ARANYOKLEVÉL ÁTVÉTELI ÜNNEPSÉG KESZTHELYEN

ARANYOKLEVÉL ÁTVÉTELI ÜNNEPSÉG KESZTHELYEN
Szöveg: Gróf István, fotók: Grófné dr. Kerekes Enikő

Aranyoklevelet vehetett át az a 154, Keszthelyen végzett agrármérnök- köztük jómagam -, növényvédelmi üzemmérnök (Keszthely), mezőgazdasági gépész üzemmérnök (Körmend) és növénytermesztési üzemmérnök (Nagykanizsa), akik 1974-ben kaptak oklevelet az akkori Agrártudományi Egyetem, Keszthely intézményében, mely ma a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Keszthelyi Campusa, és most az akkori egyetem jogutódja. Velünk együtt 16 személy vehette át a vasoklevelet, akik 65 éve, és 26 fő, akik végzésük 60 éves jubileumán gyémánt oklevelet szereztek. A díszokleveleket Dr. Rózsa László, a Campus főigazgatója adta át nekünk 2024. szeptember 20-án, pénteken, délelőtt.
A délután a helyi Tompos étteremben kezdődött, ahol közösen megebédetünk, és mindnyájunk elbeszélgethetett azzal, akiket akkor jobban ismert- szeretett, de persze mindenki mindenkivel is szót váltott.
A találkozó késő délutáni programja pedig az Egyetem földszinti, kémia előadójában folytatódott, ahol a 73, 50 éve végzett egykori diákból 31 volt jelen, többségében kisérőikkel. Dr. Pupos Tibor, a szervezést magára vállaló, volt egyetemi oktató társunk beszámolt egyrészt az egykori önálló, nagy hírű egyetem eljelentékteledésének állomásairól, elérve a mába, amikor- "szégyenszemre" még egyetemi karként sem működik az intézmény, másrészt az egykori évfolyamtársak sorsáról. A 33 megjelent mellett 15-en elfoglaltságuk miatt nem vettek részt a találkozón, míg 18-an elhunytak, és 7-en pedig "eltüntek", azaz nem lehetett kapcsolatba kerülni velük. A jelenlevők elmesélték életüket, sorsukat, pályafutásukat, majd már "kiscsoportokban" folytatták este a programjaikat.
Szubjektív blog- archívum lévén, négy megjegyzésem még idekívánkozik.

Összesen 120-an kezdtünk, de az első másfél év után, amikor a nagy "szelektáló" szigorlatok következtek, és az UV-k (utóvizsgák) számát 8-ban maximalizálták, majdhogy megfeleződött az évfolyam létszáma, hiszen néhány feljebbről bukott hallgatóval is gyarapodott időközben a létszámunk. Összehasonlítva a gimnáziumi osztálytalálkozón megtudtakkal, ott, Budapesten, (a Rózsadomb tőszomszédságában) jóval kevesebben, - arányában kb. a fele- haláloztak el, tüntek el, mint a kihívásokkal teli gazdász életben szereplők (34 %). Megint egy másik megjegyzésem, hogy a végzettek elhelyezkedésével kapcsolatosan a mostani statisztikákkal ellentétben, az akkor végzett gazdásztársak majdnem teljes aránya a mezőgazdaságban dolgozta le az életét, mire nyugdíjba vonultak. Pályaelhagyó nemigen volt. És végül érdekes megállapításom volt, hogy a 20 %-nyi leány hallgatótársaink mindegyikője férjhez ment még a diploma átvétele előtt, és életüket kvázi "patriarchátusban", párjuk mellett háztartásbekliként, maximum irodai alkalmazottként, könyvelőként élték le. Sok rátermett, emancipáltnak vélt csaj volt- van köztük.
Tanulva abból, hogy nagyon sokan nem ismertük fel egymást, mivel 20 éve nem találkoztunk, megállapodtunk abban, hogy ezután évenként összejövünk, így szeptember középén. Várjuk az újabb találkozókat. Kívánom, hogy legyünk legalább ismét ennyien...

EGY NYÁRESTE RAVAZDON, A PARASZTSZALONBAN

EGY NYÁRESTE RAVAZDON, A PARASZTSZALONBAN
Szöveg: Gróf István, fotók: felső és középső: Horváth Attila, alsó: Zsoldos Zoltán

Az időpont: 2024. szeptember 4
A helyszín: Ravazd község,, Őrhegy utca 23-27., Győr- Moson- Sopron vármegye, Hartyándi Jenő nagyapjának egykori, a hegyoldalban található háza.

A beszélgetés résztvevőivel a helyszínen, b3 Zsoldos Zoltán, b4 Gróf István, b8 Hartyándi Jenő

Az esemény három főszereplője:
A meghívó: a győri Hartyándi Jenő Balázs Béla- díjas rendező, operatőr, a Győri Jazzklub alapítója, vezetője a '80-as években, aki Budapestet megkerülve összehozta közös koncertekre Anthony Braxtont, Zbigniew Namyslowskit Szabados GYörgygyel, Dresch Mihállyal, Grencsó Istvánnal. Operatőr, de kisjáték-, és dokumentumfilmeket is rendez a rendszerváltás időszakában.A '90-es években már nagyobbat álmodott: a vizuális művészetek palettájából merítő Mediawave Fesztivál szervezője és fesztiváligazgatója, mely Győr határain jócskán túlmutatott: nemcsak hazai, hanem nemzetközi helszíneken is sikereket ért el Alapítványával. És az örökmozgó, nyughatatlan kulturahirető legújabb sorozata, a hazai kúlturális szféra kiválóságaival történő évi 50-60 esti beszélgetést lebonyolító Ravazdi Parasztszalon. Mint a filmes- és fesztiválszervező korszakában, ahol az avantgárd, a progresszív találkozott egymást kiegészítve az ősi, népi kultúrával, ugyanígy itt is már maga a helyszín is geg: a polgároknak volt szalonja, a parasztoknak pedig maradta csűr, a pajta, jobb estben a tisztaszoba. A 2022 tavasza óta zajló eseménysorozat soros szerdáján került sor e találkozóra.

Gróf István, Zsoldos Báró Zoltán és Hartyándi Jenő

A meghívott: Zsoldos "Báró" Zoltán, a Nyugat- Dunántúl egyik legtapasztaltabb, legismertebb blues- faterja, multiinstrumentális zenész, főképp gitáros és énekes. A gyermek- és ifjúkorában hegedűn, tinédzserkorától gitáron játszó zenész aranykora a'80-as években volt (Blueshenger, Natur Blues Band), de mind példaképei, John Mayall, Eric Clapton, addig nem teszi le a hangszert, amíg az ki nem hull kezéből. Karrierje csúcspontja volt, amikor mind 1987-ben, mind 1993-ban a fehér blues atyja, John Mayall és a Bluebreakers előzenekera lehetett azok négy hazai fellépése előtt. Báró tavaly ünnepelte 75. születésnapját, és akkor, a tiszteletére rendezett jubileumi koncertre a szombathelyi Bartók teremben (Petropoliten, Pertó János egykori főzeneigazgató neve után) már jóval előtte nem lehetett jegyet kapni. Őszinte, egyenes ember, és mint a színpadon forgó emberek zöme, showman is. Mindnyájunk örömére elfogadta a meghívó invitálását, és eljött beszélgetni Hartyándi kamerája elé.
A katalizáror: Horváth Attila, a most 18 éves bluesvan.hu szakzenei portál főszerkesztője, éppenséggel szintén győri. Ő volt a beszélgetés moderátora. Attila azonkívűl, hogy a világ blues- eseményeit napra készen közvetíti testvérével, Csabával egyetemben színvonalasan, szakmailag kifogástalanul az oldalon, felvállalta a magyar blues- zene történetének kutatását, megmaradó írott és zenei relikviáinak felkutatását, archíválását is, és napjaink hazai blues- előadóinak koncertjein állandó résztvevő, azok pályáját követve. A jazz-, az irodalom-, a népzene és egyéb művészeti ágak képviselőinek sorát, akikat meghívott Jenő, kérésére kibővítette blues- zenészekkel is: februárban debütált Pribojszki Mátyás szájharmonikaművész, akit most Zsoldos Báró követhetett.

A két Vas-megyei utazó

Jómagam, mint szintén blues-rajongó, öreg Báró- fan, aki az első nyilvános Zsoldos Zoltán életmű-interjút megjelentette, és a bluesvan. hu oldalon időnként publikáló újságíró, ezúttal inkább sofőri szerepben tetszelegtem: Zoli kőszegi otthonából hoztam a művészt "A Magyar Blues egyéniségei" sorozat beszélgetésére.
A kész anyagot előreláthatólag még szeptember hónapban megvágják, megszerkesztik (Jenő és Attila), és olvasható lesz.
Már olvasható (2025 január) https://mwave.irq.hu/mediawavearchivum/index.php?modul=filmek&kod=17770&mufaj=6&nyelv=hun&kezd=0
a bal oldali felső fehér sávba be kell írni, hogy Zsoldos Báró Zoltán!

SZAKCSI RÁDIÓ JAZZ FESZTIVÁL SALFÖLDÖN

SZAKCSI RÁDIÓ JAZZ FESZTIVÁL SALFÖLDÖN
Bevezető és fotók: Gróf István, szakcikk: Haraszti Gyula

Az örvendetes hírt, hogy 2024 tavaszán elkezdte működését online hazánk első jazz- adója, a Szakcsi Rádió, tetézte nekünk, itt nyaralóknak az, hogy élő közvetítései sorát a nyáron a Káli- medence minta-falujában, Salföldön indította el. A napjainkban divatos - nagyon racionálisan eldöntött- háromnapos fesztivál, a vasárnapot elhagyva, csütörtökön, pénteken és szombaton került megrendezésre, a hazai jazzerek krémjnek fellépéseivel a Káli Fecske Étterem és Kulturális Központban. Nekünk az augusztus 30-i pénteki estét sikerült elcsípnünk. A nyár ugyan tombolt, de az esti koncert idejére ideális volt az idő: az ülőhelyet nem szerzőknek a gyepen, a járdán tanyázás sem okozott problémát. A belépőjegyeket nagyon baráti áron adták, a büfék termékeiről ugyazez már nem volt elmondható. Kedves meglepetés volt, hogy minden néző kapott egy Szakcsi Rádió feliratos fagyasztott PP poharat és egy kulcstartót.

Az est első fellépője a Lukács Miklós cimbalmos és a Szakcsi Lakatos Róbert zongorista alkotta duó volt, majd a Dresch Mihály Quartet következett, a másik hazai fúvós- géniusz, Borbély Mihály vendégszereplésével Mielőtt nekiálltam volna megírni szokásos beszámolómat, kezembe került Haraszti Gyula a Magyar Nemzetben szeptember 1-én megjelent tudósítása, mely tökéletesen visszaadja a zenei élményeinket. "Megspórolva" az enyémet, egyuttal népszerűsítve a kiváló szakíró írását, idézek tehát a beszámolóból.

"Örökre hálás lehet a közönség a Szakcsi Rádió, illetve az MTVA által megrendezett háromnapos jazzfesztivál szervezőinek, hogy a színpadra hívták a magyar zenei élet két géniuszát, Szakcsi Lakatos Róbert (a rádió névadója, a legendás Szakcsi Lakatos Béla fia) zongora- és Lukács Miklós cimbalomművészt. A duó nem hazudtolta meg önmagát, a hátborzongató technikai tudásuk révén néhol andalító, elérzékenyülő, néhol pedig katartikusan felkavaró muzsika szólt kettejük tűpontos együttműködése révén a színpadról... A két hangszer párosítása elviekben a legjobb választás, hiszen az egyiken a billentyűk közvetítésével, a másikon a verőkkel zengetik a húrokat, a Szakcsi Lakatos–Lukács kettőst hallgatva mégis az az érzése az embernek, hogy minden eszköztől függetlenül szinte a szférák zenélnek. Úgy váltogatják – akár egy számon belül is a zenei stílusokat a klasszikustól a jazzen és a népzenén át a kortárs muzsikáig, hogy úgy érzi magát az ember, mintha egyszerre hallgatna Mozartot, Kodályt, Keith Jarrettet és Kurtág Györgyöt, vagyis megvalósulni látszik az alkotók révén valami olyasmi, amit úgy hívunk: totalitás. Ez persze nem véletlen, hiszen Szakcsi Lakatos Róbert folytatja azt az édesapjától és tanítómesterétől örökölt hagyományt, hogy klasszikusokat is játszik... Lukács Miklós pedig odáig merészkedett, hogy Kurtág György muzsikáját fogadta örökbe annak a cimbalomnak a húrjaira, amelyen gyakorta megszólalnak a kávéházi cigányzene futamai is. Megdöbbentő, ahogyan a két művész, egymást kiegészítve, de nem túlharsogva egyik műfajról a másikra siklik...

Ennek a gyönyörű falunak (Salföld-Kisörspuszta- a szerk.) a lakója a magyar jazz és világzenei szcéna, az etno-jazz másik zsenije, a fúvósok fenegyereke és egyben csodabogara, Dresch Mihály. Ezúttal a másik kiváló szaxofonossal, Borbély Mihállyal lépett fel a zenész Salföldön, pontosabban a kvartettjükkel, amelyben Horváth Balázs bőgős és G. Szabó Hunor dobos alkotja a ritmusszekciót. Közhely, és sokan leírták már, hogy két dudás is megfér egy csárdában, amely a Dresch–Borbély kettősre is igaz, míg az előbbi szinte valami sámáni, magyar őserőt képvisel (a szaxofon és a basszusklarinét mellett játszik furulyán és tárogatón is) és a világ egyik legnagyobb virtuózaként lehengerlően improvizál, addig az utóbbi a letisztultságával, a technikai tudásbeli biztonságával nyűgözi le a hallgatóságot...

A kvartett most is remek koncertet adott, amit a közönség vastapssal jutalmazott, így nem maradhatott el a ráadás sem, pedig a két utolsó nóta, az Erdély blues és a Neoprim is alaposan megdobogtatta a szíveket."