2015. december 10., csütörtök

ZSÚFOLT ZENEI UNIVERZUM

Zsúfolt zenei univerzum -
Meghallgattuk a Kéknyúl Crowded Universe című albumát
2015.12.10. Gróf István

Vadonatúj lemezzel jelentkezett a Premecz Mátyás vezette Kéknyúl zenekar. A Crowded Universe című album december 4-én jelent meg, szerkesztőségünk pedig alig tudta kirobbantani azóta a lejátszóból! Hangzásban, hangminőségben ragyogó lemezt adott ki a zenekar. Meghallgattuk, méltatjuk!
Az 2011-ben megjelent Nahát, babám című, Jimmy Smith zenéjére építő, klasszikus Hammond-hangzással tálalt jazz-blues és rhythm & blues lemez, majd a 2014-ben a polcokra került The Wind Plays Me című, inkább már a soul-funky stílus által uralt, zenéjét énekkel és fúvósokkal meghatározó Kéknyúl hanghordozó megjelenése után felmerült a kérdés: a következő lemezen visszatér-e a gyökerekhez a zenekarvezető Premecz Mátyás, vagy könnyebben emészthető, népszerűbb zenével rukkol elő. Ez eldőlt idén decemberben, amikor megjelent a Kéknyúl új albuma, a Crowded Universe, melyen az utóbbi koncepció győzött.
A Kéknyúl zenekar nyolctagúvá nőtt formációjában Premecz Mátyás billentyűsön kívül az Amerikából hozzánk települt színész-énekes, Anrdew Hefler énekel, Badics Márk a jól bevált dobos. A háromtagú fúvósszekciót ezúttal Jász András altszaxofonos, Puskás Csaba trombitás és Bognár Attila pozanos alkotja, a megkerülhetetlen Csókás Zsolt gitáron, a funk nélkülözhetetlen hangszerén, a basszusgitáron pedig Bata István játszik.
Az új CD hangzásban, hangminőségben is ragyogó lemez: Ligeti György producer- zenei rendező - hangmérnök személyében profi szakember kezébe került a karmesteri pálca, és ez meg is hallatszik a lemezen. A beharangozottaknak megfelelően a '70-es évekbeli soul-funk stílus uralja az albumot, legalábbis annak első felét. A táncos mulatóhelyeken várhatóan gyakran fog felcsendülni a lemezkezdő All Life Long, az azt követő Roof Tops, a videoklipre került Crime Scene, vagy a már - az eddigiektől eltérően - egy (kék) nyúlfarknyi szaxiszólóval is büszkélkedő Guessing Game. Feszes ritmusok, pattogó basszus, reszelő gitárakkordozás, éles, precíz fúvóskórusok és főleg egyéni, erőteljes, szuggesztív, jó szövegkiejtésű (hát persze!) ének jellemzi az első négy dalt.
Majd a lemez vált: a hat és félperces Fading Days borítja az eddigi felhozatalt. Lassú blues ritmus, gospeles énekelemek és bejön végre a billentyű is ismétlődő ostinato dallamfelvezetéssel - elektromos zongora képében. A lemez csúcsa a címadó, zárófelvétellel együtt ez a szám. A dinamikai váltások különösen szuggesztívvé varázsolják, zenéje, mintegy követve a szöveget, a halkból a fortissimóba emelkedik, majd mint a fakuló napok, ismét halkuló, pszichedelikus zenekavalkád zárja a felvételt.
A CD második felében hallható még a dögös rock-soul Find-up Doll a Blood, Sweat and Tears; a hard rockos Cookin in Your Kitchen a Deep Purple; míg a lírai, dob nélkül megszólaló Candied People Jimi Hendrix stílusát idézve. Ez utóbbiban Zsolt viszi a főszerepet a Wind Cries Mary-hangzású gitármeneteivel, de ragyogó ötlet Matyi szintetizátoron hozott, a maga egyszerűségében pentaton dallamocskája is.
A Konyhai főzőcskében pedig a harsona, majd a trombita, végül mindkettő nem tolakodó, mégis a számot feldobó rögtönzései töltik el megelégedéssel a hallgatót. A hét és fél perces progresszív Crowded Universe összetett, komoly zenemű: a szuggesztív, szenvedélyes próza-ének a szövegre irányítja a figyelmet, de mögötte a zene sem akármi! A végre jól hallható orgona valahol hátulról jövő lebegésével pszichedelikus hangulatot kölcsönöz, és végül Premecz az, aki az utolsó másfél percben főszeplővé teszi hangszerét, mintegy bepótolva "lemaradását".
A lemez kitűnő! A kérdés csupán az, hogy Közép-Európa egyik legtehetségesebb jazz blues-orgonistájának miért kellett visszafognia ennyire magát, tudásának töredékét felmutatva a lemezen. A válasz biztosan megvan. De azért az albumot sürgősen beszerzem, és bátran ajánlom mindenkinek ugyanezt!
Megjelent a wwww.vaskarika.hu portálon 2015. december 10-én

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése