2015. március 2., hétfő

SÓGOR- JAZZ SÁRVÁRON. A 3G TRIÓ KONCERTJE A NÁDASDY- VÁRBAN

Szerző: Gróf István | Fotók: Benkő Sándor |

Szerda este újabb, a szomszédos Ausztriához, és ezen keresztül az amerikai keleti part jazzereihez köthető muzsikusok koncertjére került sor. Az est szervezőinek Sárvár földrajzi fekvését is figyelembe kell venni ilyenkor. A már jól kiépített kapcsolatrendszer ezúttal is értékes zenei élményt produkált.
A 3G Trió ezúttal kamara-jazzt játszott, a díszterem most fúvósok nélkül maradt. A zongoránál a 77 éves apa, a rutinos Dieter Glawischnig ült. Fia, a szintén Grazból származó Hans Glawischnig, a neves Boston-i Berklee konzervatórium hallgatójaként tanulta ki a nagybőgőzés fortélyait, míg a szintén fiatal, a sárváriak által már jól ismert Emil Gross, a több műfajban is otthon lévő ütős családneveinek kezdőbetűit összevonva kaphatjuk meg a zenekar nevét, a 3G-t.
A jazzest hangulatát mindenképpen a zongorista határozta meg. Kísérletező free-jazz dallamvilágát ellentmondásosnak nem tűnő konzervatív játéktechnikájával előadó művész – ámbár bő teret adott társainak zenéjük kiteljesítéséhez, azaz a bőgős és dobos nem „csak” kísérői voltak –, expresszív hangulatú zenéje mindenképpen rányomta hangulatát az előadásra. Az első menetben csak a két Glawischnig lépett pódiumra, és ámbár a jazzben nem beszélhetünk napokig, hetekig tartó összegyakorlásra, mégis az jutott az eszembe, hogy a Grazi villanegyed takaros házának kandallója mellett, a nappali szobában összeszoktatott számokat, kivétel nélkül Dieter és Hans szerzeményeit halljuk megelevenedni. És Glawischnigék zenéjét hallgatva eszembe jutott a nyári szombathelyi Szakcsi Lakatos Béla szólókoncert is. A közös nevező miatt. Mint ahogy ott sem, a sárvári koncerten sem mondhattuk egyértelműen, hogy kettőket, négyeket hozó szvinget, ritmus-vezérelt pezsdítő jazzt hallottunk. A kortárs (komoly)zene és a jazz között nagyon nagy az átjárhatóság, ha egyáltalában néha külön lehet választanunk őket.
Dieter megkomponált, drámai szerkezetű opusai nem voltak ritmikailag behatárolhatóak, és sem szűkített, de még szeptim hangzatokat sem használt tízpercekig, mint pl. a Panorama c. sajátjában is. Szabályos, kromatikus skálán evezett sokáig összefüggő, a 40 percig tartó első rész alatt.
A jazz hagyományait sokszor nem vették figyelembe a ritmika kihagyásával, az egymásba összekomponált számoknál, ezek mellett azok szerkezetében sem: sokszor nehéz volt eldönteni, hogy a téma felvezetése, avagy már a rögtönzés hangzik éppen. De Hans, a bőgős is meghatározó szerepet kapott az első részben.
A zenei ötletek, az improvizációk dallamvariációi mellet e hangszer mesterének technikai képzettségében is biztosnak kell lennie: a fiatal művész részben az egyenként, pengetéssel megszólaltatott dallamot hozta, de gyakorta saját basszusa „fölé” akkordozott is, néha pedig pizzicato-szerűen csípte a húrokat. A koncert második felében az Emil Gross-szal kiegészült csapat – az elvárásnak megfelelően – csupa ritmuskavalkáddal kezdett: a 6/8- os Human Possibility című számuk témafelvezetésben Emil ugyan nem nagyszámú, de azokat tökéletesen uraló ütőhangszerein feldobta a hangulatot.
Az instrumentumok megszólaltatásában legkevésbé a hagyományos ütőket használta: rengeteget játszott az unplugged hangzás miatt, – mint egy kongás –, kézzel, és gyakran használta a seprőket, valamint a drámai részekben a filces ütőket. Csak néha lehetett hallani azt, hogy a két ritmus- hangszer, (már csak megszokásból használom itt ezt a kifejezést) elnyomja a zongorát: bizony, ilyenkor elkelt volna egy kis hangosítás a kalapácsok között.
Dieter Glawschnignek Cecil Taylor volt a példaképe, John Coltrane hatására lett jazz-zenész, és pályája csúcspontjain, a ’70-es években az általa vezetett hamburgi NDR big band-del, majd a ’80 as években a The Neighbours trióval megérte azt, hogy a világ élvonalába tartozó jazz-zenészekkel, így Chet Baker trombitással, McCoy Tyner zongoristával és Wayne Shorter szaxissal zenészi kapcsolatba került.
Nem akármilyen életmű. Respektáltuk is. Nagy élményt adtak kevés időben aznap este a 3G trió tagjai a sárvári közönségnek. Kár, hogy gyenguszra sikeredett vastapsunk nem hallatszott messzire…

megjelent a wwww.lathatatlansarvar.hu portálon 2015.03.02-án

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése