OSZTRÁK- MAGYAR BLUES-TÁMADÁS ÓBUDA FALAINÁL

Osztrák-magyar blues-támadás Óbuda falainál
Szerző és fotók: Gróf István | 2015-08-14

Ripoff Raskolnikov 60 éves születésnapi bulija a Kobuci-kertben
A linzi születésű Ludwig Knoglinger a Nagy Generáció hamisítatlan képviselője: kocsmazenészként otthon Ausztriában, utcazenészként – főleg folkot játszva – Amerikában, majd Európa nagyvárosaiban csavargott, míg, majd’ 30 éve, hogy „felfedezte” Magyarországot, és tiszteletbeli polgártársunk lett.

Itt, amerikai tapasztalatai révén, kezdetben a ’90-es években újraéledő hazai blues-világban mutatta meg magát, majd ahogy idősödött, alakult ki saját, már összetettebb zenei stílusa. Knoglingerként nehezen futott volna be, ezért választotta művészneveként Dosztojevszkij hősének, Ripoff Raskolnikovnak a nevét. 1992-től több nagylemeze jelent meg, (4 közülük itthon is), így a 2006-os Everything is Temporary, a 2012-es Lost and Found, vagy a tavaly napvilágot látott Lenin Street. Az 50-ik szülinapi bulija még az A38-as hajón volt, de úgy látszik, a szervezők előrelátók voltak, mivel a hétvégén megrendezett 60-ikat már tágasabb helyszínen, az óbudai Kobuci-kertben tartották meg. Itt valóban jóval többen fértek el, mint a hajó gyomrában, ugyanakkor a nagyszámú, és hatalmas forgalmat ellátó vendéglátóegységek előtt felállított asztalok mellett baráti társaságok beszélgettek, mulattak: sajnos, a nézők jó harmada egy csöppet sem volt kíváncsi a színpadon zajló eseményekre.

Pedig volt ott esemény bőven. Sokszor ez kicsinek is bizonyult, hiszen rengeteg vendéget hívott meg Ripoff a bulijára. Kísérőzenekarában a kor egyik legjobb blues-zongoristája, Nagy Szabolcs bűvölte a billentyűket, a nagy tapasztalattal bíró, manapság a Hiperkarmában dolgozó Varga Laca basszeros és a Ferenczy, a Hobó, a Takáts Tamás blues-bandáit megjárt dobos, Gyenge Lajos játszott. Két klasszikus blues után máris a színpadon volt a venezuelai ütős, Ismael Barrios, aki feltűnően megszínezte a Chip Hotel c. dalt az először Santanáéktól hallott pergő dél-amerikai ritmusaival. Ezután Ripoff régi zenésztársa, az egykori Palermoban játszó szájharmonikás, Szabó Tamás és csapata, a Mojo Workings akusztikus blues-trió az All Because of You-val örvendeztetett meg, de sajnos, tovább kellett állniuk hamar, mert Ismaellel együtt még az amerikai együttzenélések idejéből hozott kolléga, Chuck LeMonds country-gitáros következett, akusztikus gitáron előadott emlékezetes szólójával. Az ünnepelt első hazai felkarolója, Palermo Boogie Gang akkori gitárosa, Fekete Jenő két dalt is lenyomhatott a vele is sokat játszó, és a jól ismert Band tagjainak kíséretében. Jenő után egy időre eltűnt a klasszikus blues a színpadról, és a fiatal generáció vette át a főszerepet.

Előbb a Tom Waits előtt tisztelgő Braindogs alkalmi társaság énekese, Frenk adott elő egy dalt az amerikai sanzon megteremtőjének tiszteletére, majd az egykor Raskolnikovval duóban évekig együtt játszó harmonikás, Pribojszky Mátyás játszotta az osztrák 2010-es lemezének egyik sikerdalát, az It’s Not Easy-t. Ezt követően két osztrák pályatárs kapott helyet a Kobuci színpadán, a billentyűkön játszó Martin Gasselgberger és az ottani blues élvonalához tartozó „Sir Oliver” Mally gitáros-énekes. A mind vokálokban, mind a hangszerelésben magas színvonalú, Crosby, Stills, Nash stílusú amerikai folk-balladák nagyon szépen szóltak ott, akkor. És következett a leghatásosabb csavar az est folyamán: Ripi Éri Péter és Kaszap Attila népzenész barátai segítségével elénekelte az Azt gondoltam eső esik c. egykori Muzsikás-népdal-feldolgozást. Pont ellenkező a művész megközelítése, mint mikor a Csík együttes felvette műsorára a Quimby rock-sanzonjait: most a blues-zenész lett népzenész, és mint hallottuk, sikerrel. És hogy a fiatalabb generáció se maradjon le kedvenceiről, a már említett Quimby két vezéregyénisége, Varga Livius és Kiss Tibor álltak be zenélni, ezúttal az ünnepelt kedvéért blues-okat is. A hangzás nem volt rossz, az előadásmód azonban egy kicsit vásárira sikeredett. Majd a Szombathelyre már „hazajáró” kiváló angol rock-trubadúr, Ian Siagel hozta vissza a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek hangulatát zenéjével, előadásmódjával.

Az igazi visszatérést a blues-hoz Little G. Weevil, azaz Szűcs Gabesz vendégjátéka hozta meg Ripi Set Designer Blues-ának interperetálásával. A kőkemény, púdertől mentes fekete zene Ian-nel, Gabesszal lázba hozta az előadás közepén egyszer-egyszer kissé túlzottan elcsendesedett koncert hallgatóságát. A ráadásszámoknál alig fértek el a színpadon a fellépők: a Strange Ways of Love-ban Kiss Tibi, Liviusz és az ünnepelt, az Alabone Earrings-ben Ripoff mellett Ian, az angol és Sir Oliver gitározta ki magából a lelkéből jövőt, hogy aztán a Kiss Me Conny-ban ugyanezt tegye a két herflis, Szabó Tomi és Pribó. A jó öreg John Lee Hooker Boogie Chillen-jének extázisig fokozódó lendülete jött át a számban, óriási sikerrel. Még a szórakozó asztaltársaságok is felálltak csápolni a buli végére, melyet a szűk, négytagú RR Band zárt.

A két és fél órásra sikeredett, még este is kánikulában megtartott koncerten a hazai blues-zene színe-java tiszteletét tette. Már emiatt is kihagyhatatlan lett volna, de a műfaj határait kitágító hazai, és külföldi zenészek még élvezetesebbé tették az estét. Jó volt hallgatni a zenét, de jó volt legurítani néhány fröccsöt is utána! Ez így volt rendjén.

megjelent a www.lathatatlansarvar.hu portálon 2015.08.14-én és a www.bluesvan.hu portálon 2015.08.20-án