ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- DR. GÉMESI GYÖRGGYEL

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK - DR. GÉMESI GYÖRGGYEL

SÁRVÁR, 2013. 05. 28.
GRÓF ISTVÁN: Jó estét kívánok! Szeretettel köszöntöm az Évezrednyitó Beszélgetések XIV. évfolyamának 69-ik alkalmával a kedves megjelenteket. Mint a múltkori beszélgetésen,- akkor Halmos Béla népzenész volt a vendégünk- elmondtam, 2 év szünet után folytatjuk ezt a sorozatot. Amely arra predesztinált, hogy folytassam ezt a sorozatot, több indoka is volt, melyeket az elmúlt előadás bevezetőjében, első újrakezdésünk alkalmából már elmondtam. A lényeg tehát az, hogy konzervatív gondolkodású, nemzeti elkötelezett7ségű, keresztény hittel rendelkező tudósokat, művészeket, sportolókat, közéleti személyiségeket hívok el ezekre a beszélgetésekre, mint ahogy ez ma is megtörtént. Mai vendégünk politikus, polgármester, önkormányzati ember, és sportoló is egyúttal. Úgy hiszem, hogy igen érdekes lesz ez a mai beszélgetés, minthogy a meghívás apropója az önkormányzati rendszer változása, az önkormányzatok és az állami irányítás kapcsolatában bekövetkezett változások. Úgy gondolom, hogy ezek a kérdések nemcsak a szakmát érdeklik. Szeretettel köszöntöm Dr. Gémesi Györgyöt, Gödöllő városát hatodik ciklusban vezető polgármesterét, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökét. És akkor át is adom szót….(taps)

GÉMESI GYÖRGY: Köszönöm szépen, és köszönöm a meghívást. Szívesen jöttem Sárvárra. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy polgármester társamnak, - aki most már, mint nyugdíjas polgármester, itt van Önök között-, a tisztelője vagyok, és voltam is, aki egy kicsit közelebb hozta hozzám Sárvárt a maga településfejlesztési politikájával, az önkormányzatiságot előtérbe helyező gondolkodásával, és több alakalommal találkoztunk az elmúlt időszakban. De számos más barátom is él itt, hiszen annak idején én a Magyar Demokrata Fórum alelnökeként és elnökségi tagjaként nagyon sokat jártam vidéken. Úgy szoktam mondani: emdéefeztem, de ma már nem, mivel egyrészt már nincs MDF, másrészt meg a pártpolitikából most én már kivonultam. Pártonkívülinek gondolom magam, de természetesen továbbra is ugyanazon értékrenddel dolgozom, amelyen elindultam, ezen az úton. Én egy abszolút keresztény- konzervatív, a szó nemes értelmében, nem csak a szó szoros értelmében- személy vagyok, egy nyolc gyermekes családból származom. Három gyermekem van, unokám, sőt már második unokám is van. Gondolkodásomban-, nem elfelejtve azt, hogy a világ változik, és megy előre, és sok olyan kihívásnak kell megfelelni, akár a politikában, akár az életben, amely, korábban nem volt, és ha az ember felelősen gondolkodik,- akkor egy biztos pont van: az az értékrend, amellyel elindult, és amelyet magáévá tesz, és ami nem változik négyévenként. Nem úgy változik, mint a forgószél, vagy, ahogy a különféle áramlatok jönnek-mennek, hanem ez egy alap-értékrend, amely tájékozódási, igazodási pont az ember életében, és ennek következtében mondhatom azt, hogy könnyű dolgom van. Persze nincs könnyű dolgom, de abban igen, hogy hogyan lehet eligazodni a világ dolgaiban, és azt gondolom, hogy ez ebben egy nagy segítség. És nagy segítség az a családi háttér, amelyből én jöttem, és amelyben én most otthon is élem a mindennapjaimat. Túl hosszú nem akarok lenni. Meghívómmal abban maradtunk, hogy magamról mondok néhány szót, de nagyon a részletekbe nem mennék bele.
Engem három dolog érintett meg az életben a családon kívül, a család után: egyrészt az orvosi szakma. Én 1980-ban végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Két szakvizsgám van: egyrészt sebész, valamint sportorvosi szakvizsgám. Végzés után elkezdtem dolgozni, 10 évet, ennek megfelelően. Aztán ’89-ben megsuhintott az akkori változások szele, - ámbár nem nagyon akartam én ebbe belemenni, nem is nagyon erőlködtem - de a családom több tagja már akkor az MDF tagja volt, és arra inspiráltak, hogy nem ártana a hazáért bármit is tenni, és az ember akkor beszéljen, kritizáljon, és mondjon véleményt, ha ő maga is megmutatta azt, hogy mit tud. Így ennek keretében sodródtam bele a politikába, amit egyébként nem bánok, és ennek a következménye volt az, hogy meg- választottak 1990-ben polgármesternek. Akkor egyébként, az eléggé gyengülő MDF- jelöltjeként, ennek ellenére 2/3-os többséggel végeztünk Gödöllőn. Ennek az volt a következménye, hogy az eredeti hivatásomat úgymond otthagytam. Amiről azt szoktam mondani, hogy hiányzik ugyan, de nem bántam meg ez irányú döntésemet, mivel annyi mindent megláttam, megtanultam az életből, amit ott nem láthattam volna. Ahogy mentünk tovább, egyre beljebb és beljebb hatoltunk a politikába, aminek a történetét remélem, hogy valaki csak úgy egyszerűen és hitelesen le fogja írni, ami nem lenne rossz. Nem most, hanem szerintem 1990-ben kezdődött a rendszerváltoztatás, ahogy ezt az akkori személyek és azok, akik ebben részt vettek, végig is élték. Nem biztos, hogy minden úgy sikerült, mint ahogyan ezt akkor gondolták, gondoltuk a maguk területén, de nem 2010-ben kezdődött az élet, - szerintem- ezen a területen. És ezt jól tudják azok is, akik ma egyébként vezető politikusok, akik szerint csak mintha ez óta lenne ebben az országban változás különféle területeken. Zárójel bezárva, ez nem kritika, hanem ez vélemény és gondolat. Tehát nagyon kevesen láttunk neki ennek a dolognak, és belesodródva, egész magasra is vittem, bár igazán már hanyatlott az én pártom, amikor annak alelnöke lehettem.
Dolgozhattam Antall Józseffel, hiszen Ő 1993. december 12-én itt hagyott bennünket, és akkor én még csak Országos Választmányi tag voltam, még sem parlamenti képviselő, sem MDF elnökségi tag nem voltam. A későbbiek során a Szabó Iván-féle, a Für Lajos-féle elnökségnek, a Lezsák Sándor-féle elnökségnek voltam a tagja, de a Dávid Ibolya vezette elnökségnek is. Nagyon érdekes volna majd egyszer ezekről az embernek a gondolatait leírni, mert ezek a történések hamar feledésbe merülnek, nem annyira maradnak meg. Egyszer- egyszer azoknak, akik benne voltak azokban az időszakokban, érdemes lenne végigolvasni, avagy kellene a saját jegyzeteiket olvasgatni, gondolni. Persze, ez a történelem nagy útvesztőiben egy pici pillanat, egy pont volt, gyakorlatilag akár az elmúlt 20 esztendő is. Mögöttünk van már egy több mint 1000 éves magyar történelem, nem akármilyen személyiségekkel, nem akármilyen eseményekkel. De ezen is túl leszünk majd, és remélem, az ország is kilábal ezekből a nehézségekből, és felszálló ágba fog kerülni. Ezt azért mondom, mert úgy érzem, hogy most messze nincs felszálló ágban, és nemcsak a gazdaságot értem ez alatt...

A teljes beszélgetés elolvasható az "Évezrednyitó Beszélgetések-V." kötetében (Sárvár, 2016)

A beszélgetésre 2014. május 28án került sor Sárváron, a Nádasdy- vár dísztermében