülök, hogy önök tudtak élni ezzel a lehetőséggel. Csak gratulálni tudok mindazoknak, akik megteremtették Sárvár két lábon állását. Az adatokat, az elért eredményeket hallgatva ott bizonyítva érzem a régi mondást: segíts magadon, az Isten is megsegít! Kevés ilyen település van az országban , ahol ilyen dinamikus volt a fejlődés az utóbbi években. Ezért is nagyon fontos a polgári összefogás, a valódi közmegegyezés, , ahol figyelnek a vélemények, a feladatok integrálására. Rendkívül fontosak az önkormányzati választások, hiszen helyi életünkön keresztül tudjuk megvalósítani helyi igényeinket, amiket sehol máshol nem ismernek úgy, olyan jól, mint mi magunk. Tehát helyileg kell megkötni a megállapodásokat. Az igazi lokálpatriotizmushoz pedig két fél kell: a város és az önkormányzat. Mert akkor érezzük igazán jól magunkat, ha tartozunk, kötődünk valahová. Ez egész emberi létünk eleme, hiszen minden kis sejtnek- család, kisközösségek, város- üzenete, feladata van a nemzetté válás útján- fejezte be gyönyörű gondolatait az elnök-asszony.
A program a polgári összefogás képviselőjelöltjeinek bemutatásával zárult.

B.P.

megjelent a Sárvári Hírlap XIV. évfolyamának 20. számában, 2002.10.11-én