2015. június 8., hétfő

RYAN TÁBORNOK MEGMENTETT BENNÜNKET!

RYAN TÁBORNOK MEGMENTETT BENNÜNKET!
- Ryan McGarvey koncertje az A38 hajón

Szédületes koncertet adott június 5-én, pénteken este a blues-rock gitárosok nemrég feltűnt új csillaga, Ryan McGarvey az A38 hajón.

2015.06.08. Gróf István - Fotók: Mernyó Ferenc

Ryan McGarveyról már hallottunk, és nem közlegényként vártuk. A fiatal, ma 30 éves zenész 2007-ben debütáló, „csak" 200 000 példányban eladott albumával, a Foward In Reserve cíművel még nem futott be, de amikor a 2010-ben az Eric Clapton által szervezett nevezetes Chicago-i Crossroads Guitar Festivalon a több mint 4000 versenyző közül ő győzött, és nyerte el a fesztiválon való bemutatkozás lehetőségét, egyszerre sztár lett. 2012-ben jelent meg második albuma Redefind címmel, 2013-ban a Guitar Player Magazin az év gitáros tehetségének választotta, míg tavaly Európában megkapta a Blues Awards díját, az öreg kontinensen tett szorgalmas útjainak eredményeként. Legfrissebb lemezének, a The Road Chosen-nek bemutatókörútján került sor a mostani, angol, német, osztrák, cseh, holland városokban való fellépése során a budapestire is.
Nem csak a 60-as évek közepének, és John Mayall munkássága során kiforrott „white boys blues"-nótái sajátjai, hanem a későbbi heavy metal korszakindító Led Zeppelin-szerű kőkemény gitárriffek is felismerhetők dalaiban, de Stevie Ray Vaughan nyers, tiszta rockhangzása, továbbá a közönséghez könnyebben eljutó, ma divatját élő Gary Moore-hoz, majd Joe Bonamassa-hoz köthető nagyívű, dallamos gitárszólók is visszaköszönnek számaiban.

A trióban fellépő gitáros legújabb lemezéről a Z.Z. Top-os hangzásvilágú Memphis c. slágerével kezdett, majd találkozását a műfajjal énekelte meg a Blues Knocking In My Door-ban. A Les Paul Gibson keményen hasított az első pár számban, majd a csengőbb, élesebb hangszínű Fender Stratocaster-re váltott, hogy lassú 12-es blues-aival elérzékenyítsen bennünket. Egy folkos hangulatú, Crosby, Stills, Nash and Young típusú dal, a To Un End elhangzása után ismét a Gibson percei következtek, és a nagyívű, instrumentális gitárfantáziák úgyszintén, mint a negyedórás Mystic Dreams is, mely a már a több mint kétórás buli legvégén hangzott el.
Jó volt látni a sajátkezűleg gombokat kapcsolgató zenészt, amint a Marshall-erősítőkön állítgatott. Sehol egy tagbaszakadt road, sehol egy idegesen átszaladó technikus, sőt, még operatőrt sem láttam a színpad körül éktelenkedni. Reméljük, az utókornak azért megmarad ez a jól sikerült koncert.
A ráadás előtt Logan Miles Nix dobos megmutatta dobolásban való jártasságát szólójában is. Sam Miller basszeros ezt nem tette meg, sőt, túlzottan is csak a kíséretre koncentrált, és a kemény rock világában gyakori, az alsó húron bömböltetett, késleltetett futamokat is hiába vártuk tőle.
A főnök, McGarvey azonban alaposan kitett magáért. Nemcsak a már beharangozott, profi tudás birtokában megszólaltatott gitárjátéka volt tökéletes, improvizációi ötletdúsak és nem öncélúan végnélküliek, hanem meglepően jó énekhangot is produkált az amerikai muzsikus. Utolsó, Zepp-es riffekkel indító ráadásszámukkal köszöntek el a koncertnek optimális helyet adó, ez esetben mégis a teltházat messze el nem érő hajó gyomrában.

Ryan megmutatta, hogy milyen színes az egyébként kötött sémára épülő bluesmuzsika. Éljen is még sokáig e szeretett műfaj, ilyen fiatal tehetségek interpretálásával, mint McGarvey. Várjuk a folytatást az idei nyáron, Szombathelyen, Pakson, Budapesten...

megjelent a www.vaskarika.hu portálon 2015.06.08-án

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése