2015. június 23., kedd

IZGALMAS JAZZROCK BULI SYRIUS-NÓTÁKKAL A LAMANTIN JAZZ FESZTIVÁLON

Izgalmas jazzrock buli Syrius-nótákkal a Lamantin Jazz Fesztiválon

2015.06.23. Gróf István - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Baronits Zsolt 1999-ben, Veszelinov András 2007-ben, Orszáczky Jackie rá egy évre ment el örökre, Pataki László pedig önkéntes száműzetésbe vonult: Bécsben telepedett le. Így a Syrius legendás ötöséből egyedül Ráduly Mihály - aki épp ellenkezőleg, 8 éve tért haza Amerikából - lett az, akire a veretes zenei örökség megmentése és a köztudatba való újrajáratása hárult. Ő örömmel teszi ezt napjainkban is, ahogy azt a tegnapi esten is láthattuk: a fiatal utódokat instruálta régi dalaik felelevenítésére.


Az 1970-74 között a szakma által egyértelműen a legjobb magyar zenekarnak titulált Syrius pályafutása során százszor elhangzott sztereotípiákat - mint hogy évekkel megelőzték korukat, hogy túl bonyolult volt zenéjük a népszerűséghez, nem fértek bele az akkori szocialista kultúrelvárásokba, avagy világhírességek lehettek volna, ha nem úgy intézték volna ügyeiket itthon - nem ismétlem. A beatzene oldaláról, a rockhagyományok felől, a jazz, a blues és a soul irányából közeledtek egymáshoz a banda tagjai, és oly szerencsés volt a találkozásuk, hogy zenetörténelmet írtak akkor, a 70-es évek elején- közepén. Hogy el ne vesszen ez a hagyaték, tavaly ősszel fiatal zeneakadémistákból megalakult a Syrius Legacy Band, akik a Lamantin első koncertestéjén mutatkoztak be a szombathelyi közönségnek.

Dr. Puskás Tivadar polgármester köszöntője, és az azt követő hivatalos megnyitója után kezdődött el a Weöres Színház Krúdy-termében helyet kapó esemény. A „nagy előd" hangszerösszetételében felállt csapat 25-32 év közti fiatalból állt, vezetőjük, szervezőjük, dobosuk, és a műfajban ritka párosítással énekesük, Benkó Ákos a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazztanszékének végzős hallgatóiból verbuválta a bandát Maloschik Róbert menedzser segítségével. Tagjai még: Ludányi Tamás - tenor-,és szopránszaxofon, Vidakovich Izsák - tenorszaxofon, fuvola, Fonay Tibor basszusgitár, és Tempfli Erik billentyűs. A 2014 júliusában a Debreceni Jazz Napokon debütált, majd augusztusban Tatabányán, októberben pedig Budapesten bemutatkozó egyfajta tribute band hamar közismert lett zenéjével, melynek alapja a Syrius 1971-ben a boltokba került, és a szakmai szavazatok alapján minden idők legjobb magyar nagylemezének választott Az ördög álarcosbálja.

A mintegy másfélórás koncerten 3 dal kivételével ennek a lemeznek anyagát adták elő a fiúk, a hallgatóság legnagyobb megelégedésére. A címadó szerzeménnyel kezdtek, melyben meglepett a dobos-énekes Jackie-hez hasonlatos, a himnikusan ereszkedő számban érdes, erőteljes, bluesos hangja. A meghatározó improvizáció ebben a dalban a fiatal billentyűshöz köthető, aki balett-táncosokat megszégyenítő módon végig lábujjhegyen mozogva segítette ki magából a dallamokat. Ámbár elég nagy különbség volt felfedhető Pataki merész dallamvezetései, egész billentyűzetet nyaggató agresszív orgonajátéka, és Tempfli visszafogott, finom jazzes szólói között, az eredmény kitűnő volt. De azért a „mindentudó" Roland-szinti nem tudja a Hammond- soundot utolérni.
A következő dal, a fülbemászó Voltam már azelőtt c. 6/8-os bluesballada erőssége ismét Ákos lírai, mégis markáns éneke volt, mely számot az igencsak progresszív Ráduly-dal, az In the Bosom of a Shout követte, ördögi szaxikórusokkal, felkavaró dallammával és fergeteges ritmusával. Ludányi altszólója élményszámba ment, mind dallamvezetésében, mind ritmikailag fantáziadús volt. Vidakovich tenorimprója más felépítésű volt: akkordfelbontásokkal lentől felfelé törő dallamai hatásosan szóltak. Az ezzel a számmal egybegyúrt, magyar nyelven előadott Virágtánc megpihentette a füleinket egyszerű dallamvilágával. Az eredetiben soha meg nem jelent Széttört álmok szvit utolsó tételét ismét egy Álarcosbálon kívüli dal, a Ne sírjatok, lányok című film Syrius által előadott felvétele követte, majd a sokat idézett híres lemez Egy becsületes ember észrevételei című darabja, amolyan félig unplugged hangszerelésben.

A ritmusváltásokkal többszörösen áttört lassú ballada szintén teret adott a rögtönzéseknek: Temfli orgonaimpróit, Ludányi ezúttal a dal hangulatához igazodó szopránszaxofon szólóit, és Vidakovich kitűnő fuvolaelőadását élvezhettük benne. Kár, hogy ez utóbbit csak részben, mivel a technikus késett a mikrofon beadásával. Veszelinov Andrásnak, a Syrius-szal idővel a progresszív dobolás magaslatára felkerült dobosnak ajánlotta „örököse" a Psychomania, címében ráutalóan pszichedelikus Orszáczky-szerzeményt, amelyben a dobos mellett a koncerten végig öthúros basszusán a biztonságos alapot rendíthetetlenül hozó Fonay is bizonyította nem mindennapi tudását. A visszatapsot generáló koncert ráadásszáma a szintén ritkán megszólaltatott Elfáradtam én már c. közös Pataki-Orszáczky dal volt, amely mind a smirglihangon előadott balladai énekével, mind a mindhárom szólistának teret engedő rögtönzéseivel mély nyomott hagyott a hallgatóságban.

Nem csoda, hogy a fiatalok ezzel a nem mindennapi újítással megnyerték néhány médium tetszését: szeptemberben, alig egyéves születésnapjukon stúdióba vonulnak, hogy rögzíthessék első nagylemezüket. Nyugat-Dunántúl köszöni a zenéteket, és további szép sikereket kíván!
Megjelent a www.vaskarika.hu portálon 06. 23-án, a jazzma.hu portálon 06. 23-án, és a www.bluesvan.hu portálon 06. 25-én

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése