NÉPI KUTÚRÁNK HASZNA A KÖVETKEZŐ ÉVEZREDBEN

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
NÉPI KULTÚRÁNK HASZNA A KÖVETKEZŐ ÉVEZREDBEN

Gróf István alpolgármester rövid bevezetője után Timár Sándor koreográfust hallottuk. Szerény, mosolygós, halk-szavú, tanáros külsejű, tulajdonképpen az is, a néptánc tanára, de nem "középiskolás fokon".

Messziről indult. A népi kultúrával való kapcsolat az Alföldön töltött gyermekkorban kezdődött ünnepi események révén, majd a cserkészetben folytatódott. Szolnokon lett előbb együttesvezető, munka mellett, mivel származása az akkori időkben gátat vetett továbbtanulásának. 1950-56-ig Siófokon folytatta, mestere Molnár István volt. Az '50-es évek második felében megnőtt az érdeklődés a népi kultúra iránt, megalakult a későbbi Budapest táncegyüttes elődje, majd a Bartókról elnevezett együttes. Bartók művészi és emberi vonatkozásban egyaránt példaképe volt. Nevek tűntek fel, mint Sári László, Halmos, Sebő. A '70-es évek táncház mozgalmának első rendezvényén ott volt Csoóri Sándor, Nagy László és Illyés Gyula is.
Pályáján nehézségek voltak, mivel nem volt párttag, viszont munkája külföldön is ismert volt, sok külföldi turnén szerepeltek Európában és Amerikában egyaránt a '80-as években. E szempontból kiemelkedő a japán kapcsolat. A japánok felfedezték a magyar népi kultúrát és a néptáncot is, úgy látszik, valamiféle rokonságot éreznek velünk, magyarokkal. Többször jártak odakint és onnan is fogadtak hosszabb időre tanulókat. Timár Sándor így a magyar népi kultúra utazó nagykövete is a világban. Vallja, hogy a hagyományokat őrizni kell és a nemzeti műveltségben mindenkinek egyformán legyen lehetősége részesülni. Erre a kulturális vezetés is rájött, próbálta is beleilleszteni a Nemzeti Alaptantervbe, csak éppen a megfelelő szakembergárda hiányzik. E szempontból, mint említette, Sárvár kivétel.

A hátralevő időben részleteket láttunk a mester által készített "Néptáncnyelven" c. videóból: Honfoglaló és Pünkösdölő összeállításokat, majd meglepetésként élő bemutató következett. Csak felsorolásszerűen: Rábaközi, Galgamenti, Dél- Alföldi, Kodály, Bartók, stb. Ennek érdekessége, hogy a magával hozott fiatal táncosok között volt egy kyotói japán fiú, aki már hosszabb ideje Magyarországon magyar néptáncot tanul. Ideje lenne nekünk is felfedezni népi kultúránk értékeit.
Köszönettel tartozunk a szép, szívet- lelket felüdítő, megmozgató műsorért.

dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 6. számában, 2001 március 22-én