MEGNYITÓ KERESZTY GÁBOR PANNON HORIZONTOK című fotókiállítására

KERESZTY GÁBOR FOTÓKIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJA

szöveg (és zene): Gróf István, fotók: Pajor András

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves jelenlevők! Azt, hogy egy esemény rendhagyó, nem szokásos, azt majd az utókor Ítélete, a média visszajelzései döntik el. Nos, úgy tűnik, a mai, Kereszty Gábor fotóművész Pannon Horizontok kiállítás- megnyitója többszörösen is különleges. Először is itt vannak a szereplők: mint az esemény facebookos beharangozójából is kiderül, a kiállító művész, az esemény házigazdája, valamint jómagam is – „vazsi” megítélés szerint- „gyüttmentek” vagyunk, azaz nem Vas megyében születtünk. Mindhárman szellemileg legfogékonyabb korszakunkat, a gyermek- és serdülőkort, meg még egy kevéssel többet is Budapesten töltöttünk. Gábor és én az egyetem elvégzése után tanult szakmánkba, Feri a rendszerváltás alkonyán az idegen- forgalomba fektető vállalkozóként került Sárvárra és környékére. A ’70-es években, Pesten főleg, még Szörényi, Bródy Jancsi, az Illés volt a megkérdőjelezhetetlen csúcs. (Virágom, virágom- furulya)

Gáborral a ’80-as évek derekán ismerkedtem meg a Sárvári Állami Gazdaság állattenyésztő telepein, ahol ő állatorvos, jómagam ágazatvezető voltam. Mint fiatal gyakornok, nem hátrált meg a kihívások elől. Emlékszem, a járásban csak egy, 60-on felüli doki volt az egyetlen, aki császármetszést tudott sikerrel alkalmazni a teheneken. Gábornak ez 27 évesen is sikerült. A nemzet pszichiáterének, Csernus doktornak mondatait rá passzítva: „Hit nélkül durva élni. Úgy létezni, hogy a félelmek határoznak meg, az nem élet, csupán vegetálás. A hit, hogy én vagyok sorsom kovácsa, elfogadva azt, hogy én tervezek, Isten pedig nevet.” És most a fotográfus kiállítótól magától idézek a Történet a „Másról” c. tárcája egy részletével, mely 1992-ben a Sárvári Apokrifban jelent meg: ”Vállaltunk és hárítottunk minden felelősséget: dolgoztunk könnyekig rendes emberekkel és gazemberekkel, írástudókkal és analfabétákkal. …Tudod, ha ködös, hideg, bőr alá kúszó, csúszós hajnalon indulsz erre a tájra, valami kell a tarsolyodba. Ha gyomrod vagy tudatod tiltakozik a reggeli féldeci ellen, ki kell találnod a játékot. A játék lényege, hogy figyelmedet a nyúlós realitásról összpontosítsd a MÁSRA. Mert reggel, hatkor, a csúszós úton a lélek túlélésére is gondolni kell. Igen, ha e tájra jössz, jó, ha van valami a tarsolyodban. Valami MÁS”. (Another Man Done Gone- harmonika, ének)
Igen, erre a tájra, amelyet Hamvas Béla nyugatnak hív Az öt géniusz c. művében. Egyébként Hamvas „újrafelfedezése” ezzel a művével a vasi Életünk könyvkiadó gondozásában 1989-ben egy Gyuláról a kemenesaljai Egyházashetyére telepedett író, Ambrus Lajos nevéhez fűződik. „Úgy látszik, az ember világosabb és melegebb földre ér. A napfény fehérebb, majdnem olyan fehér, mint a Földközi tenger felett. Tehát az idézet: A színekről a köd eltűnik, és jobban világítanak. Somlótól délre a táj északnak háttal áll, arccal a tenger és Róma felé. E táj fővárosa nem Budapest, hanem Athén. A nyugati részeken az életrend teljesen individualista, demokratikus és liberális.

Keleten a család törzzsé ágazik szét, harcos és nyilvános. Erdélyben a család dinasztia. Nyugaton nem!”. Igen, megérkeztünk a kiállítás témájához: a Pannon táj dicséretéhez. És itt van megint a más! A fogadósnak a politika, avagy a politikusnak a szakácskönyv-írás, az állattenyésztő mérnöknek a politika, a zenei publicisztika, úgy az állatorvosnak az íjászat, vagy, jelen esetben a fényképészet.
Kereszty Gábor öt éves korában kapta első fényképezőgépét, és vonzalma a fotózáshoz évről évre nőtt. Hallgató korában szakmai folyóiratokban publikált fotókat szöveggel, végzése után művészeti, elsősorban családja, Lesenyei Márta és Kiss Sándor szobrászművészek munkáit fényképezte, majd az idő múlásával egyre inkább kiteljesedett a repertoár: tájképek- városképek, életképek, zenész portrék- ebben főleg a jazzmuzsikusok. (When The Saints Marhcin’ On- kazoo). De visszatérve: ott volt Székelyudvarhelyen 2004 májusában, a zsennyeiek által elkészített Szoborpark avatásán fotóriporterként. Egyéni kiállításai: A Danubius hotel aulájában 2016-ban megrendezett Sárvári képeslapok volt az első, melyet 2017-ben már négy követett: Sárvár, ahol a Jelen állapot c. bemutató mellett Ostffyasszonyfán, Ikerváron is szerepelt. 2018-ban a Mesél az erdő c. összeállítása stílszerűen Káldon debütált. Élénk visszhangja volt az Itáliai csavargások c. úti-fotókiállításnak 2019-ben, míg tavaly a Víziók c. kiállításának Etyházashetyén. Közös kiállításai közül kiemelendő a Sárvár, kristálytiszta élmény c. több éven át megrendezett sorozat ugyanúgy, mint a sárvári Fotóklub kiállításai a székhelyen és a környező településeken. Jazz- portréit állította ki Kereszty Nagykanizsán, és a sárvári vár folyosógalériáján.

Könyvek: A már pult alól sem kapható A Nagy Háború Vas megyei emlékhelyei, a Sárvár 50 év emlékkönyv, Lesenyei Márta és Kiss Sándor művészportré könyvek, Gróf István Fülig a zenében c. kötetének illusztrációi, és a nagy büszkeség: Dudás Lajos, Németországban élő jazz- klarinétos legutóbbi lemezének borítóját Gáborral készítette el. Média: Internetes portálok, így a szombathelyi vaskarika.hu., a sárvári lathatatlansarvar.hu, később sarvarikum.hu állandó, hetente publikáló munkatársa, és Sárvári Hírlapban is rendszeresen megjelennek fotói.
Egy érdekesség, mielőtt Kereszty itt kiállított képeiről szót ejtek: a világ II. legdrágább fotója egy német, Andreas Grusky alkotása, a Rajna II. Horizontális tájkép, az ára 967 millió Ft.
Újabb, harmadik meglepetéssel (a zenei szösszenetek mellett) szolgálnak azon túl, hogy egytől egyig a pannon tájat örökítik meg: valamennyi alkotás vízszintesen komponált kompozíció. (Széles a Balaton vize- furulya)
Ami a síkban elhelyezés módja mellett közös a képeken, hogy egy kivétellel vidéki tájat mutat meg, emberek nélkül, valamint az is, hogy mind a négy évszak egyformán megjelenítésre kerül. Sárvári fotó a legtöbb természetesen: a Rába-part nyáron, az Ártér ősszel, a Csótó nyáron- az érzelmekre hatóan, mégis megunhatatlanul- tükröződő vegetációval, ugyanez télen a kacsák közt villózó varjúval a központban, vagy a technikai bravúrt bemutató, a Rába felől fotózott, összesűrített városkép a Rákóczi úttal, a Nádasdy várral, a tízemeletesekkel.

A sótonyi Csecsér- legelő és a káldi Farkas- erdő közös nevezője a fák koronáinak pasztell ábrázolása. A két, Gércéhez fűzött alkotásban közös az őszi- téli kiszáradt fák hórihorgas, égbekiáltó alakja, az egyiken féltucatnyian, a másikon kis kőkeresztet közrefogva. Szintén közeli táj a Kissomlyón „elcsípett” alkotás: vihar előtt, a vihar kellős közepén, és a vihar után szivárvánnyal díszített. A Somlószőlősi lenyugvó nap a pannon népi építészet egyik remekművét világítja meg, a Barnagi a kőkeresztet. Már a Balaton- felvidéket, a Káli- medencét szemlélhetjük a Taljándörögdön készült fotón, a Szigligetin- idilli bárányfelhőkkel, vagy a Balatongyörökin, a letámasztott biciklikkel a fronton. Feltétlenül menjünk végig a szauna- szolárium folyósóin a legutolsó képig, mely a kiállítás nagy „dobása”: az Egervölgyön készült fotó, mint egy zöld- sárga- zöld trikolor zászló villantja elénk a természet utánozhatatlan szépségét. Kérem, tekintsék meg a kiállítást!
Elhangzott 2021. 08.15-én Sitkén, Kovács Ferenc Kastély fogadójának ebédlő- termében