TANÁRSEGÉDEK ÉS PROFESSZOROK KONCERTJÉVEL KEZDŐDÖTT AZ IDEI LAMANTIN JAZZ FESZTIVÁL

Tanársegédek és professzorok koncertjével kezdődött az idei Lamantin Jazz Fesztivál
Szöveg és fotók: Gróf István

A szokásos hőségriadó időszakát csíptük el az idén is, mikor Szombathely és Vas megye egyik meghatározó kulturális rendezvénye, a pont negyedévszázados Lamantin Jazz Fesztivál nyitórendezvényére sor került.
A város nevében Bokányi Adrienn tanácsnok köszöntőjében felelevenítette, hogy bár ő kora miatt nem, de édesapja ott volt a kezdeti rendezvényeken, azok minőségi kivitelezését átérezte akkor is. A város vezetése nevében támogatását és további sikeres munkát kívánt a Fesztivál rendezőgárdájának, Dr. Tímár Péter főrendezőnek pedig emléklapot ajándékozott.

Az est házigazdája, Lakatos Ágnes énekesnő rutinosan konferálta be a hagyományosan minden fesztivál kezdő napjához kötődő zenetanárok koncertjét. A Lamantin Táborban, a jazzt tanulók kurzusán, a fesztivállal egy időben az idén a túljelentkezések után 105 főben maximalizált hallgatói létszám továbbképzése folyik. Az egy héten keresztül okító jazz- muzsikusok ilyenkor pedagógusként dolgoznak itt, az idén szám szerint tizenhárman.

A koncert a felsőoktatásban közismert ranglétra kezdő fokát, a tanársegéd státuszát betöltő fiatal szaxofonművész, Osvalda Tibor bemutatkozásával kezdődött, aki szintén fiatal kollégájával, Vörös Zsolt basszusgitárossal kezdett. Egy saját, latinos ritmusban tálalt számával mutatkozott be a már professzori státuszt elérő Spányi Emil pianistával és Baló István dobossal mögöttük.

Csak a Svájcban élő, Lausanne- ban tanító, minden év nyarán Szombathelyre látogató zongorista kísérte le Lakatos művésznő Broadway evergreen-jét, az Everlasting Melodyt. A női jazz énekes tanoncoknak magasra tette a lécet a tanárnő, bírják csak követni. Szintén az énekesnő repertoárjából hangzott el egy Samara Joy énekelte sztenderd, már trióval, Csuhaj-Barna Tibor bőgős, és Gyárfás Attila dobos beszállásával.

A képzeletbeli forgószínpad következő dobogóján már Juhász Gábor bandája tűnt fel Baló István dobossal, Csuhaj- Barna Tibor bőgőssel és Spányi Emil zongoristával, valamint egy fúvóssal, Szalóky Béla trombitással. Herbie Hancock fülbemászó szerzeményét, a Watermelone Mant repertoárra venni hálás feladat, a zongorista és a dobos nagy tapsot kapott rögtönzéseiért cserébe, míg a Softly as in a Morning Sunrise, melyet John Coltraine is műsorán tartott, mindenkit improvizációra sarkallt: Spányi mellett a zenekarvezető gitáros és a trombitás is emlékezeteset rögtönzött.

Tóth Viktor, a hazai szaxisok meghatározó egyénisége, méltán sztárrá avanzsált zenésze előrehozta tartalmában a pénteki blues-nap programját: két vérlázító, dögös korabeli lassú afroamerikai keservest adott elő. Először a sajátját,- melyet egy amerikai jazzklub hangulata ihletett meg- szólóban, majd a világszerte elismerést hozó fekete zene sikere dicséretének opusát a másik számában, már kísérőzenészekkel. A „they had a dream" az ötvenes-hatvanas évek pezsgő, a feketék által instruált jazz világát sikeresen megteremtőkre emlékeztet. Nekem is beugrott emlékezetembe a New Orleans-i Waterfront hajókikötőjénél szaxofonozó utcazenész bluesos hajlításaival, szívbemarkoló szólóival. Csuhaj-Barna bőgős, Gyárfás István gitáros is megmutatták a fúvós mellett tudásukat Charlie Parker Parker's Mood c. blues-balladájában. A bús-borongós, mégis csillogó-tiszta fafúvós kesergések az öreg matt hangszerből a szívhez hatoltak: ennek Viktor nagy mestere, de mellette Gyafi jellegzetes, akkordozva- rögtönző gitárjátéka, és Tibor rutinos bőgőmenetei is feldobták a produkciót.

Újabb dizőz, Hajdú Klára került a hallgatóság figyelmének központjába ezután, aki (egy bárban tavaly megbeszélt ígéret szerint) Spányi Emil briliáns kíséretében énekelte el a most éppen igencsak aktuális Peace c. Broadway- slágert, majd már trió- kísérettel a következő, szintén lassú balladát.

Az utolsó bemutatkozó Dr. Márkus Tibor zongorista, a Tábor zenei vezetőjének háromtételes szvitje, a Bird's Songs, mely bemutató hangverseny is volt egyúttal. A tanár úr kertjében, esti borozgatás közben figyelt fel különböző madárhangokra, melyek némelyikében jazzes, bebos-os futamokat vélt felfedezni. Magnóra vette, lelassította, elemezgette őket, majd kipattant az ÖTLET: zenét kell írni belőle. A háromtételes opus mindegyike előtt bejátszották a madárhangot, majd ugyanazokat lelassítva, minekutána jött a megkomponált zene a zeneszerző- zongoristán kívül

Elek István szaxofonos, Szalóky Béla trombitás, és a már többször szereplő Csuhaj- Barna Tibor- Gyárfás Attila ritmusszekció előadásában. A mezei pacsirta bebop, a párját vesztett galamb szomorkás lassú, míg a feketerigó újra vad bop stílusban- ritmusban lett „tálalva", mindannyiunk meglepetésére és örömére.
A vastaps nem maradt el, mint ahogy - bízva benne - a hét következő napjaiban sem fog.
Megjelent a vaskarika.hu portálon 2025.06.30-án