Korunkban, mikor az értékek felcserélődnek, a fogalmakat önkényesen helyettesítik egymással, a tiszta szándékok kinyilvánítása sokunk számára felértékelődik. A jog az erkölccsel, az oktatás a neveléssel, a nemzethatár a az országhatárral nem helyettesíthető!
Ez utóbbi tény késztette Sárvár Önkormányzatát arra, hogy hogy az idén januárban, az árvíz sújtotta Kárpátaljáról, Ukrajna területéről, 36 főből álló diákküldöttséget fogadjon. 1993-as látogatásom kapcsolatait felelevenítve szerveztük meg a város történelmi egyházainak segítségével azt, hogy az idén január 8- 17 között a rászoruló gyerekek tanár kísérőikkel együtt- a város áldozatkész polgárainál elhelyezve- megismerkedhessenek Sárvárral, Szombathellyel, a megyével és azok intézményeivel. A főként Técsőről és Viskről érkezett gyerekek hazautazása után nem lett "lezárva" a kapcsolattartás: azóta is hetente megállítanak a "fogadó szülők" és elmondják: írtak a gyerekek Kárpátaljáról, mi is levelet írtunk, csomagot küldtünk, hogy ne szakadjon meg a barátság.
Augusztusban meghívót kaptunk Técsőről: 28-án, szombaton adták át az 1993-ban, az ünnepélyes alapkő- letétellel indult iskolabővítés líceumi (gimnáziumi) szárnyát, és ennek átadási ünnepségére hívtak.Akkor nem tudtunk részt venni ezen, de ígértük, hogy még az idén meglátogatjuk őket.
Szeptemberben városunk oktatási intézményei összegyűjtették tanulóikkal azokat a tankönyveket, amelyeket tartalmuk és állapotuk miatt "továbbtanulásra" alkalmasnak találtak. Ezekből, valamint a Sylvester Könyvtártól átvett szépirodalmi és ifjúsági könyvekből, nem kevésbé a celldömölki Apáczai Könyvkiadó által adományozott új tankönyvekből raktuk teli az autó csomagtartóját. Hárman, Sütő Károly aljegyző úr, Szentgyörgyi László református segédlelkész úr és jómagam voltunk a látogató delegáció tagjai. November 19-én pénteken reggel indultunk és fél 2-re már- a kegyes időjárásnak köszönhetően- a tiszabecsi határátkelőn voltunk. Az átvitendő könyvek vámolásától tartottunk, mégis az autó átléptetése okozta azt az egy-egyórás várakozást, ami miatt már Ukrajnába belépve szürkülni kezdett. Tapasztalatból tudtuk, hogy már a határtól szükség van "idegenvezetőre". Ambrus Pál igazgató urat és feleségét, Borbála asszonyt kértük meg, hogy "vigyen át" minket a határon. Jó volt, hogy így történt, mert nélkülük egyetlen könyvet sem vihettünk volna oda. Nagyszőllős- Huszt- Visk- Técső volt az útvonal, a 75 km. távot másfél óra alatt meg is tettük. Sajnos, a sötét miatt nem sokat láttunk sem a városokból, sem a máramarosi- kárpátaljai zsindelyes, faszerkezetű népi építészet remekeiből, de ennek oka csak egyrészt volt a napnyugta. A másik, hogy a településeken nem volt közvilágítás. Számítottunk ugyan néhány beharangozott helyi szokásra,...de egy pár dolog minket is meglepett, így a közvilágítás teljes hiánya, az útjelző táblák hiánya, a vasúti sorompó piros jelzése ellenére történő folyamatos közlekedés.
A técsői iskolában éppen gólyabált rendeztek az elsős licisták, és ennek kezdetén egyórás, tréfában bővelkedő bemutatkozó előadást tekinthettünk meg. Jól esett a januárban megismert kedves arcokat felfedezni a a szereplők és a hallgatóság között, és elbeszélgetni velük. Miután a könyveket átadtuk, az igazgató úr és felesége megmutatta az iskola büszkeségét, az új, kétemeletes épületszárnyat. Az épületen kívül Antall József tiszteletbeli igazgató úr (miniszterelnökünk) emléktáblája díszeleg. Felesége, Klára asszony és az ő Svájcban élő unokanővére adományozta a legtöbbet a líceum felépítéséhez. Két órai ott-tartózkodásunk után sietnünk kellett hazafelé, mátészalkai szállásunkra, mert bár Técső és másik úti-célunk, a romániai Szinérváralja között nem több, mint félszáz kilométer a távolság, határátkelő nem lévén, vissza kellett utaznunk Magyarországra.
Immár 9. alkalommal rendezték meg Szinérváralján a Sylvester János emlékünnepséget november 20-án és 21-én. Az ünnepség a református templomban istentisztelettel kezdődött. Bak Enikő lelkészasszony, az ottani magyarság fáradságot nem kímélő, lelkes motorjának köszöntője után Dr. Buzogány Dénes professzor, kolozsvári hittudós hirdette az igét. Ezután a Felsőbányai gyülekezet énekkara egyházi barokk énekeket, Verdi művet, valamint mezőségi magyar népdalokat énekelt, professzionális szinten. Közben versmondók következtek. Bemutatkozott a testvérváros híveinek Szentgyörgyi László lelkész úr is, aki a sárvári gyülekezetről is felvilágosítást adott. Az ünnepi istentisztelet végén Szilágyi Béla főgondnok köszöntötte a résztvevőket, akik között Sárvár testvérváros küldöttsége, a református testvérgyülekezet, a Nyíregyháza melletti Kótaj lelkésze és felesége, valamint Szinérváralja tanácsának vezetői is jelen voltak. Az emlékünnepség a templomkertben levő Sylvester emlékoszlopnál folytatódott, ahol Szinérváralja polgármestere, Virgil Tintas úr, Sárvár város nevében pedig jómagam méltattuk a tudós humanista életművét és köszöntöttük az ünnepség résztvevőit. Az emlékezés koszorúzásokkal zárult.
Az ünnepség után a református egyház szeretetvendégségre invitálta a résztvevőket a közeli iskola nagytermébe, ahol ebéd után zenekar gondoskodott az estig tartó bál talpalávalójáról. Kölcsönösen hálásak voltunk egymásnak ezen az estén: ők azért, mert a református egyház gyülekezeti termeiben kialakított magyar nyelvi fakultációs oktatás színhelyén a Sárvári Önkormányzat által ajándékozott gázkonvektorok beüzemelése révén tovább tudják folytatni e nemes kezdeményezésüket, mi pedig azért, mert oly szép példáját láttuk annak, hogy nemzeti identitás megőrzésének elősegítésére hogyan vebúválódott tenni akaró, lelkes közösségé az egyház és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség hívó szavára az ottani magyarság. Az est folyamán fontos beszélgetésekre került sor: ...levéltári kutatások segítése (Sylvester János ügyében), botanikai fotókiállítás szervezése témájában. Engem legjobban Szolágyi Bélának, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Gondnokok Kollégiuma elnökének a Partiumi Keresztény Egyetem alapításával kapcsolatos ...beszámolója fogott meg.
Másnap, mielőtt hazaindultunk volna, (ijesztő híreket hallottunk otthonról a hóviszonyokról, ezért rövidítettük le programunkat,) Székely Miklós képviselő Úr, presbiter kivitt minket a református temetőbe és megmutatta az adakozásból és felajánlott munkával elkészült új kápolnát, valamint a mellette felállított kopjafát. Itt ünneplik ezután a március 15-ei ünnepet az ottani magyarok. Megmutatta továbbá a Magyar Honvédelmi Minisztérium támogatásával felállított síremléket az első világháborúban elesett Székely hadosztály hőseinek emlékére. Mint a sajátunknak, úgy örültünk az erdélyi magyarok nemzetmegtartó próbálkozásainak sikerein. Örömünket már csak az tetézte, hogy Szinérváralja várostáblája alatt felfedeztük a testvérvárosi kapcsolatunkat megjelenítő táblát is.
Gróf István, alpolgármester
megjelent a Sárvári Hírlap XI. évfolyam 23. számában, 1999. 12.03-án
Az 1999. november 20-án zajlott
ünnepi megemlékezésen mondott beszédem:
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Örömmel és boldogsággal jöttem Szinérváraljára, hogy együtt emlékezzünk Sylvester Jánosra. Örömmel, hiszen mindig meleg szeretettel és kedves vendéglátóként fogadnak minket itt, Váralján. Boldogsággal, mert immár 9. alkalommal, évről- évre visszatérően, hagyományt teremtve emlékeznek meg nagy szülöttükről, Sylvester mesterről.
Edrősi Sylvester János 1504-ben született itt, és a krakkói és wittenbergi egyetemeken szerzett tudását kamatozandó telepedett le Sárváron, 30 éves korában. 1534-ben hívta Nádasdy Tamás, az országbíró Pannónia e híres, humanista fellegvárába. A Sárváron és környékén eltöltött nyolc esztendő alatt valósította meg élete két fő művét: kegyesen "rábeszélte" urát a nyomda megépítésére, valamint kinyomtatta az első magyar nyelvű nyelvkönyvet, a Grammatica Hungaro-latinát, és az első magyar nyelvű kötetet, az Új Testamentumot. Mi, sárváriak is évről- évre megemlékezünk nagy tudósunkról.
Örömmel tölt el minket az is, hogy ugyanúgy, mint a határon túli magyarság esetében szerte a Kárpát- medencében, az egyház állt- áll a nemzeti identitás megtartása érdekében tett feladatok élére. Az RMDSZ-szel szövetkezve ékes példáját látjuk ennek itt, most, Szinérváralján.
Tapasztalatot, a politikai és gazdasági rendszerváltozásban szerzett tapasztalatainkat és nagyon sok szeretetet hozunk Önöknek. És a szimbolikus segítséget, mely az oktatás- nevelés területére kerül, örömmel nyújtjuk át. Nem szép, de elterjedt mondással a gyermekek oktatása a legmegtérülőbb beruházások egyike.
Sárvár város Önkormányzata és polgársága jó kívánságait adjuk át mi most Szinérváralja Önkormányzatának és közösségének. Kívánunk a városnak és minden lakójának sikereket a jövőre nézve, erőt és kitartást célkitűzéseik megvalósításához.
Köszönöm a figyelmet.
Gróf István, alpolgármester
