2015. március 2., hétfő

SÓGOR- JAZZ SÁRVÁRON. A 3G TRIÓ KONCERTJE A NÁDASDY- VÁRBAN

Szerző: Gróf István | Fotók: Benkő Sándor |

Szerda este újabb, a szomszédos Ausztriához, és ezen keresztül az amerikai keleti part jazzereihez köthető muzsikusok koncertjére került sor. Az est szervezőinek Sárvár földrajzi fekvését is figyelembe kell venni ilyenkor. A már jól kiépített kapcsolatrendszer ezúttal is értékes zenei élményt produkált.
A 3G Trió ezúttal kamara-jazzt játszott, a díszterem most fúvósok nélkül maradt. A zongoránál a 77 éves apa, a rutinos Dieter Glawischnig ült. Fia, a szintén Grazból származó Hans Glawischnig, a neves Boston-i Berklee konzervatórium hallgatójaként tanulta ki a nagybőgőzés fortélyait, míg a szintén fiatal, a sárváriak által már jól ismert Emil Gross, a több műfajban is otthon lévő ütős családneveinek kezdőbetűit összevonva kaphatjuk meg a zenekar nevét, a 3G-t.
A jazzest hangulatát mindenképpen a zongorista határozta meg, hiszen kísérletező free-jazz dallamvilágát ellentmondásosnak nem tűnő konzervatív játéktechnikájával előadó művész, – ámbár bő teret adott társainak zenéjük kiteljesítéséhez, és ki lehet jelenteni, hogy a bőgős és dobos nem „csak” kísérői voltak –, expresszív hangulatú zenéje mindenképpen rányomta hangulatát az előadásra. Az első menetben csak a két Glawischnig lépett pódiumra, és ámbár a jazzben nem beszélhetünk napokig, hetekig tartó összegyakorlásra, mégis az jutott az eszembe, hogy a Grazi villanegyed takaros házának kandallója mellett, a nappali szobában összeszoktatott számokat, kivétel nélkül Dieter és Hans szerzeményeit halljuk megelevenedni. És Glawischnigék zenéjét hallgatva eszembe jutott a nyári szombathelyi Szakcsi Lakatos Béla szólókoncert is. A közös nevező miatt. Mint ahogy ott sem, a sárvári koncerten sem mondhattuk egyértelműen, hogy kettőket, négyeket hozó szvinget, ritmusvezérelt pezsdítő jazzt hallottunk. A kortárs (komoly)zene és a jazz között nagyon nagy az árjárhatóság, ha egyáltalában néha külön lehet választanunk őket.
Dieter megkomponált, drámai szerkezetű opusai nem voltak ritmikailag behatárolhatóak, és sem szűkített, sem 9-es, de még szeptim hangzatokat sem használt tízpercekig, mint pl. a Panorama c. sajátjában is. Szabályos, kromatikus skálán evezett sokáig összefüggő, a 40 percig tartó első rész alatt.
A jazz hagyományaitsokszor nem vették figyelembe a ritmika kihagyásával, az egymásba összekomponáltan megszólaló számoknál, ezek mellett azok szerkezetében sem: sokszor nehéz volt eldönteni, hogy a téma felvezetése, avagy már a rögtönzés hangzik éppen. Hans, a bőgős is meghatározó szerepet kapott az első részben.
A zenei ötletek, az improvizációk dallamvariációi mellet e hangszer mesterének technikai képzettségében is biztosnak kell lennie: a fiatal művész részben az egyenként, pengetéssel megszólaltatott dallamot hozta, de gyakorta saját basszusa „fölé” akkordozott is, néha pedig pizzicato-szerűen csípte a húrokat. A koncert második felében az Emil Gross-szal kiegészült csapat – az elvárásnak megfelelően – csupa ritmuskavalkáddal kezdett: a 6/8- os Human Possibility című számuk témafelvezetésben Emil ugyan nem nagyszámú, de azokat tökéletesen uraló ütőhangszerein feldobta a hangulatot.
Az instrumentumok megszólaltatásában legkevésbé a hagyományos ütőket használta: rengeteget játszott az unplugged hangzás miatt, – mint egy kongás –, kézzel, és gyakran használta a seprőket, valamint a drámai részekben a filces ütőket. Csak néha lehetett hallani azt, hogy a két ritmus- hangszer, (már csak megszokásból használom itt ezt a kifejezést) elnyomja a zongorát: bizony, ilyenkor elkelt volna egy kis hangosítás a kalapácsok között.
Dieter Glawschnignek Cecil Taylor volt a példaképe, John Coltrane hatására lett jazz-zenész, és pályája csúcspontjain, a ’70-es években az általa vezetett hamburgi NDR big band-del, majd a ’80 as években a The Neighbours trióval megérte azt, hogy a világ élvonalába tartózó jazz-zenészekkel, így Chet Baker trombitással, McCoy Tyner zongoristával és Wayne Shorter szaxissal zenészi kapcsolatba került.
Nem akármilyen életmű. Respektáltuk is. Nagy élményt adtak kevés időben aznap este a 3G trió tagjai a sárvári közönségnek. Kár, hogy gyenguszra sikeredett vastapsunk nem hallatszott messzire…

megjelent a wwww.lathatatlansarvar.hu portálon 2015.03.02-án

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése