2016. június 14., kedd

BLUES VAN! PRIBOJSZKI MÁTYÁS BAND LEMEZBEMUTATÓ KONCERTJE

Blues van! - Pribojszki Mátyás Band lemezbemutató a Kobuci Kertben

 2016.06.14. Gróf István - Fotók: Nagy János

Az alig 20 éves korában a békéscsabai Blues Fools formációt megalakító és vezető, velük több nagylemezt kiadó szájharmonikás-énekes, Pribojszki Mátyás kilencévi együttmunkálkodás után, 2003-ban megalakította saját bandáját, akikkel június 9-én az óbudai Kobuci- kertben mutatta be ötödik nagylemezét.
A '80-as, '90-es években feltűnt nagy hazai szájharmonikások, Szabó Tamás és Ferenczi György mellé szorosan felzárkózott Pribojszki a hazai blues életet nagyban befolyásoló személyiségek egyike lett, így érthető, hogy várva vártuk, hogy új anyagán mivel rukkol elő. A lemez végül is folytatása az előző, Treat c. albumnak: blues, funky, groove, soul, rock, jazz egészséges, jól fogyasztható keveréke, a'la Pribo.
A lemezen - ezt már a buli után, annak megvásárlása után konstatáltam- többek között olyan nagyágyuk is szerepet kaptak, mint Charlie Musselwhite amerikai pofagyalus - ma talán a világ legjobbja hangszerén -, vagy Bob Margolin gitáros - Muddy Waters egykori zenésztársa -, akiket tavalyi, amerikai útja során állított hadrendbe a magyar herflis. Mellettük olyan vendégzenészek is szerepet kaptak, akiket erre a lemezbemutató koncertre sikerült személyesen is színpadra hívnia Mátyásnak. Így fellépett a szerda esti bulin Little W. Weevil alias Szűcs Gabesz, a Georgia-ban letelepedett hazai blues gitáros, Pribo amerikai turnéjának segítője, Ripoff Raskolnikov, az osztrák-magyar blues gitáros- énekes, a frontember legközelebbi zenésztársa, zeneszerzője. Az amerikai vendégzenészek közül Andy J. Forest harmonikás, aztán Raphael Wressnig, a nálunk is népszerű és gyakran fellépő osztrák Hammondos, valamint Nemes Zoltán, a New Orleans-i blues-zydeco hazai interpretátora, a Jambalaya billentyűse.
A Pribojszki Mátyás Band négytagú formációban, a hosszú időn át hű társ Szász Ferenc gitárossal és a szólistaszerepeket nem vállaló, nem kapó(?) ritmusszekció tagjaival, Molnár Dániel dobossal és Csizmadia László basszerossal szerepelt az esten.
A több mint kétórás koncerten a frontember végig irányította a műsort, amely sokszínű, így érdekes volt. A nyitószám egy dörgedelmes boogie-woogie volt, melyek interpretálásában a zenekar olyannyira otthon van, hogy a vadul vijjogó- lebegő harmonikaszólókkal koncertjeik fénypontjaivá váltak ezek a csupa ritmus számok. Az új album címadó száma, a My Story című, önéletrajzi ihletettségű, talán ars poeticának is tekinthető beat ballada kezdte a valós lemezbemutató dalainak sorát. A lengőbasszussal kísért súlyos bluest, a Bed Weather Blues Againt a 2013-ban, Mempisben a Blues Challange-győztes gitáros, Szűcs Gábor gitárszólója dobta fel, majd utána egy pörgős lélekzene, a Mempis Soul kérdezz-felelek dala következett, Gabesz vokáljával és Nemes Zoli hangsúlyosan tömörítő Fender zongorájával.
A hangulat tovább fokozódott a fekete öltönyben, a mandzsettazsebbe szokása szerint piros rózsát tűző Ripoff színre lépésével, aki Matyi fergeteges harmonikaszólójára gördülékeny gitártekeréseivel válaszolt, amolyan jó kis Canned Heat-es boogie stílusban, hogy egy lassú bluesban kissé csillapítsák az indulatokat (a Soul Stealing Mama c. balladában). Pribo itt (is) megcsillogtatta káprázatos tudását: sírt, jajgatott, vinnyogott a harmonika a felső lyukakon magasan, mégis érzelemdúsan. A változatosság kedvéért kőkemény soul- funky zene következett ezután, a Come On Baby, amelyben osztrák barátunk, a Hammond nagymestere, Raphael Wressnig vitte el a főszerepet. Örvendetes, hogy a 60-as évek híres Hammond orgonája ma már új köntösben, könnyebben hordozható kivitelben - ahogy a koncert után a zenész nekem is részletezte -, újra reneszánszát éli, mint nálunk is pl. a Kéknyúl formáció jóvoltából. A harmonika- orgona kérdezz-felelek felejthetetlen élményt adtak a számban, de Szász Feri is elengedett egy emlékezetes gitárszólót benne. A metronóm dupla sebességre kapcsolt a Big Fat Mama c. őrületes boogieban, szintén a harmonika ördögi, és az orgona szövevényes rögtönzéseivel kiemelten. Ismét boogie, de mennyire más következett Pribó új lakhelyéhez, a Balatonhoz címzett dalban! A méretében a tízlyukú Hohner- herfli többszörösén, egy komoly kromatikus szájharmonikán rögtönzött most a zenekarvezető, amelynek hangszíne is egészen más volt. Talán a nagy belga jazzharmonikás, Toots Thielemans stílusa jött át, akinek a minap láttam egy 90 éves!! korában adott koncertfelvételét.
A sokoldalúság jegyében újabb hangulatváltás következett Andy J. Forest, amerikai zenészvendég színpadra lépésével. A Traveling Mood egy tipikus country-blues, melyben a művész a harmonikát hol duóban, hol felváltva fújta Mátyással, közben az ősi néger ritmushangszeren, az itt sebtében kölcsönkapott washboard-on pengetett. A következő, ízig- vérig '50-es évekbeli rock and roll-ban is főszerepet játszott a vékony amerikai káprázatos, magas fekvésben játszott herfliszólóival. A ritmus maradt pattogó, de a hangulat egész más volt a Louisiana-i kreol eredetű zydeco- számban, ahol persze Nemes Zoli vette át a főszerepet tangóharmonikájával Clifon Chenier nyomdokain. A lassú tizenkettes blues sem hiányozhatott a koncertről: Pribojszki megható módon édesapja emlékére írta ezt. A műfaj királya, B. B. King meg is írta a lassú blues hatásos előadásának receptjét, de ezt úgy tűnik, nem teljesen vették figyelembe a zenészek. Sem Mátyás éneke, sem Szász Feri gitárjátéka nem jött át: a számot Wressnig színesítő orgonajátéka és a frontember kromatikus harmonikán fújt szép rögtönzései mentették meg.
A két utolsó szám és a ráadás dal már nem az új lemez, hanem az előző, 2013-ban kiadott, ugyancsak sikeres Treat CD-jükről szólt, és itt már újabb tagokkal, egy kéttagú fúvósszekcióval is bővült a banda, így már alig fértek el az amúgy sem kis színpadon. A Gonna Take You Home őrült funkyban a zenekarvezető fenomenális harmonikajátékán kívül megint az osztrák billentyűs aratta le a sikereket, míg a fergeteges ritmusú őrületben, a Zydecola boogie-ban már mind a tizenegyen a színpadon voltak, és felváltva adták egymásnak a rögtönzés lehetőségét, amellyel mindannyian, még a fúvósok is éltek. A visszataps után most nem egy dögös, hanem egy jazzes hangvételű dallal fejezték be a koncertjüket.
A mellettem álló 25 év körüli társaság két hölgytagja olyan őrületes, szinte az extázisba hajló táncot járt a boogie-ra, hogy nem átallottam a műsor végén megköszönni a vizuális látványt nekik. A maradandó élményt persze a zene hallgatása adta: megállapíthattuk, hogy Sonny Boy Williamson öröksége jó kezekbe került!
megjelent a www.vaskarika.hu portálon 2016. június 14-én

2016. június 3., péntek

AZ "ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK" ZÁRÓESTJE A NÁDASDY-VÁR DÍSZTERMÉBEN

Véget ért a 17 éves sorozat
Az „Évezrednyitó beszélgetések” záróestje a Nádasdy-vár dísztermében

2016.06.03. Budai G. - Fotók: Büki László 'Harlequin'

17 év, 13 évfolyam, 75 beszélgetés - ez volt a címe annak a záróprogramnak, melyre kerekasztal-beszélgetés formájában került sor a sárvári Nádasdy-vár dísztermében.
Gróf István, a sorozat megálmodója, kivitelezője, házigazdája hét olyan személyt hívott meg a záróalkalomra, akik szorosabb kapcsolatba kerültek a rendezvénnyel.
Kondora István, Sárvár polgármestere, Kondor János, a Művelődési Központ igazgatója, Czupy György, az előadássorozatot és könyvek kiadását felügyelő Sárvári Millennium Alapítvány kurátora, Erős D. Zoltán, a Vas Népe, Rácz Péter, a Sárvári TV és a Sárvári Hírlap egykori munkatársai, V. Molnár Zoltán, a Sárvári Hírlap korábbi főszerkesztője és Dr. Desits Imre, a periodika külsős tudósítója voltak Gróf István beszélgetőpartnerei.
Az ünnepélyes visszaemlékezésen először az egykori alpolgármester beszélt arról, hogy 2000-ben, a Magyar Millennium ünnepségsorozatának fő szervezőjeként szoboravatáson, a városi monográfia kiadásán és a Millenniumi Zászló Nemeskürty István kormánybiztostól való átvételén kívül megszervezett egy havi rendszerességgel megvalósuló Évezrednyitó beszélgetések című sorozatot, mely a magyar történelem kb. 1500 évét ölelte fel a hunok, a szkíták, majd a az ősmagyarok honfoglalástól az Antal József vezette rendszerváltozásig.
A sorozat oly népszerű volt, hogy az elhangzottak anyagából könyv is készült. 2001-ben 8, 2002-ben 6, 2003-ban ismét 8 beszélgetés zajlott le az ősi kastély freskótermében, de ezúttal nem történeti sorrendben folytatódtak a programok. Főleg nemzeti elkötelezettségű, keresztény hitű, konzervatív gondolkodású tudósok, művészek, sportolók, közéleti személyiségek vallottak a nemzeti sorsról az esténkénti beszélgetéseken, amelyeken már a házigazda-moderátor és a közönség is kérdezhetett.
Gróf István 2003-tól, mint önkormányzati képviselő vezette az esteket: a jobboldaliság mellett a másik igazodási szempontot a meghívottak sokszínűsége jelentette: a Szent Korona-kutató művészettörténésztől a szívsebészig, a badacsonyi borásztól a punk énekesig, a Tudományos Akadémia elnökétől az erőemelő világbajnokig sok mindenki került a vasi közönség elé.
Gróf István harmadik kritériuma az volt, hogy a bulvár, a populizmus oltárán nem áldoz fel semmit. Az említett három év (2001-2002-2003) anyaga nem, de a 2004, valamint a 2005 és 2006-os beszélgetések már újra megjelenhettek könyvalakban, ugyanúgy, mint a kihagyásra kényszerült 2007 év után a 2008-9-és 10-es évek beszélgetései. Ezek kiadását már a sorozat kivitelezését és a könyvkiadás stabilitását elősegítő Sárvári Milleneum Alapítvány segítette. Két újabb év kihagyás után 2013-ban folytatódtak a beszélgetések, igaz, már ritkábban, hogy eljussanak a máig: a 75-ik alkalomig.
A beszélgetés közben a szervező néhány számadatot ismertetett, persze nem egyszerre zúdította a hallgatóság nyakában, hanem részletekben. A 74 előadóból 17-en eltávoztak, köztük két vasi, Für Lajos és Nagy Gáspár. Egy volt miniszterelnök (Boross Péter), és egy miniszterelnök- helyettes (Kasza József, Szerbia), hét ex-miniszter, három egykori államtitkár volt Sárvár vendége. 19-en voltak a Kossuth-díjasak közül itt, hatan a Széchenyi- díjasok, kilencen a Príma, tizenhárman pedig a Príma Primissima- díjasok közül. Érdekesség, hogy volt Oscar-, és Grammy - díjas vendége is a beszélgetésnek (Sebestyén Márta), de itt volt a Szovjetunió hőse (Farkas Bertalan) és az Évszázad sportolója (Egerszegi Krisztina) is.
A kerekasztal-beszélgetéseken többek között a meghívottak kiválasztásáról, az ezekről szóló publikációk fontosságáról, az esetleges fiatalításról, a városban, de a megyében is egyedülálló programsorról, a hullámzó létszámú közönségről, az esemény helytörténeti, kultúrtörténeti jelentőségéről volt szó, majd a befejezés visszavonhatatlan tényének bejelentése is elhangzott.
Gróf István elmondta, hogy három szubjektív részrehajlása is volt a szervezések során: egyrészt, mint nagy zenerajongó, nagy számban szerepeltek a zeneművészet területéről előadók, másrészt viszonylag sokan - persze más- más szemüvegen keresztül - kaptak szerepet az első, az Antall- kormány egykori tagjai, akikkel a szervező politikai pályafutása során ismerkedett össze. Harmadikként „felvilágosító munkának" tekintette azt, hogy az akkori, még korántsem jól ismert helyzetet tisztázandó, évenként egy- egy határon túli magyar közszereplőt is meghívjon Sárvárra.
Az „Évezrednyitó-Záró beszélgetések Gróf István köszönetnyilvánításaival ért véget.

Megjelent a www.vaskarika.hu portálon 2016. 06.03-án

2016. június 2., csütörtök

17 ÉV UTÁN LEZÁRULT AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK SOROZAT

17 év után lezárult az Évezrednyitó Beszélgetések sorozat

17 év, 13 évfolyam, 75 est… Utolsó állomásához érkezett az ezredforduló küszöbén útjára indult sorozat, amelyet a kezdetektől Gróf István – a Sárvári Milleneum Alapítvány elnöke, volt alpolgármester, képviselő – szervezett. A búcsúest jó alkalmat adott az összegzésre, áttekintésre, ehhez pedig vendégeket is hívott a házigazda: olyan személyiségek ültek mellette a Nádasdy Múzeum dísztermében, akik valamilyen formában érintettek voltak a beszélgetéssorozat 17 éves történetében.

Egy kérdés a házigazdától, egy viszontkérdés a meghívottól

Ez volt a vezérfonal, amelynek mentén érdekességekre is fény derült a párbeszédek során. A meghívottak között szerepeltek (a megszólalásaik sorrendjében): Dr. Desits Imre – aki a kezdetektől aktív követője volt a rendezvényeknek, V. Molnár Zoltán – a Sárvári Hírlap korábbi főszerkesztője, aki a lapban rendszeresen közölt alapos tudósításokat az estekről, Kondor János – a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, aki szakmai nézőpontból szemlélve is méltatta a házigazda felkészültségét, Rácz Péter – aki a Sárvári Televízió munkatársaként készített riportokat a beszélgetőpartnerekkel, Kondora István – jelenlegi polgármesterünk, aki az önkormányzat oldalán vett részt a sorozat folytonosságának tervezésében, Erős D. Zoltán – a megyei napilap számára tudósította a programokat, később interjúkat is készített a vendégekkel, végül Czupy György – a 2006 óta a sorozat anyagi fedezetét megteremtő Sárvári Milleneum Alapítvány kurátora.

A kezdeti sikereken felbuzdulva folytatták

Ahogy az Évezrednyitó Beszélgetések névből is következik, a rendezvénysorozat gyökerei az ezredfordulóhoz vezetnek, pontosabban kicsit korábbra, hiszen az első esték még Ezredvégi jelzőt viseltek. A millenniumi ünnepségsorozat időszaka volt ez, amelyet országos szinten is jól érzékelhetővé és átélhetővé tettek a települési zászlóátadó ceremóniák. Sárváron is ehhez kapcsolódóan avatták fel például az Alkotmány utcai lakótelepen Lakatos József Boldogasszony című emlékszobrát. Gróf István ekkor még alpolgármesterként kapta feladatul a milleniumi légkörhöz illeszkedő sárvári ünnepi események megszervezését – így indult útjára a sorozat, amelyről akkor még valószínűleg senki nem gondolta, hogy 75 epizódot meg fog élni.
A sárváriak kezdeti felfokozott érdeklődése, a rendre teltházas beszélgetések viszont azt mutatták, hogy igény és szükség van a folytatásra. Gróf István elmondta, hogy a tematika a kezdetektől fogva adott volt, hogy milyen szempontok alapján választja ki, melyik jeles személyiséget, közéleti szereplőt, tudóst, művészt, sportolót hívja meg a beszélgetésekre, az általa meghatározott három fő tényező befolyásolta. Elsőként fontosnak tartotta, hogy a beszélgetőpartner jó értelemben vett nemzeti gondolkodású, keresztény, konzervatív beállítottságú legyen, bár ezeket a kategóriákat az idők során egyre rugalmasabban kezelte a meghívások során. Másodsorban sokszínűségre is törekedett, a lehető legszélesebb területről merített a borásztól kezdve, a kutatón, orvoson, erősemberen, sportolón keresztül a politikusig. Végül elv volt az is, hogy lehetőleg minden évben legalább egy határon túli magyar meghívott is szerepeljen.

Beszédes számadatok

Gróf István néhány érdekes statisztikai adatot is megosztott a hallgatósággal, amelyek önmagukban is sokat elmondanak arról a nívóról, amelyet az Évezrednyitó Beszélgetések képviselt. Következzen – nevek nélkül – csupán néhány száraz számadat a sorozat vendégeivel kapcsolatban:
– A 75 beszélgetőpartner közül sajnos már 17-en elhunytak.
– Politikai vetület: vendég volt egy miniszterelnök, egy miniszterelnök-helyettes, a Magyar Tudományos Akadémia egy elnöke, 7 miniszter vagy exminiszter.
– 18 fő volt Kossuth-díjas a meghívottak sorában, egy fő kétszeresen is, Széchenyi-díjat hatan kaptak.
– A Magyar Örökség Díjnak 22-en voltak birtokosai.
– A Százak Tanácsának tagságának 25 meghívott volt tagja.
– Prima Díjat kilencen, Prima Primissima elismerést 13-an kaptak.
– A Nemzet Sportolója címet ketten viselték, az Évszázad Sportolója címet egy valaki.
– És egy kakukktojás: akadt valaki, aki a Szovjetunió Hőse elismeréssel is büszkélkedhetett (Jó, ezt az egyet eláruljuk: Farkas Bertalan űrhajós.).

A legvégére egy kis időcsavar és Pars Krisztián

A záróbeszélgetésre érkező érdeklődők mit sem tudhattak még arról, hogy a meghirdetett forgatókönyvtől kicsit eltér majd az este. Épp az utolsó “kérdezz-felelek” játék zajlott a házigazda és Czupy György között, amikor belépett az ajtón Pars Krisztián, olimpiai bajnok kalapácsvető. A meglepetés hátterében az állt, hogy a sportoló a legutóbbi alkalommal, a május 24-ére meghirdetett beszélgetés lemondására kényszerült – hirtelen megváltozott időbeosztása miatt. Az elmaradást így – nyugodtan mondhatjuk – a legutolsó pillanatban sikerült pótolni. A Pars Krisztiánnal való beszélgetés amellett, hogy képet adott arról, hogyan került kapcsolatba a kalapácsvetéssel, érintette az élsporttal kapcsolatban szinte elkerülhetetlen témát, a doppingkérdést, a mai fokozottan szigorú ellenőrzőrendszert is. Az Évezrednyitó Beszélgetések utolsó társalgása igazán közelebb hozta a hallgatósághoz ezt a – talán nem a legnépszerűbbek között ismert – sportágat, csakúgy, mint magát Pars Krisztiánt emberként.

A kötetek őrzik a beszélgetéseket

A sorozat ezzel elbúcsúzott. Aki lemaradt volna valamelyik érdekes beszélgetésről, vagy részt vett ugyan rajta, de szívesen újraélné, szerencsére megteheti. A Sárvári Milleneum Alapítvány gondozásában megjelent összefoglaló kötetekben az esteken elhangzottak olvashatók. A könyvek a legutóbbi néhány kivételével az összes értékes beszélgetést rögzítették. A kiadványokkal kapcsolatban érdeklődjön a könyvtárban, vagy az alapítványnál!

– Benkő Gábor –
fotók : Cooper
Megjelent a www.sarvarikum.hu portálon 2016. 06.02-án

2016. június 1., szerda

BABOS GYULA MAKROKOZMOSZ- SZOMBATHELY

Babos Gyula Makrokozmosz koncert (jún. 4.)

2016.06.01. Gróf István

Helyszín: Zsinagóga Udvar

Babos Gyula egyike annak a legendás jazz-zenész generációnak, akik a '70-es évek elején ezt a műfajt megszerettették a fiatalokkal. Addig Magyarországon Kovács Andorék, Beamter Bubiék csak a szakmabelieknek, a „vájtfülűeknek" zenéltek, főleg presszókban, néha a rádióban is, és hál' Istennek, készíthettek lemezfelvételeket is.
A jazz-rock, a fúziós jazz térhódítása kellett persze ehhez, meg az, hogy a fiatalok ízlése is felfejlődjön a yeah-yeah nótáktól a progresszív zene szintjére. Babos Gyula jazz-gitáros többek között Szakcsi Lakatos Béla zongorista, Kőszegi Imre dobos, Ráduly Mihály fuvolista társaságában belevetette magát az új műfaj népszerűsítésébe, és a legendás Syrius „testvérbandája", a Rákfogó, majd a Saturnus együtteseivel komoly sikereket ért el, és nemcsak a jazzerek körében!
Az idők változása során Babos a mainstream jazz, a roma folklór, a rock (Zorán, Presser G., felesége, Katona Klári) irányában is tett lépéseket, persze szigorúan a jazz felől közelítve. Zenekarai, a Babos Trió, a Babos Quartet, a Take 4, a Bal an Ce, vagy a legsikeresebbnek és legtermékenyebbnek tekinthető Babos Project Special mind-mind a neves zenész alkotómunkájának fontos állomásai.
Másfél éve alakította meg a Makrokozmoszt, melynek egy hónapja tartott budapesti lemezbemutató koncertje után most szombaton a vasiak is megtapasztalhatják az örök alkotólázban égő zenész- zeneszerző alkotásait. Hosszú idő után a Liszt- díjas zenész fúvósokat is bevont maga mellé, nem is akárkiket: Winand Gábor szaxofonos-fuvolista-énekes (őt ismerjük a Lamantin- táborokból), és korunk egyik legtehetségesebb, a korszerű technikát (majd meglátják!) computer formájában is munkájába bevonó trombitása, Fekete- Kovács Kornél a társai ebben. A ritmusszekcióban két fiatal zenésszel, Orbán György bőgőssel és Czirják Tamás dobossal egészül ki a csapat.
A magyar kultúra jellegzetességeire fogékonyan fordultak mostani zenéjükhöz, talán Bartók Mikrokozmoszának analógiája sem véletlen (?). Mindenesetre izgalmas zene vár minket szombat este a Zsinagóga udvarban!
megjelent a wwww.vaskarika.hu portálon 2016.06.01-én

2016. május 9., hétfő

A GRENCSÓ- KOLLEKTÍVA SZABADOS- ESTJE A NÁDASDY-VÁRBAN


2016-05-08
Szerző: Gróf István, fotó: Dr. Kereszty Gábor

A hétvégén nem amerikaiak, hanem várva várt hazai zenészek free- jazzétől volt hangos a Nádasdy-vár reneszánsz díszterme. A Grencsó Kollektíva ez alakalommal Szabados György, az öt éve elhunyt hazai jazz- zongorista, zeneszerző, zenei kísérletező műveinek ajánlotta műsorát. Ahogyan azt a műsor felvezetőjében a zenekarvezető meg is említette, nem volt nehéz rábeszélni zenészkollegáit erre az emlékező műsorra, ráadásul annak ellenére, hogy a ma kultúrpolitikájában megint nincs méltó helyen az elismertek között a legendás jazz-újító!
A több mint 30 éve alakult zenekar, a Grencsó Kollektíva a névadó, Grencsó István szaxofonos vezetésével, többévi kihagyás után látogatott vissza Sárvárra. A régi tagok között felfedezhettük Benkő Róbert bőgőst, de a zongorista Pozsár Máté és az ütőhangszeres, Miklós Szilveszter már az új, 30 év körüli generáció képviselői voltak.
Az idén 60 éves Grencsó István Jiří Stivín cseh fuvolista, később Tomasz Stańko lengyel trombitás hatására fordult a free-jazz felé, majd a fuvoláról a szaxofon felé véve az irányt, 1979-ben a (szombathelyi!) Masina együttesben kezdett, majd a 80-as években a hazai free-jazzt meghonosító Dresch Dudás Mihály Quartet tagja lett, jónéhány hanghordozót megjelentetve velük. 1985-ben alapította meg saját zenekarát, a Grencsó Kollektívát, melynek neve alkalomszerűen Plusz, Surprise, Big, Open, vagy Bio kiegészítést kapja az éppen aktuális projektjükhöz. Az 1996-os Plays Monk-kal kezdték meg az elismert G.K. lemezeinek sorát, hogy eljussunk a legfrissebb és talán legérettebb lemezekig, a 2013-ban napvilágot látott Síkvidék, a következő évben kiadott Rétegzene, majd a legújabb, tavalyi Derengés című dupla albumukhoz, melyről az európai jazzkritikusok igen elismerő kritikákat adtak. István életútjában a legnagyobb hatást a Szabados Györggyel való együttzenélés, együtt- munkálkodás adta: a Makuz (Magyar Királyi Udvari Zenekar!) együttesében ötvözték komoly szinten először a free-jazz, a kortárs (komoly)zene, az etno-zene műfajait olyan avantgárd előadásmódban, amelyben a szabad kísérletezések, az improvizációkból felépített nyitott kompozíciók játéka volt az igazodási pont.
A koncerten négy Szabados György-kompozíció került bemutatásra: az Esküvő, majd a Fohász című, eredetileg szólódarab, ezúttal meghangszerelve, a közismertnek azért nem mondható, de a legtöbbet játszott Adyton, valamint a csak most a repertoárba emelt, lemezen nem megjelent Regölés. Érdekes megjegyzést tett Markó Péter, az jazz-esték házigazdája a zenekarvezető ingjéről (már megint a külsőségek, de hát ez is van): Szabadoshoz hasonlóan Grencsó is szürke vasalt ingben jelent meg közöttünk, mivel a mester szerint színesbe öltözve nem tisztelik meg a közönséget, hófehérben pedig inkább a komolyzenészek játszanak.
A helyén, a bal sarokban elhelyezett nagy fekete zongora előtt, középen szopránszaxival fújta Grencsó a mester Esküvő című darabját, melyben egy jó kétperces bevezetőt a rutinos, vele jól összeszokott bőgős, Benkő Róbert játszotta be. Érdekes módon nem az elején, hanem a kezdeti szabad improvizációk után, a darab végén hangzott el a fő dallam. Bartók Concertojának hangulata lebegett át azokban a percekben, összetett ritmusokkal, akkordváltásokkal előadott dallamvariációkkal. Valamiféle kelet- európai, amely sem magyar, sem délszláv, sem román, hanem ezek valamiféle keveréke, talán ruszin, máramarosi zenevilág sejlett fel a darabban, melynek kódája felemelő himnikus szárnyalásban ért véget, hogy átkötve belecsatlakozzon a Fohász kötetlen ritmusú, elbeszélő, szabadon fecsegő darabjába. Az avantgárd zene minden jellemzőjét, a zongora belső húrjain való játékától kezdve az ütős zörejeket, kis cineket használó zajkeltéseken, a bőgős pizzicato-szerű pengetésein keresztül a zenekarvezető Roland Kirk-ös szaxi-recsegéseivel bezárólag.
A mintegy 30 perces bevezető megmutatta, mire számíthatunk a továbbiakban: sem a négyek nem jönnek, sem swing nem lesz, a hagyományos jazz-hangzás elfelejtve! De tévedtünk: valódi vad bop szólt őrjítő ritmuskavalkáddal az Adyton című számban. Ebben már valóban magyar népzenei hatásokat fedezhettünk fel. A kompozíció közepén egy gyönyörű zongoraszonáta interpretálásával bűvölt el minket az addig inkább kísérő szerepet vállaló tehetséges zongorista, Pozsár Máté, majd, mint az első dalban is, a középén sejlett fel Grencsó – immár tenorszaxofonján előadott – témája, ahogy nagy nehezen kiszámoltam, 7/8-os ritmusban, hogy azt követően káprázatos zongoraimprovizáció, ördögi bőgőfutamok, és ötletes ütőjáték tegye fel az i-re a pontot.
A forró hangulatú Szabados-szerzemény után a ráadás szám, a Regölés következett. Grencsónál sohasem tudni, hogy mivel jelentkezik – magabiztos zenei tudására és kísérletező alkatára támaszkodva – legközelebb. Nos, most dúdolhatóan kivehettük az ősi magyar népszokás, a regölés jól ismert dallamát is. A monoton ostinato bőgőszólam felett a dallam, majd a többi hangszer újfent kísérletező szólói tették a hagyományost új hangzásúvá, változatossá, egyúttal frissé, elevenné. A több mint egyórás koncerten a nem éppen nagyszámú közönség számára (reméljük, ez később változni fog végre!) el nem felejthető élményt adott egyrészt Szabados sikeres kísérlete az afroamerikai jazz és a magyar népzene ötvözésére, másrészt a hazai free-jazz (Dresch Mihály mellett) legmeghatározóbb egyénisége, Grencsó István és csapata.

Megjelent a www.sarvarikum.hu portálon 2016.05.09-én, és a www.jazzma.hu portálon, mint sajátos beszámoló 2016.05.11-én