A KOLLMANN GÁBOR QUINTET VOLT A LAMANTIN JAZZ KLUB VENDÉGE

A Kollmann Gábor Quintet volt a Lamantin Jazz Klub vendége
Szöveg: Gróf István - Fotók: Kereszty Gábor

Egy novemberi influenzajárvány következményei közé sajnos simán belefér egy budapesti jazzénekesnő megbetegedése. Nem örültünk neki, hogy a hétfőre, a Weöres Sándor Színház szépen felújított és átkeresztelt Galagonya Bárjába (Jordán Tamás még a Krúdy-klub nevet adta neki) a meghirdetett Urbán Orsi Group koncert elmaradt, de a szervezők hamar váltottak, és a kísérőzenészek felét átmentették a Kollmann Gábor Quintet tagjaiként ugyanazon napra, így nem maradtak jazzmuzsika nélkül a vasi rajongók.
Kollmann Gábor neve ismerősen cseng a hazai jazzbarátok fülében. A középkorosztály tagjaként szépen haladva elérte itthon a csúcszenészi státuszt: a korai években, 1999-től öt évig Pege Aladár zenekarában kapott megtisztelő szerepet, majd a sokat játszó zenész rengeteg jazz-, popmuzsikus lemezén lett stúdiózenészként foglalkoztatva. Ezután elért a hazai palettán sokáig űrt hagyott, big band stílusban játszó Budapest Jazz Orchestra vezető szaxofonosa, igazgatója és szószólója szerepéhez, melyet a mai napig is imád csinálni. De a kamara-jazz is érdekli, hol quartet-tel, hol - mint hétfőn este Szombathelyen- quintet-jével hirdeti az amerikai jazz aranykorának örökkévalóságát.

A csapatban a zenekarvezető alt- és szopránszaxofon, Bér Zsolt- trombita, szárnykürt, Nagy János- billentyűk, Hárs Viktor-bőgő és Sramkó János- dob összeállításban lépett színpadra. Középen Kollmann, tőle jobbra a másik fúvós, Bér állt, balra pedig fekete Casióján Nagy játszott. A ritmusszekcióban hátul, a már megszokott bárszékén ülve a szintén nevet szerzett Hárs bőgőzött, míg Sramkó a trombitás takarásában ütőzött. Műsoruk megnyugtató volt: mainstream jazzt, swinget, az '50-es, '60-as évek amerikai jazzét nyomták, azzal a büszkén megkülönböztető jeggyel, hogy ebben a stílusban írt saját nótáikat adtak elő.

A 2023 nyarán megjelent lemezük, a Fog Over the Forest anyagát játszották az este során. (A lemezen a jazz világnyelvén, angolul vannak feltüntetve a számok címei, az est folyamán ezeket magyar fordításban mutatta be Gábor). Az Emlékképek c. számmal kezdtek, ahol mind az öt zenész pörgős improvizációval melegített be. A címadó szerzemény, a Köd az erdő felett c. east-cost jazz hangulatot árasztó opussal folytatták, ahol mindhárom szólista hangszert/ hangszínt váltott: János e- pianóval, Gábor szopránszaxival, Zsolt pedig szárnykürttel muzsikált. A konferáló Kollmann elmondta, hogy a nagy amerikai jazz kombók nagy része (Miles Davis, Dizzy Gillespie, John Coltrane, Nat Adderley) is öttagú volt, és hasonló hangszerösszetételben játszottak, mint most ők. Az Eltévedve című balladájuk első dallamát Bér játszotta fel, a másodikat, - modulálva- a szaxis. A többiekén kívül - ez egyébként minden darabjuknál így volt, a szólisták többkörös rögtönzéssel díszítették fel a számokat a középrészekben - Hárs bőgőszólója volt emlékezetes. Nagyot változott a hangulat: a lírai balladából vad funky- soul lett, kemény groove-okkal. Bér trombitaszólója is egyre nagyobb magasságokba szökött, és Nagy János is a hatásosabb orgonahangszínre váltott, amelyen hangulatos szólót is produkált. A következő szám a '60-as évek táncdalfesztiváljainak hangulatát hozta fel emlékeimben. A slágergyanús calypso új színfolt volt az együttes palettáján, de a jó öreg swing, a Rövid üzenet megint felpörgette a hangulatot. A big band-es hangzású fúvóskórustéma felvezetése után a trombitás - egyre jobban belemelegedve- a felső C-t is kifújta jókedvében, az altó pedig hozta a ördögi, fentről le, és lentről felfelé sodort nyolcadokkal, tizenhatodokkal a futamokat, és a végén még Sramkó is vastapsot indukált hatásos dobszólójával. A Mátra völgyei Freddy Hubbard hangulatában tolmácsolt cool nóta megmutatta, hogy az egyszerűnek tűnő fúvós uniszónó milyen hatásos tud lenni,

és azt, hogy Hárs Viktor miért az egyik legfoglalkoztatottabb bőgőse a hazai jazz- szcénának. Az Amit nem mutatsz meg című swing-jükben Nagy János ördögi brillírozása maradt meg bennem: a felső oktávokon nem maradt érintetlen billentyű fürge újai következtében. Az elköszönés után a telt házat hozó közönség visszatapsolta a Kollmann Gábor Quintet tagjait. Egy, a lemezükön nem szereplő dalukkal, a Viszlát blues-zal köszöntek el tőlünk a zenészek. A hatásos uniszónó fúvóskórus felvezetés után mindenki jókedvűen rögtönzött. Megakadt a fülem azon szédítő ötlet hallatán, hogy amikor a trombita abbahagyta a rögtönzését, a szaxofonos ugyanazzal a dallammal folytatva kezdte meg a sajátját.

A Galagonya Bár jazzben sikeresen debütált. A hasonló minőségű folytatás nem sokáig várat magára: két hét múlva Fekete-Kovács Kornélék jönnek, hogy méltóképpen megemlékezzenek Miles Davis 100 éves születésének évfordulójáról.
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2026.11.10-én