ARANYOKLEVÉL ÁTVÉTELI ÜNNEPSÉG KESZTHELYEN

ARANYOKLEVÉL ÁTVÉTELI ÜNNEPSÉG KESZTHELYEN
Szöveg: Gróf István, fotók: Grófné dr. Kerekes Enikő

Aranyoklevelet vehetett át az a 154, Keszthelyen végzett agrármérnök- köztük jómagam -, növényvédelmi üzemmérnök (Keszthely), mezőgazdasági gépész üzemmérnök (Körmend) és növénytermesztési üzemmérnök (Nagykanizsa), akik 1974-ben kaptak oklevelet az akkori Agrártudományi Egyetem, Keszthely intézményében, mely ma a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Keszthelyi Campusa, és most az akkori egyetem jogutódja. Velünk együtt 16 személy vehette át a vasoklevelet, akik 65 éve, és 26 fő, akik végzésük 60 éves jubileumán gyémánt oklevelet szereztek. A díszokleveleket Dr. Rózsa László, a Campus főigazgatója adta át nekünk 2024. szeptember 20-án, pénteken, délelőtt.
A délután a helyi Tompos étteremben kezdődött, ahol közösen megebédetünk, és mindnyájunk elbeszélgethetett azzal, akiket akkor jobban ismert- szeretett, de persze mindenki mindenkivel is szót váltott.
A találkozó késő délutáni programja pedig az Egyetem földszinti, kémia előadójában folytatódott, ahol a 73, 50 éve végzett egykori diákból 31 volt jelen, többségében kisérőikkel. Dr. Pupos Tibor, a szervezést magára vállaló, volt egyetemi oktató társunk beszámolt egyrészt az egykori önálló, nagy hírű egyetem eljelentékteledésének állomásairól, elérve a mába, amikor- "szégyenszemre" még egyetemi karként sem működik az intézmény, másrészt az egykori évfolyamtársak sorsáról. A 33 megjelent mellett 15-en elfoglaltságuk miatt nem vettek részt a találkozón, míg 18-an elhunytak, és 7-en pedig "eltüntek", azaz nem lehetett kapcsolatba kerülni velük. A jelenlevők elmesélték életüket, sorsukat, pályafutásukat, majd már "kiscsoportokban" folytatták este a programjaikat.
Szubjektív blog- archívum lévén, négy megjegyzésem még idekívánkozik.

Összesen 120-an kezdtünk, de az első másfél év után, amikor a nagy "szelektáló" szigorlatok következtek, és az UV-k (utóvizsgák) számát 8-ban maximalizálták, majdhogy megfeleződött az évfolyam létszáma, hiszen néhány feljebbről bukott hallgatóval is gyarapodott időközben a létszámunk. Összehasonlítva a gimnáziumi osztálytalálkozón megtudtakkal, ott, Budapesten, (a Rózsadomb tőszomszédságában) jóval kevesebben, - arányában kb. a fele- haláloztak el, tüntek el, mint a kihívásokkal teli gazdász életben szereplők (34 %). Megint egy másik megjegyzésem, hogy a végzettek elhelyezkedésével kapcsolatosan a mostani statisztikákkal ellentétben, az akkor végzett gazdásztársak majdnem teljes aránya a mezőgazdaságban dolgozta le az életét, mire nyugdíjba vonultak. Pályaelhagyó nemigen volt. És végül érdekes megállapításom volt, hogy a 20 %-nyi leány hallgatótársaink mindegyikője férjhez ment még a diploma átvétele előtt, és életüket kvázi "patriarchátusban", párjuk mellett háztartásbekliként, maximum irodai alkalmazottként, könyvelőként élték le. Sok rátermett, emancipáltnak vélt csaj volt- van köztük.
Tanulva abból, hogy nagyon sokan nem ismertük fel egymást, mivel 20 éve nem találkoztunk, megállapodtunk abban, hogy ezután évenként összejövünk, így szeptember középén. Várjuk az újabb találkozókat. Kívánom, hogy legyünk legalább ismét ennyien...