A REHAB SIKERES VOLT!- ELHALLGATOTT ZENEKAROK BEATKONCERTJE A MOMKULTBAN

A rehab sikeres volt! - Elhallgatott zenekarok beatkoncertje a MOMKultban

Szöveg és fotók: Gróf István

December 3-án este 7-re megtelt középkorúakkal a budai MOMkult nagyterme, de sokan voltak a 60-es, sőt, 70-es korosztálybeli rajongók is: zömében nekik szólt ez a szombat esti koncert. Hát persze, e sorok írójával egyetemben akkor voltak tinédzserek, mikor az estére meghirdetett bandák fénykorukat élték. Kisfaludy András filmrendező, ötletgazda, az akkori Kex együttes dobosa határozta el a rendezvény megszervezését főként azért, mert ezek a bandák egyáltalán nem, vagy évtizedekkel később, immár nosztalgia céllal jutottak lemezkiadási lehetőséghez. Ezt az este megnyitásakor el is mondta az egykori beatzenész. Az elképzelések szerint hetediknek a Scampolo is fellépett volna, de Danyi Attila a napokban történt halálával meghiúsult annak az esélye, hogy legalább egy alapító taggal felléphessenek a koncerten. A témában is sokat forgató dokumentumfilmes ezután átadta a szót a két konferansznak, Körtvélyessy Zsolt színésznek, és Kiss Joe rádiós DJ-nek, akik rendesen „képben voltak" erről a korszakról.

Az Óbudán befutott Liversing együttes kezdte a sort: az első, 1964-65-ös felállásukból Túry Árpád énekes és Homonnay Zsombor dobos, a második, zeneileg felkészültebb csapatból Pataki László billentyűs képviselte az eredeti bandát, de a többi, hozzájuk beszálló zenész, így Kelemen András, a sokat foglalkoztatott kísérőgitáros, Kálóczy Egon basszeros és Makó Béla szólógitáros is a 70-es években már ismert zenészek voltak. A népszerű, botrányairól elhíresült külvárosi zenekar akkori repertoárját a brit rhythm & blues bandák dögös, kemény felvételeiből állította össze, és ez így volt most is. Egy pörgős rock'n'roll után a Them által ismertté tett ballada, az It's All Over Now, Baby Blue következett, és, hogy aztán igazán vége legyen mindennek, a Rolling Stones '64-es smirglidurva száma, az It's All Over Now következett. Talán a visszajelzések voltak bátortalanok, vagy a rendezői utasítás volt túl kemény, de a negyedik szám -s persze tapsvihar - után levonultak a színpadról. Szerencsére néhány megszállott zenebarát, mint amilyen Kovács László, a Moiras kiadója jóvoltából 500-500 vynil lemezt megjelentetett a Liversing hagyatékából: egy 1965-ös, és egy 1967-es koncertfelvételeket tartalmazó hanghordozót. Így megmaradt az örökség egy része...

A következő fellépő, a Bajtala Trió még ennyi időt sem töltött a színpadon. Óriási meglepetésre az echte jazz-zenész Szakcsi Lakatos Béla zongorista és Kőszegi Imre dobos bevállalták a bulit, és játszottak egykori kortársuk, a '60-as évek közepén a legendás soulos, jazzes beatzenét játszó Bajtala János szerzeményeiből néhányat. Az énekes-basszusgitáros az a Gönczi "Apuka" György volt, aki szintén megmutatta magát már a '70-es években, és azóta is a színpadon van. Ámbár elhangzottak többek között a Ne menj el, a végén pedig a közismert Cigánylány c. Bajtala- szerzemények, valahogy nem sikerült felmelegíteni nekik sem a hangulatot, és ezt megérezve (talán?) idő előtt levonultak a színpadról. Kiss Joe az átszerelés közti szünetben (ezek nem voltak hosszúak, a megszokottak töredéke alatt megtörténtek) az amerikai beat-nemzedék himnuszából, Allen Ginsberg Üvöltés c. verséből idézett. „Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban,...kik lemeztelenítették agyvelejüket az Ég előtt a Földfeletti alatt...", rokonságba állítva az ötvenes évek végi amerikai lázadókat a '60-as évekbeli hazai ifjúsági kultúrforradalom időszakával.

A harmadik fellépő az akkori Liversinggel rivalizáló, kemény blues-alapú muzsikát játszó Atlas együttes volt, akik az 1967-es szófiai Világifjúsági Találkozón hallották meg a feketék új zenéjét, a soul-t. Nos, az akkori sztárok, Bíró Gábor "Doki" gitáros, Szabó György "Manó" szájharmonikás visszavonultak, és Flamm Ferenc énekes vezetésével, valamint két, akkor még kuriózumnak tartott fúvóssal kiegészülve az új stílusra álltak rá. A régi csapatból az akkori gitáros- énekes, az azóta a musical- színpadokat is meghódító Makrai Pál, és a dobos, Szekeres Gábor képviseltette magát. Hozzájuk csatlakozott két ragyogó hangú női vokalistával egyetemben a Murad Abbas - Stencli Tamás fúvósszekció, Vincze Pál billentyűs és Szkladányi András basszeros. A hangzás tökéletes, a zene profi, az előadás színvonalas volt. A Szombat éjjel- Innék egy pohár sört, és a Félek, hogy egyszer meghalok ugyanúgy elhangzott, mint a Nézz rám, a Merre vagy?, az Álomország. c akkori slágereik, és ráadás számként a Töröld le a könnyeidet! c. közismert nótájuk. Pali hangja mit sem kopott, a fúvóskórus és a vokalisták megadták stílusjegyeikkel a recsegő, dübörgő soul alaphangulatát. Ők már eljutottak addig, hogy hét számot lenyomhassanak. Nagy veszteség volt az akkori rajongók számára, hogy nem lehetett lemezeiket megvenni akkor. Erre 2001-ig várni kellett, ráadásul az elkövető a lelkiismeretét megnyugtatni szándékozó Hungaroton volt.

Ezután a '60-as évek végének legendás jazz-rock bandája, a (Nagy) Syrius lépett fel. Az eredeti ötösfogatot egyedül Pataki Laci képviselte, minthogy közülük hárman már elhunytak, Ráduly Misi pedig felhagyott az aktív zenéléssel. A Syrius-Zappa emlékzenekar néven futó banda a Bécsbe települt billentyűs- zeneszerző mellett Bensó Pál- dobok, Somos András- fuvola, Szkladányi András- basszus, Abbas Murad- harsona, Stencli Tamás-szaxofon, Szakács Tibor- trombita, Vincze Pál- billentyűk, Vasicsek Öcsi János- ének felállásban elevenítette fel a legendás progresszív zenekar számait, kiegészülve Török Ádám fuvolistával és Vojnits Attila szájharmonikással. Az Elfáradtam én már c. dallal kezdtek, egy, az eredetiben nem hallható ragyogó harmonikaszólóval megpaprikázva, majd a The Vampire hangzott el, melyben a másik vendégművész, Török Ádám remekelt fuvolaszólójával. Tavaly alkalmam volt meghallgatni kétszer is a Syrius Legacy Bandet, akik fiatal, konzervatóriumot végzett jazz- muzsikusok. Nos, ők ragyogóan teljesítettek, az akkori elképzeléseknek- mondhatni- most is megfeleltek, és ugyanez mondható el a Syrius-Zappa emlékzenekar esetében is. Első ránézésre-hallásra talán megoldhatatlan Orszáczkyék- Patakiék örökségének reprodukálása úgy, hogy „áthallható" legyen, de ez mégiscsak sikerült. Ez a csapat is jóval fiatalabb volt, mint az addig hallottak átlaga. Persze Jackie hangja más, de Öcsi jól visszaadta a nagy előd stílusában a dalokat, így az Ördög álarcosbálját is. A koncertjük egy meglepetésszámmal, Pataki erre az alkalomra írt művével, az Emlékkel zárult.
A banda munkásságának megismerése szerencsére -Charles Fisher ausztrál menedzser jóvoltából is-, talán időben megtörtént: az ott kiadott nagylemezüket nehogy szégyenben maradjon, a hazai Hanglemezgyártó Vállalat is kiadta azt követően. És aki akarta- akarja, hozzájuthat mind az 1971-es ausztráliai felvételekhez, akár az említett Az ördög álarcosbálja hazai nagylemezükhöz, de a Széttört álmok (1972) szvit zenéje és a háromnegyedig készre hozott második nagylemezük (1973) bootleg anyaga is elérhető.

A szünet után a '60-as évek végi hazai avantgarde- progresszív vonal egyeduralkodójának, a Kex együttesnek Kex Remake néven futó emlékzenekara játszott. A csapat létrehozója-lelke- motorja- gitáros- énekese Tóth János Rudolf, aki oly sok műfajban otthon van: a Bergendyvel soul-rockot, Hobóékkel bluest, a Magyar Atommal rockot, az Ütött-kopott angyallal vokális stílust nyomott, és természetesen ott volt az eredeti Kex tagjai sorában is, igaz, csak rövid ideig. „Angyal"-társaival, Lee Oliver és Fejér Simon Pál gitáros- énekesekkel a frontvonalban, Fekete István trombitással, az egyre ritkábban előbújó Zsoldos Tamás basszerossal, a fellépést most nem felvállaló Kisfaludy helyett Móré Attila dobossal, Oláh Bence orgonistával, női- férfi vokállal (Kiss Flóra és Szakonyi Milán) a háttérben. Tóth Janó az Ez volt a Kex-szel kezdett, mely egy emlékező-ismertető dal saját tollából.
Ezután, változatos hangszereléssel, kidolgozott zenei részletekkel, jól előadott énekkel jöttek a Kex- slágerek. a Zöld- sárga, a József Attila versére írt Tiszta szívvel, az A Család, és a többiek, majd a végén a Kanapé. A dalokra mind- mind ráismerhettünk, annak ellenére, hogy Tóthék néhányszor alaposan átvariálták őket úgy, hogy ezáltal más köntösben jelentek meg. Az A család klasszikus 3/4 -es kamaradarabjából hard-rock nóta kerekedett ki, az akkori Free-sláger, az All Right Now elemeit is felelevenítve benne, a következő számban a pöttyös nadrágos trombitás akkorát rögtönzött, hogy bármelyik jazzer becsületére vált volna, de a három elöl álló gitáros- utaltak is rá-, Crosby, Stills, Nash & Young módjára olyan acapella kórusokkal rukkolt elő, hogy beleborzongtunk. Az együttes egyetlen kislemezzel és 4 rádiófelvétellel érte meg Baksa Soós János zenekarvezető- énekes-showman disszidálását 1971 nyarán, ezúttal a zenekar végét is. A már említett Moiras kiadó adott ki szintén igencsak korlátozott példányban néhány bakelitet, majd CD-t tőlük 35 évvel később, 2006-ban. A Kex Remake CD-je tavalyelőtt óta hozzáférhető.

A R & B, a soul- rock, a Detroit- soul, a fúziós jazz és az avantgarde után utolsóként a hard- rockot játszó Taurus együttes programja következett. Érdekes módon nem együtt, hanem külön- külön léptek fel. A betegségét még nem kihordó Balázs Fecó, az egyetlen színpadképes élő tag a zenekarból három számát, a Kőfalak leomlanak, az Anyám, vigasztalj engem! és a Lány, akire szerelemmel nézhetek c. saját szerzeményét énekelte el a maga orgonakíséretével. Becsületére váljon, hogy elvállalta a fellépést, mert mi, vasiak, emlékezhetünk, milyen nehezen emésztettük meg az augusztus végi sitkei koncerttől való távollétét. Az meg igazán a becsületére vált, hogy behívta maga mellé a Taurus, a Korál, és még számtalan sok rock-banda nagyszerű szövegíróját, Horváth Attilát, akit Fecóval együtt megtapsolhattunk. Fecó után többezer wattal megnövekedett a MOM nagytermének levegője: a Szólíts meg vándor c., ugyancsak Fecó-dal dübörgött fülünkbe az Anda Bálint gitáros- énekes, a széles texas-kalapban fellépő Felkai Miklós gitáros, Bajzát Zsolt frissen odacipelt új Hammond XK1-esen munkálkodó billentyűs, és az előző bandával is játszó ritmus-szekció, a Zsoldos- Móré duó alkotta zenekar.

Mint a Kex Remake esetében, már náluk sem érződött a műsor első felében tapasztalható szorongás: jöttek a jól ismert dalok egymás után, és a nagyívű gitárszólók Radics Béla módjára. Mert lássuk be, az utolsó rész inkább az Ő emlékének szólt. A megátkozott ember, a Napfényes napok, A lángszívű lány, A bika jegyében már a korán eltávozott gitárfenomén következő bandájának, a Tűzkeréknek a repertoárjából szólt. Mind Anda, mind pedig Felkai gitárimpróival alaposan tűzbe hozta a közönséget, pedig már majdnem négy órája ültünk a helyünkön. Emlékezetes volt a Bika jegyében c. dalban a nagy példaképek megidézése: a Cream Politician, egy Zeppelin- őrület és a Deep Purple Black Night-jának betéteit hallani! A koncert végére Deák Bill Gyula is tiszteletét tette: együtt énekelte a számokat az emlékzenekarral. A műsor végén Béla legnagyobb slágere, a Zöld csillag hangzott el, a híres, sorsidéző mondatokkal: „Ha elmegyek, csillag leszek én is." Így is lett, folyamatosan tündöklő csillag lett a hazai rockhorizont egén. Bár csak ne vált volna be a jóslata! Szerencsére a két, még „időben" kiadott Taurus kislemez után megjelentek olyan bootleg- kiadások is, melyeken a Taurus dalait, de még több, melyeket Radics Béla koncertfelvételeit is be lehet szerezni. A kalózfelvételek ez esetben hasznosnak bizonyultak.

Az utolsó akkordok elhangzása után beigazolódott Kisfaludy András elvárása: a kármentés sikeres volt, a rehabilitáció megtörtént. És aki nem hallotta ott, aznap este ezt a zenei történelemírást, annak sincs oka a kesergésre: nemcsak hangfelvétel történt a később kiadandó lemezek érdekében, de mozifilm is készült az estéről, sőt, a kincstári televízió is műsorra fogja tűzni a felvételeket. Megérdemeljük!

Megjelent a www.vaskarika.hu portálon 2016.12.08-án